Túrabeszámolók


Cserhát

vajonmerreTúra éve: 20072007.11.09 11:41:07
Cserhát 40 (50), avagy miért ne fussunk olyan túrán, amin még nem voltunk

Jó két hete a Cserhát MATT keretében túráztam elõször a tájegységben. Akkor annyira megtetszett ez a dimbes-dombos, tehenes vidék, hogy innentõl kezdve a cserháti túrák nagy elõnnyel fognak bekerülni a naptáramba. De most még a Cserhát 40-nél tartunk. Legelõször köszönet Vagdalthúsnak az autós eljutási lehetõségért (és a Naszály térképért). Sajnos a 40-es távra csak akkor lehetne aznap lejutni busszal, ha birtokolnánk eme jármûvet. :-( 7 óra körül érünk Alsótoldra a cserkútpusztai pontõrök társaságában. Nagyon csúnya esõfelhõk alól indulunk Pestrõl, de szerencsére megúsztuk a komolyabb csapadékot. Ismerõsök a rajtban, illetve szembõl az aszfalton már úton a Tepke felé.

7.30-kor rajtolok, és kb. 25 perc alatt érek a kb. 600 méterre lévõ elsõ ep.-re, mivel még mindig tudok hinni az elõttem haladóknak :-) Magyarán: szépen megmásszuk elõbb a Bükk-hegyet is mintegy szorgalmi feladatként. Sebaj, végre megvan a matrica, elõttem a hatalmas legelõ, tûz! Az út egy tehéncsorda közepén visz át, kicsit azért óvatosan belassítok amikor méteres távolságra kerülök. Szépen utol is ér egy komolyabb felkészültségû futócsapat, el is húznak az aszfaltos részen. Itt én is szépen tolom, majd tempós gyaloglással jutok fel a Tepkéhez. A pontõr felküldene a kilátóba, de hiába, nyíltam megtagadom a "parancsot" :-)

Végre itt a lefelé, inkább futnék már. De a gerincút persze fölfelé is megy rendesen. Jó hangulatban elõzgetek egy jó darabig, minden szuper! Tempósan futok, a kilátás csodás, az õszi erdõ színei gyönyörûek, mindenki kedvesen elenged. Nagyon belefeledkezem a kocogásba, és várom már, hogy egyszercsak felbukkanjon Garáb. De nem jön. Egyszercsak belémhasít a balsejtelem, hogy már régóta nem elõztem senkit, valami baj van! Szomorúan konstatálom, hogy téveszmék, és figyelmetlenségem áldozata vagyok : azt gondoltam, hogy a kék jelzés vezet le a faluba. Ez baj, mert a kék négyzeten kellett volna a térkép szerint balra elfordulni, de hogy hol azt most sem tudom. Nagyon benézhettem. Szépen visszafordulok, amikor még két futósrác érkezik szembõl magabiztosan. Gyorsan elbizonytalanítom õket is :-) Szépen futunk visszafelé, majd egy hatalmas, kegyetlenül csúszós távvezeték-nyiladékon ereszkedünk lefelé. Megváltó kutyaugatás érkezik valahonnan balról. Csodálkozó, mosolygó túrázók között mászunk vissza a falu felsõ széléhez, az újabb matricáért. Helybéli öregasszonyok néznek ránk döbbenten : ennyi (futó)harisnyás férfit rég láttak a faluban. Egyikük üldözõbe vesz bennünket, és amikor mohón kortyoljuk a frissítõ szörpöt, komolyan megjegyzi "- Aha, a piros borért siettek annyira!". Közöljük, hogy ez csak szörpi. " - Óóó, akkor ezzel nem jutnak messzire." és legyint.

Futunk. Nagyon kínos rész következik most : bénafutó újra utoléri azokat, akiket már elhagyott. :-) Ezen fordítva sokat röhögtem korábban, mostanában kevésbé szoktam. Valószínûleg a ..... rossz oldalára kerültem. Felsõtoldig szépen még elfutok, sajnos a lopakodó üzemmódot nem tudom bekapcsolni. Ég a pofám : mi a francnak futok ismeretlen terepen? Minden futókedvem elszáll közben, kicsit el is fáradtam, ráadásul busz 16 óra után lesz majd Pestre, nincs hova sietni. Maradnak a táj szépségei, a gyalog üzemmód bekapcsolható. Borzalmasan megéhezem. Van egy szendóm, de éppen elérjük a Hollókõ körüli, tehénlepénnyel nagyon sûrûn megbombázott legelõket, tehát elmarad még az étkezés. Fantasztikusan hangulatosak ezek a dombok, a legelészõ csordákkal. Az egyik túrázó kutyája kicsit meghajtja a teheneket, így a panaszos bõgés elnyomja gyomrom korgását :-) Végre Hollókõre érünk, az italboltnál Petamival futok össze, majd jön a várnál Vagdalthúsék ep.-je , finom müzliszelettel. Itt leküldöm a szendót is végre.

Innentõl kb. a végéig Kovács Karcsival megyek együtt. Beszélgetés közben gyorsan letudjuk a kemény kis mászást a Dobogó-tetõre, majd Cserhátszentivánra érünk le az S+-on. Itt picit elered az esõ, de gyors esõkabát-felvétellel elûzöm a nem hiányzó csapadékot. A falura nem ismerek rá, jó két hete itt falunap volt, zsibvásárral, fõzéssel, futóversennyel. Óriási a kontraszt! Most embert sem látni sehol. Egyetlen italbolt sincs nyitva, pedig legalább egy kólát nagyon megittam volna. Minden zárva. Kész, mindenki elvonult. Sebaj, szépen felmászunk a hangulatos kilátóhoz, ahol Bubuék csapatával találkozunk. Közben megint rákezd egy kicsit. Esõbakát föl, majd le. A K+-on lassan elhagyjuk a kis csapatot (akik a hosszú hétvégén gigakilométereket nyomtak le !), majd jó kis mászással érünk fel Cserkútpusztára, ahol a kedves, reggelrõl már ismerõs pontõrök kicsit csalódnak a tempómban :-) "Nem gyenge" hídon-létrán kellett a házikóhoz átmászni :-) Újabb legelõk mellett kapaszkodunk felfelé, a változatosság kedvéért birkanyájak mellett haladunk. Visszazuhanunk Cserkútpusztára, egy kerítés mögül vaddisznó röffen ránk. Még egy kis beton, és már Alsótoldon is vagyunk a célban 15 óra 12-kor. 7.42 a teljesítési idõ, ha belegondolok, hogy 6.30 körül terveztem, akkor jajj :-)

Nagyon szép, váras kitûzõt kapok (jól mutat a Cserhát MATT-on kapott váras kitûzõ mellett!), és ami szerintem hasonlóan fontos : az oklevél is nagyon szép. Isteni teák és finom kenyerek várnak a szomjas, éhes túrázókra. Lehet bõséggel repetázni és zárt helyen, melegben leülni, várni a buszt, vagy a társakat a hazajutáshoz. Figyelmetlen kavarásaimtól eltekintve csillagos ötös a túra, a rendezés. Villámbiznisz a buszsofõrrel :) , és a 16.07-es járattal, kényelmesen, szunyókálósan jutottam haza. Jövõre is!