Túrabeszámolók


Vitorlás Challange

efemmTúra éve: 20072007.11.07 14:14:04
Benyovszky Gábor beszámolója (engedélyével került fel)

Õszi balatoni vízitúra


"Habár fölûl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!"
(Petõfi Sándor, 1848.)


Az õszi balatoni túránkat kettõs céllal terveztük: versenyzünk a Challange -idén kilencedszer megrendezett- vízitúrán, valamint egyben a magunk eszközeivel szélesítjük a Balaton kissé szûk idény kihasználását. Hiszen van itt látnivaló rengeteg. Azzal szemben, hogy a Balaton és környéke kihalt tájjá változik minden évben az augusztus 20.-a körül bevágódó vihar után, álljon itt egy pici amerikai falu példája, ahol az ott lévõ, egyébként szép, XIX. századi templomban van egy falépcsõ. Ez a falépcsõ olyan híresség, hogy „csak” 240 ezer lapon olvasható errõl információ, milliók látogatják évente. Ha vízben állna, én is írnék róla. Ezt kell(ene) megtanulnunk.

De most szálljunk le a vízre, és foglalkozzunk a túra eseménnyel.

CHALLANGE START


Az idei feladat Balatonlellérõl elindulva és ugyanide visszaérkezve meglátogatni Balatonszemes, Balatonföldvár, Tihanyrév, Balatonfüred, Tihany, Fövenyes, Balatonakali, Zánka, Révfülöp, Ábrahámhegy, Badacsony, Szigliget, Balatongyörök, Keszthely Phoenix és Keszthely város, Balatonmáriafürdõ, Fonyód, Balatonboglár kikötõit. Mindezeket összesen 34 óra alatt! Nincs megállás, erre fel kell készülni. Kell egy ismerõs, aki vállalkozik erre és még hajója is van. Kell még térkép, iránytû, elemek, akkumulátorok, fürdõruha, sísapka, kesztyû, lámpa, kávé, 2 napra hideg élelem, stb.-stb. Aki nem gondolta végig mire is vállalkozott, az indulást egy sportáruházba tehette át, növelve egy hálózsáknyi összeggel az aznapi bevételt. Az indulás hajnalán többen feltûnést keltettek 20 db.-nál is több zsemle- és 180 db. feletti szelet téliszalámi rendelésükkel, hozzátéve 60 db. kockasajtot. Az élelmesebbek elõbb nem a start-asztalhoz mentek átvenni a dokumentációt, hanem a 100-nál több induló pillanatok alatt betankolta az 50 liter teát.

A GYÕZTES SZEME


Jerabek György, a gyõztes „Marhajó” nevû, „8MOD” típusú hajó team-organiser-e így ír élményeirõl:

Felbõgtek végre a motorok - kis tanakodás, hogy a kiírásban szereplõ motorhasználat korlátozás a hajózási szabályzatot említve kötelezõ, vagy megengedett használatot írt-e elõ - de azután az elõzõ versenyek tapasztalatára hagyatkozva pöfögve hagytuk el a kikötõt és fordultunk szélbe, hogy felhúzzuk, amink csak van! Akkor még a blistert is. Sajnos a Füredrõl visszafelé menetben ennek az alkalmatosságnak már híján voltunk, megszakította egy pöff - de a rajtnál sokak szemében ez volt a jel, hogy kire is kell figyelni, ki lehet esélyes a befutóra.

Szemesen még szépen együtt volt a mezõny, Földváron mi már nehezebben tudtuk megítélni, hogy ki van velünk versenyben - valamiért a szponzorok idén nem kényeztettek túl sok szalaggal - talán jövõre mindenkirõl messzirõl virít majd, hogy a Challange pezsgõért vitorlázik. (Persze a középmezõny szépen együtt csatázott egymással, hol a Nelly-B21, hol a Huzat-B21 volt egy kicsit elõrébb. B.G.) Tihany még jó szélben esett útba, Füred felé sajnos ki kellett kerülni egy versenyt - de a hajóforgalomra nem lehetett szavunk, kikerültek és utat engedtek nekünk, mind a be-, mind a kifutáskor, hiszen igazából nem is tehettek mást, ránk volt írva, hogy mindenre el vagyunk szánva…

A Tihanyi kardinális bójákat a part felõl kerülõ hajó legénységétõl csak a parton tudtuk meg, hogy nem a tapasztalat vitte õket erre az irányra, hanem a hit: tavaly mi is ebbe a hibába estünk, de szerencsétlenségünkre nekünk akkor homokot fogott a hajónk feneke - nekik kedvezett a szél, döntve haladva meg se koccant a tõkesúlyuk.

