Túrabeszámolók


Monoton Maraton, Félmaraton

kekdroidTúra éve: 20072007.11.05 09:59:21
Monoton (9/14-ed) Maraton

Tiszta ég fogad hajnalban, valamint az a tény, hogy kis híján odafagyok a villamosmegállóba, amíg végre jön egy olyan járat, amely hajlandó a Moszkva térig elröpíteni. Itt a rajt megközelítését ideális módon lehetõvé tevõ buszon máris ismerõs sporttársakba botlok, Vajonmerre és Cejas vár ugyanezen busz indulására, õk most a rendezõségi oldalon vannak. A rajthelyre érkezve még több régen vagy kevésbé régen látott túrázót látok, hirtelen nem is tudnék mindenkit felsorolni, mert egyrészt borzalmas a memóriám, másrészt nem akarok kihagyni senkit. A pavilon elkészültét mégsem fotózom le, inkább nevezek Gethe úrnál, itinert (leírás, szintmetszet, térkép) kapok és pontban hét órakor ellépek a kiszalagozott úton Budaszentlõrinc kolostorromjának tisztásáról. Van okom a sietségre, hiszen egyéb program miatt 10-11 óra között jönnek majd értem, addig annyi kört tervezek megtenni, amennyire csak képes vagyok.

Csodaszép napfelkeltével köszönt minket az erdõ, az úton Petamival kerülgetjük egymást egy darabig, átkelünk a kisvasút pályáján és hegynek fel elhúzok. Egészen a dombtetõig, ahol a sárga sáv jelzésrõl nem veszem észre a prímán jelzett letérést és kissé továbbhaladok a nevezett úton. Aztán vissza :), a kezdés már semmiképp sem monoton. Lefelé kocogok tovább, kényelmes ösvényen, a fû még éppen harmatos egy kissé, de nem zavar, viszont kezdem érezni, hogy lassan elérem az üzemi hõfokot, a kabátot ki lehet gombolni. Szintútra érek ki, ez már a Hárs-hegyi körút nyomvonala, szép erdõ jobbra, ellenõrzõpont a piros sáv betérése elõtt, Vajonmerre és Csanya is adhat bélyegzõt, még néhányszor felbukkannak a délelõtt folyamán. Vagy inkább én bukkanok fel náluk :). Eztán lépés tovább, rövidesen becsatlakozik a várt piros sáv, ezen még van némi emelkedõ és egy suhanósabb lejtõ is. Az erdõt nézem menet közben, kikapcsol az agyam, egyszerûen élvezem a kora reggeli csípõs idõt, az õszi tájat és a kényelmesen járható utat. Megint a kisvasút, balra az állomás és a szalagok segítségével elérem a 2k+2-ik ellenõrzõpontot, ez esetben k=0.

Sok sporttárs nevez most a túrára, én az asztal pecsételõs végében kapok lapomra igazolást és máris indulok tovább. Eredeti tervem szerint két kör kocogást/futást vált egy kör gyaloglás, ez végül nem teljesül, egyáltalán nem bánom meg. Tehát futogatok tovább, az emelkedõn gyalogolva, a lejtõn jobban sietve. Elhatározom, hogy a következõ körben már legalább úgy teszek, mintha fényképeznék, egészen tetszik az útvonal. Emelkedõ, kisvasút kanyargós gyalogátkelõje, emelkedõ, tetõ, lejtõ. Aztán megint pont, Csanya ad pecsétet, elõttem ismerõs fizimiskájú túrázó, közelebbrõl nézve kiderül, hogy Sétálós bácsi. Csatlakozom hozzá, beszélgetést imitálunk (csak imitáljuk, mert beszélgetni a kiírás szerint tilos :)), aztán hogy, hogy nem, futunk együtt, hogy jobban teljen az idõ. Elérjük újra a rajt-ep.-cél helyet, RitaB innivalóval kínál, a megõrzésre lerakott táskámban van a Szurdokon kapott bögre, ideje használni, otthagyom az asztalon, jó helye lesz ott. (Este aztán észreveszem, hogy olyan jó helye volt, hogy ott is maradt, remélem, nem tetszett meg senkinek napközben. A Piros 85-ön vissza is kapom, köszönet érte Ritának.)

Továbbindulva, immár kettesben, még hallunk egy olyan hírt, hogy aki hoz rõzsét a tûzre, annak plusz szolgáltatás jár. Ez szöget üt a fejünkbe... megtéve az újabb kört, termetesnek szánt fadarabbal érkezünk a pontra, megdolgozva a jutalomért. Útközben feltûnik több ismerõs, akik késõbb vagy máskor neveztek, komoly elõnye ennek a túrának, hogy gyakorlatilag szinte minden indulóval találkozik az ember elõbb-utóbb. Ezen elgondolkodom egy kicsit, majd telefonálok egy kicsit, aztán sietünk egy kicsit. Nem is lehet megunni, pedig ugyanazt a kört tesszük meg újra és újra, futásra, de legalábbis kocogásra csábít az út, a 2k+1-es pont elõtt lassítunk, sormintában kérem a pecsétet, pont egy kör hiányzott ahhoz, hogy kijöjjön, sebaj :). Újra és újra elhaladunk ismerõsök mellett és ismerõsök haladnak el mellettünk, szánom-bánom, de nem tudnék mindenkit felsorolni. Még egy alkalommal teszünk fát a tûzre, cipelés közben mit ad Isten, pont jön egy vonat és pont nem elérhetõ a fényképezõgép :). Tesztelem a kínált müzliszeleteket, ikszeltetek a lapra, amikor egy darab kipróbálásra kerül, ropi és innivaló viszont korlátlanul jár (bögre, el ne felejtsem...).

Az utolsónak bizonyuló szakasz vége elõtt csörög a telefonom, eltévedtek szüleim, sebaj, kicsit több idõnk van így. Legalább be tudjuk várni a kisvonatot, hallunk valamit a felcsendülõ MÁV szignál után, de nem értjük, viszont sejtjük, hogy vonat jön, Sétálós bácsi szerint ráadásul jó eséllyel fogunk ki egy vonatkeresztezést. Xuhana sporttárs is fényképezésre készül, útitársam tippje pedig beválik, mindkét irányból jön szerelvény, végül nem is sikerül olyan rosszul a kép, mint gondolom. Innen még stílszerûen besuhanunk a célba, elköszönünk egymástól, futótársam végigmegy a teljes maratonon, nekem kilenc kör fért bele az idõmbe, ennek is nagyon örülök. Megkapom a félmaraton kitûzõjét, az oklevélre pedig a megtett körök száma kerül :). Átveszem a maradék szolgáltatást, sietve átöltözök "civilbe", majd kisétálok szüleimhez, akik már várnak rám.

Nagyon jó ötletnek tartom a túrát, szép kört választott az UKK, köszönet érte és a jó szervezésért, valamint köszönet Sétálós bácsinak a társaságért. Nagyon jól éreztem magam, pláne, hogy belegondolok, hogy az út jelentõs részén valami rejtélyes oknál fogva futottam, elõször egy túrán :). Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette bármely résztávot!

-Kékdroid-