Túrabeszámolók


Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!

Kerek repkényTúra éve: 20072008.01.01 20:38:58
Fóti-Somlyó 30


A túra elõtti nap Vándorköszörûs vendégszeretetét élvezhettük. Majdnem éjfélig beszélgettünk, így egyáltalán nem kellett volna csodálkoznunk azon, hogy alig négy óra múlva kissé nehézkes volt az ébredés. Hév. Aztán nyugatitól vonat. Nincs tömeg, a szerelvényen jövünk rá, hogy ráértünk volna egy órával késõbbivel menni. Így legalább akár elsõk is lehetünk. :D
Veresegyházán Xuhana és még 3 sporttárs volt ott Kékdroidon és rajtam kívül. Hamarosan feltûnik Gethe, Lükepék, Sz Zsu, Zsoli. Nevezünk, kívánságomra lehetek a 2-es rajtszám, majd 7:30 perckor útra kelünk. Tempósan indulunk, így hamar a ház elõtt találjuk magunkat, de a beazonosításra váró eb rejtõzködõ üzemmódban van, egészen addig, amíg már 5-6 ember nézeget be a kerítésen, mert akkor már felmorran, s Kékdroid észreveszi a kis sötét sarokban gubbasztó kutyust. Szép kis fenyves kíséri utunkat az emlékmûig, ahol szépen körbe kutakodunk hogy megtaláljuk a kérdésre a választ. A zúzmara az ágakon, a kerítéseken, a vezetékeken ámulatba ejtõen szép. A hideg kicsit csípi arcukat, de a hóval borított táj nagyon elbûvöl, hamarosan elhaladunk az egészen valószerûtlenné kimotorozott cross-pálya mellett, majd elkezdhetünk fagyöngyöket számolni. :)
További utunk során hatalmas magasfeszültségi oszlopok alatt haladunk át, kis zúgó hangot is hallani, ami nem túl bíztató. :) Meglessük a benzinárakat, majd a sorompóval és õrrel védett (idegen autóst nem engednek be csak úgy körülnézni) lakónegyed területére lépünk, majd ki egy másik sorompón, a jelzés a kerítés mellett kívül vezet. Az erdõ nagyon szép, minden hófehér, az ágakról egyre hosszabb jégtûk ásítoznak.
Mivel nem olvastuk el figyelmesen az itiner szövegét, hogy a Hév aluljáró elõtti, vagy utáni kerítés színe kell-e, ezért elõször rossz választ karikázunk, de még idõben kapcsolunk, így kijavítjuk.
Egy autók által síkossá tett havas úton haladunk ezután, néhány futó már megelõzött minket, most is jönnek páran. Gyönyörködök a piros csipkebogyókra rakódott jégkristályokban, a megzúzmarásodott szalagban, majd a házak közé érve szépen elesek. Mogyoród Hév állomásnál ér minket utol Sétálós bácsi, aki ezután egy darabon velünk tart, mesél Droidnak különféle speciális vonatszerelvényekrõl és friss élményeirõl, közben ködkörrel körülvéve megyünk felfelé Gyertyánosra. Innen a lefelé az érdekes, kapok is itt Droidtól egy botot, hogy azzal együtt csúszhassak, így imitálhatnám is, hogy síelek. Messzirõl lehet, hogy tényleg úgy nézett ki. :) Miután leértünk, kicsit körülnéztünk még egyenesen is, ahol nem kellett volna, ezzel buktunk egy kb. 20 percet, de annál többet talán nem, majd visszamentünk a szalagokig, s szépen becsorogtunk a cukrászdába. Berzso és RitaB mosolyogva adták a bélyegzõt, kicsit beszélgettünk, ittunk finom, meleg teát, ettünk sütit, a fiúk gyümölcsöset, én csokisat. Finom volt nagyon. :) Sétálós bácsi hamarabb ellépett, mert ment a vonata, mi szépen ketten indultunk el. (indulás elõtt még láttuk, hogy a túrázók belökték a rendezõi autót :D)
Áthaladva az új hídon sokáig 3 fekete alakot követtünk, majd fokozatosan nem túl meredeken emelkedtünk. A dermedt hidegben is éreztük a lovak szagát, akiket a kerítésen át láthattunk, melyre szintén zúzmara rakódott le.
Akármilyen hideg volt, a nagy télben azonban némi zöld növényeket is felfedezni véltünk a hó-ruha alatt. Elhaladtunk a Fóti-Somlyó alatt, majd Laci069 pontja után elkezdtünk mászni. Ez volt a túra legjelentõsebb szintemelkedése, egy szuszra felmentünk, Moiwa és társa itt elõztek meg minket. A csúcskõrõl megállapítottuk, hogy nem is Gethe úr és nem is Bubu monogramját viseli. :) A meredek lejtõn láthattunk valamit a kilátásból, bár itt úgy emlékszem, inkább a lábam elé helyeztem többnyire a figyelmemet.
Nemsokára ismét találkoztunk a nagy vezetékekkel, majd egy igazi csatatéren találtuk magunkat, ahol valami 18+ dolgot mûvelhettek emberek. Itt siettünk. Megelõzött minket egy figura, akivel váltottunk pár szót is, majd leolvastuk a villanyoszlop számát, s mentünk tovább. Dokumentáltam az õskori cipõtalp-fosszíliát, majd ismét találka a vezetékekkel, a hideg egyre dermesztõbbé vált.
A gázvezetékoszlopot elhagyva leelõzött minket Sz Zsu, BFeri, Zsoli 3as, majd átkelve az út felett a hídon az a bácsi, aki már egyszer leelõzött. :D Inni akartunk, de a vizünkben képzõdött egy igazi jéggömb, meg egy jégkása volt az egész. Az emberek nyáron hogy örülnek ennek. Most meg szidjuk. :D Szomjan azért nem vesztünk, már nem volt messze a cél. Megkaptuk a díjazást Gethe úrtól (Droid az év útvonalkövetõje elismerõ címet is!), ittunk üdítõt, meg kávét, majd szépen kisétáltunk a vonatunkra. Nagyon szép túra és szép nap volt! :)