Fövenyes (persze, mert Kilián-telepként ismertük 40 évig, azelõtt meg Antal-telepnek hívták B.G.) nincs a térképünkön, de még a GPS térképén sem - legalábbis azokon, amit a hajón találtunk, nem mutatott ilyen települést. Szerencsére egy régebbi kiadású útikönyvvel megfejtettük a rejtélyt - pedig már tavaly is feladta nekünk ezt a leckét rendezõség - persze akkor is volt rá megoldás.

Zánkán már vártak ránk, Révfülöpig ismerõs volt a part és azt hittük fenékig lesz tejfel a számlavadászat, sajnos a tej-terméktanácsot nem vontuk be az elõrejelzésbe így a parton is értékes perceket tudtunk veszíteni. Innentõl pénz és telefon nélkül nem futott ki emberünk többet…

Badacsonynál majdnem lõttünk egymásra, ugyanis volt egy hajó, akik hamarabb kapcsolták be- és késõbb kapcsolták ki azokat az iszonyat pöfögõjüket (a motort B.G.), ránk dörrentek, hogy mi viszont azonnal vegyük le a gyújtást, mert hujdejnyebejnye - pedig azzal a szolid beépített prüntyögõvel épp szélbe lehetett fordulni - haladni pedig mi gyorsabban haladtunk, vitorlával.)

Keszthely szintén érdekes, itt két kikötõ van az útitervünkben. A városi kikötõ fénye a vízfelõl nézve a zöld/piros oszlopon, csak nappal láthatóak - még az is megfordult a fejünkben, hogy talán az elõttünk futó hajók kicsavarták a körtét, de ezt elvetettük. (Vicces a Phoenix kikötõ is. Ide fekete éjszaka érkezett a mezõny, és kikötõfény semmi, az is fekete. Ilyen színû világítás nincs a HSZ.-ben. A túrára felkészülés során tavasszal, írásban jelentettük be ezt a hibát a BHRt.-nek, eltelt az idény 3 hónapja, változás sajnos semmi. B.G.)

Máriafürdõn fordult meg a számunkra a verseny! A hajó, amelynek már-már nyomát vesztettük, de a kikötõ-torkolatban már csak pár percnyire voltunk tõle, hirtelen hátramenetbe váltott és „nekiszaladt a víznek”! Lehetetlen! Éjjel, ezen a sötét helyen nem létezik, hogy pecséthez jutottak, hacsak nem rendeltek oda valakit, akit régebbrõl ismertek! Öreg hajósok, rutinjuk és helyismeretük - hittük akkor - eldöntötte talán a versenyt? Persze, mi nem adtuk fel, és jó, hogy hajlandóak voltunk háromnegyed óráig vadászni a parton, elsõ körben lendületesen nekiszaladni a kikötõláncnak - jelentem õ volt az erõsebb - majd lágyékom tapogatva felrongyoltam az útra, ahol az általam ismert kávézók voltak - mind zárva. Visszafelé a vegyesboltnál néhány esélytelen, pár hozzám hasonló keresgélõk voltak , akik sejtelmesen válaszolták kérdésemre: „aki keres: talál”, de iránymutatást még fejbiccentéssel sem adtak. Végül egy taxis, aki -tekintve integetésem intenzitását- lassítás nélkül hagyott az út mellett - de, láss csodát: visszafordult! Pecsét a csomagtartóban - persze elmentünk valameddig, ahol világosban ki lehetett keresni, becsületére legyen mondva: hajtottunk visszafelé, mint a veszett fene… Közben társaim egy közelben kikötött és még kabinvilágítással bíró hajót próbáltak pecsétért környékezni - valószínúleg az õ futó embereivel találkozhattam közben én a parton - azt hitték szívatjuk õket, pedig dehogy… Végre indulhattunk tovább.

Fonyódig ismét a szél hajtott bennünket. Elõzõleg a keszthelyi öbölben a 0-ás szél 0 sebessége kicsit megviselte a csapatot, de most itt a szél grósz nélkül hajtott elõre bennünket 7-8 csomóval, a pirkadatban - ha nem is láttuk, hogy ki halad elõttünk - reménykedtünk, hogy ez a szél nekünk kedvez. Az eredményhirdetés után derült ki, hogy ennek a hajónak vitorlája szakadt, sajnáltuk, jobb lett volna, ha ép állapotban gyõztük volna le õket.

