Börzsöny Vulkántúra-2007
Ha egy szóval kellene jellemeznem,akkor meredek.Minden tekintetben.Egész héten figyeltem az idõjárásjelentéseket,webcam-ot Nagy-Hidegen,próbáltam felmérni,milyen lesz az idõ.Attól eltekintve,hogy pont szombatra mondtak havat,nem volt semmi gond.
Szombat reggel fél5-ös kelés volt elõirányozva,s b ár fél 2 körül még ébren voltam,egész frissen keltem.Felvillanyozott a tudat,hogy végre megint túrázok.
Hatan indultunk el az 5:15-ös 6-os villamoshoz,ahol szóváltásba keveredtünk egy fiatallal,aki "buliból haza" üzenmódban volt,és erõsen illumináltnak tûnt.A villamoson igen magvas,intellektuális beszélgetésbe elegyedtünk,megtudtam többek közt Tõle,hogy én "humán politikával" fogok foglalkozni a közeljövõben.Jókedvûen értünk tehát a Nyugatihoz,ahol simán elértük az 5:40-es szobi személyt.
Kismarosra érve határozottan kirajzolódó csoport igyekezett a buszmegállóba,ami tisztességgel megtöltöttünk.Találkoztam néhány ismerõssel.Csapatunk néhány tagja mit sem sejtve vidáman csevegett.
A rajtban kis sorbanállás és csípõs hideg fogadott.Futók is voltak néhányan,nekik ezúton is respect...Nem túl taktikusan nevezés után kezdtem kamáslit húzni,így alapból negyed óra késésben voltunk.Ezért ezúton Zoli barátomtól szeretnék elnézést kérni,akinek ez a csúszás komoly lelki törést okozott = ).
Nem túl lendületesen indultun el a Taxi-nyiladékban,lábam vígan tapodta a fagyos talajt.Hó csak mutatóban volt,egyenlõre.A Kárpát-híd után,ahol az elsõ pecsétet kaptuk következett az elsõ életerõs emelkedõ:a Nagy-Hideg-hegy kezdte éreztetni jelenlétét. Ezután az útat hol jeges,hol sáros foltok tarkították,egy kis patak ugyanis szabályosan úgy döntött,hogy keresztezi az ösvényünket ezen a szép reggelen. Stabilan emelkedõ útra tértünk,és hihetetlen lassan megérkeztünk a hegytetõre. A menedékház melegében szívesen elücsörögtünk volna még, de menni kellett. Csóványos felé indulva kis kavarás után rátaláltunk a helyes útra,ami kellemesen lejtett. Szabó-kövektõl remek kilátás nyílt a Nagy-Hideg-hegyre,és a Csóványos-Magosfa masszív tömbjére. Csóványoson pecsét,majd toronymászás; a kilátás gyönyörû volt,az északi láthatáron szemérmesen felhõbe-ködbe burkolózva a Tátra hósapkás csúcsai csillogtak.
A Magosfára gyorsan megérkeztünk,majd egy bosszantóan meredek ösvényen kezdtünk ereszkedni-dobtam is egy-két hátast,még a botom se segített.
A VILATI-üdülõben tea-zsírosdeszka páros fogadott,elõbbit felturbóztuk Zoli laposüvegébõl. Továbbindulva Holló-kõig hol meredekebb,hol lankásabb emelkedõkön kaptattunk,de a Börzsöny nyugati gerincérõl nyíló kilátás mindenért kárpótolt.Salgóvár alá érve nem hittem a szemenek,az ellenõrzõponthoz vezetõ ösvény nem volt ugyan hosszú,de kibírhatalanul meredek. Ezen a ponton csapatunk három tagja, Kata,Ildi és Tomi meghozta végleges döntését:tömegközlekedést keresnek a legközelebbi faluban,Nagybörzsönyben-sajnos nem tudták volna szintidõn belül befejezni a túrát. Mivel nekünk is kétségeink voltak a sikert illetõen,rákapcsoltunk egy kicsit, s a búcsút követõen Zolival és Gáborral nagyrészt kocogva tettük meg az utat a Magyar-völgyig. Az ellenõrzõponton csoki fogadott,ami jobbkor nem is jöhetett volna. Kibontottam eddig hurcolt sörömet is,ezen a ponton ugyanis átléptem a számomra bûvös 1000km-es határt,már ami a 2007-es évet jelenti.
Mivel rohamosan sötétedett,fejlámpát bekészítve indultunk neki az utolsó nagy emelkedõnek,a Nagy-Hideg-hegynek---másodszor.Még Bányapuszta elõtt sikeresen letértünk az ösvényrõl,és erdészeti utakon,a Kovács-patakot kerülgetve küzdöttük magunkat elõre a kavargó hóesésben.Minden elágazásnál érzésre balra kanyarodtunk, azt tudtuk ugyanis,hogy arra van a P+ jelzés. Számításunk bejött,hamarosan metszettük is az ösvényt.Ezután következett az a rész,ami az itinerben rémisztõnek van titulálva.Az volt.Bár sötétben jobb volt,mert nem láttuk egyben az egészet. Valamiért mégis megkönnyebbülést jelentett látni a menedékház fényeit,ahol a változatlanul mosolygós pontõrtõl kaptunk pecsétet-érthetõ,Õ egész nap a melegben ücsörgött.Kiürítettük Zoli laposüvegét,így már nem fáztunk annyira.
Rövidesen továbbindultunk a szüntelenül kavargó hóesésben,és itt már komolyan gondolkodtunk,hogy jutunk le Kismarosra,mivel az utolsó busz már elment. A Taxi-réten vidám tûz lobogott a ponton,amit meg is értek,cudar hideg volt már.Egész jó kedvre derített minket a tudat,hogy innen már csak lefelé;egész szép tempót is mentünk.A biztonság kedvéért dobtam még egy hátast, a könyökömre estem,marhára fájt. De egyszer csak sorompóba botlottunk,és igen ez itt már a CÉL!
Kitûzõ,oklévél,gratuláció…megfogyatkozva,de befejeztük.Elindultunk a büféhez…fuvart keresni.Ezuton is szeretném megköszönni annak a párosnak,akik bevittek minket Kismarosra.
És szeretnék szívbõl gratulálni mindazoknak,akik elindultak ezen a túrán,attól függetlenül,hogy feladták,vagy végigcsinálták. Köszönjük a rendezést,meseszép túra,szemet gyönyörködtetõ helyeken járhat az ember. Végezetül idézném a salgóvári pontõr szavait:ekkora távon,ilyen kemény túrát ekkora szinttel nem lehet találni az országban…
|
