Téli Kabhegy
GPS-el mért távolság: 19 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 470 m. (Szinte ugyanaz, mint tavaly, csak a magasság tér el jobban a szervezõk által megadottól)
Az elõzõ két nap havazásai miatt, s mivel alig lábaltam ki egy megfázásból, úgy indultam el, hogy lehetõleg világosban kelljen vezetni. A havazás megtette a magáét. A 83-as úton, a legveszélyesebb vadváltónál, már bõven világosban 2 õz futott át az úton, majd 50 méterrel arrébb, pár méterre az úttól, egy róka ült a hóban, s buzgón csócsált valamit. Hazafelé, Zsófiapuszta közelében két róka futott át az úton, majd arrébb egy kollégájuk vadászott egérre a nyílt mezõn, jó néhány egerészölyv társaságában.
Gyors nevezés, az ismerõsök üdvözlése, s nyolc után pár perccel nekivágtam a nem túl hosszú távnak. Megint bebizonyosodott, miszerint havazás után, a lakóterületi utak a legveszélyesebbek, legcsúszósabbak, ezért igen óvatosan ballagtam kifelé Nagyvázsonyból. Az elõzõ napoktól eltérõen, elég tiszta volt az idõ és a nap is sütött, szemben a tavalyi köddel. Alighogy kiértem a faluból, máris lehetett látni a Kab-hegyet. Meglehetõsen hideg idõ fogadott, szerencsére azonban még nem támadt fel a szél. Reménykedtem, benne, így is marad, ha nem is a Kab-hegyig, de legalábbis az erdõig. Csikorgott a hó a talpam alatt. Vagy két kilométer után, inni szerettem volna, de kellemetlen meglepetés ért, befagyott az ivótasakom szelepe. Ilyen még nem történt velem. Egy darabig kísérleteztem, a kiolvasztással, végül lemondtam róla. Maradt a vésztartalék izotóniás lötty. Amint láttam, néhány ember kipróbálta elég erõs e már a jég a pocsolyákon. Nem volt szerencséjük. Haladásunkat folyamatosan ellenõrizhettük a hegy közeledésén. A nyílt terepen jól látszott, elõttem is, mögöttem is sokan tapossák a havat. Megelõztem, az elõttem indult katona kollégákat.
Kisvártatva beértem az erdõbe, ahol enyhébbnek bizonyult az idõ, mint kint a mezõn. Volt sár rendesen a hó alatt. A havazás óta, jó néhány helyen alaposan feltúrták az utat és környékét a vaddisznók. Vajon miért szeretik ennyire feltúrni az utakat?
Egy kicsi kerülõ után, kilométereken át egyenesen vezetett az út a Kab-hegyre. Sokszor inkább az út mellett mentünk, mint azon, mivel az úton végig folyt lefelé a víz, majdnem teljes szélességben. Ez is mutatja milyen gazdag a Bakonyerdõ Zrt. Ahelyett, hogy vízelvezetõ árokkal alaposan megcsinálnák az utat (szerintem kb. 20 %-al drágábban), s utána a mostaninak töredéke költségen tartanák karban, mint ahogy a „szegény” Bajorországban láttam, megcsinálják az utat kicsit olcsóbban, s jó drágán tartják karban, vagy hagyják, hogy három-négy év alatt, az esõ felismerhetetlenségig elmosson egy murvás utat is, ha egy kicsit meredekebb.
Az út elõször kicsit alattomosan, de nagyobb tempónál erõt szívóan emelkedet, majd a Kab-hegyet körbefogó aszfaltos övút után jól beleerõsített, fokozatosan, egyre meredekebbé válva. Nemsokára, már egy kerítés mellett kaptattam fölfelé. A legmeredekebb rész elõtt, a kék jelzés balra fordult. Jó néhányan, viszont egyenesen, a legrövidebb úton menetek föl a hegyre. Mentem tovább, a leírás szerint balra. Minek kurtítottam volna meg, az egyébként is rövidtávú túrát! A legmeredekebb rész elõtt utolértem Andrást, majd a kaptatón meg is elõztem. Ezen a meredek részen jó párszor megálltunk beszélgetni, a szembejövõ ismerõsökkel. A feltámadó hideg szélben végül is csak felértünk, az egyetlen ellenõrzõ pontra, ahol virslivel és teával vártak az igencsak átfázott szervezõk.
A frissítés elsõ része után felmentem a kilátóba. Kicsit párás volt a levegõ, de így is gyönyörû panorámában volt részünk. Lehetett látni, ahogy hosszú vonalban jönnek a túrázók a hegy felé. Most hoztam magammal tájolót, s így bemérhettem, melyik hegy tetejét láttam tavaly kiállni a ködbõl. A tavalyi saccommal (Középsõ-Hajag) ellentétben, a Papodot lehetett látni. A Hajagot eltakarja az erdõ.
Miután lekászálódtam a kilátóból, Csilla finom mandulás sütivel kínált bennünket, így ez lett a frissítés második része.
A hideg szél hamar elûzött a hegytetõrõl, így frissen nekivágtam a lefelé útnak. Nem is csúszott olyan nagyon az út, mint amire számítottam! Eseménytelen út után kiértem az erdõbõl, s visszanézve azt tapasztaltam, kezd eltûnni a Kab-hegy a felhõben. Elõször csak az antennák, mire azonban a falu közelébe értem, addigra már az egész hegy eltûnt, s apró pelyhekben elkezdett szálingózni a hó. Mire beértem a célba, már alaposan rákezdett, s a hazafelé úton is ez volt egészen Herendig.
A célban hamar megkaptam az oklevelet és a kitûzõt, megittam egy kólát, s indulás haza. Ekkor érkeztek meg az átfagyott pontõrök, s a kollégák közül is ketten beértek a célba.
Kellemes évzáró túra volt. Az idõjárás gondoskodott róla, hogy igazi téli túra legyen. Az elõzõ évivel ellentétben, a leíráson és a turistajelzéseken kívül, szalagozás is segítette a tájékozódást, bár így köd nélkül nem volt rá szükség. Az egyetlen gond szerintem, hogy a szolgáltatásokhoz viszonyítva drága a túra.
Minden túrázónak Boldog, Túrákban Gazdag Újévet kívánok!
Néhány kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.
|