Boglár elõtt elzárták a szelet! Mintha csapból folyt volna és a vízkorlátozás miatt elvették belõle a nyomást. De túléltük. Szerencsére a lendület és a helyenként arra suhanó angyalok szárnyai belökdöstek bennünket Lellére, 5 óra 30 perckor - késõbb tudtuk meg - sorrendben negyedikként! Mi minden kikötõt teljesítettünk, elértük a maximálisan szerezhetõ pontszámot, ezzel gyõztünk a szoros versenyben, méltó ellenfelekkel küzdve értünk célba! Ha jövõre is lesz még hajónk: jövünk!

Vízitúra tanulságok


Ha 2 napos, vagy hosszabb, megállás nélküli túrára indul a legénység, akkor a kapitánynak szigorú beosztást kell készítenie és betartatnia még saját magával is, azért, hogy mindíg legyen pihent ember a fedélzeten. Nem szabad arra hallgatni, hogy ki mennyire edzett és felkészült: „már a Szent István túrát (250 km. volt) is végigjártam, nekem nem kell aludnom” mondta valaki, majd este 11 órakor eldõlt és hajnal 5-ig nem is láttuk. Már kilencedszer fekszünk neki a víznek és mégis volt olyan kapitány is, aki ezalatt nem pihent eleget. Az is megtörtént egy hajón, ahol mindenki kidõlt, hogy alig tudtak kikötve megállni egy pihenõre, annyira kimerültek. Az alkohol is erõsen besegít, ugyan már egy kis mennyiség is megteremti a jó hangulatot, de hamar fáradtság jelentkezik utána. A hajóvezetõnek pedig kifejezetten tilos fogyasztania, hiszen a „zéró tolerancia” a vízre is érvényes: 0 és 8 ezrelék között már szabálysértést követ el, aki fogyaszt.

Tudnivalók a tavi víziút kitûzésrõl


Tihanynál találkoztunk a kardinális jelekkel. Ismeretükhöz tudni kell, hogy a Balaton víz- és szél viszonyai egy kritikus hely (Tihany-Szántód, 1.5 kilométer) kivétellel elég egyszerûen jegyezhetõek meg. Általában a szél merõlegesen fúj az északi parttól a déli felé. Az északi part olyan gyorsan mélyül, hogy a hajók -orral elõre- akár egészen a partig futhatnak ki. De nem így a déli parton, ahová a szél lankásan és dûnésen felhordta a homokot. A déli part már méteres merülésû hajóval sem közelíthetõ meg, csak több száz méter nagyságrendû távolságra. Más a helyzet Tihannyal szemben Szántódnál, ahol a félsziget nyugati oldalától kelet felé-, közepétõl dél felé-, a keleti partjaitól pedig nyugat felé fúj a szél. A homokot pedig, összehordja a félszigettel szemben. Ez a homokfelhordás nem dûnés, hanem sík jellegû, Szántódnál a parttól befelé folyamatosan, még 1000 méter távolságban is csak 75 centiméteres a víz. De ez még nem minden, hiszen a vízfelszínen a szél a vizet a nyugati medencébõl a keleti felé hajtja, másfél kilométeres szélességben. De a keleti medence vize nem magasabb, tehát sebesen visszafolyik alul, kb. 100 méteres szélességben és ez az áramlat kiharap a fenékbõl a Tihanyi-Révtõl kb. (csak!) 300 méterre egy 12 méter mélységû sávot.

A kardinális jelekkel kell „kitûzni” (tavakon) ezt a szûk hajózási útvonalat, hiszen jelöletlenül -ilyen forgalmas helyet- hagyni nem szabad. Az ábrán is látható bizonyos érthetõ szabályosság, hiszen a felfelé mutató jelzés mellett csak annak északi oldalán-, a lefelé mutató jelzés mellett pedig annak csak a déli oldalán szabad elhaladni. A nyugati- és a keleti kardinális jelek megjegyzését az olvasóra bízom.

A Balatonnnal, Tihannyal és a vízzel kapcsolatos a kérdésem is: Mit látott a „LÁTOTT HAL” a vízben? Akik megküldik nekem a helyes választ, azok számára a szerkesztõség kis ajándékokat fog kiküldeni.

(szöveg és illusztráció) Benyovszky Gábor
gbenyov@t-email.hu