Túrabeszámolók


Hamahama túlélőtúra

fitosjozsefTúra éve: 20072008.01.02 12:25:08
Hamahama túlélõ túra
Második felvonás a Bakonyban
2007.10.20-21.
www.hamahama.hu

Mínusz 1, szórványos esõ, esetleg hó és feledhetetlen élmény - ez várt minket az elõrejelzések szerint a Zirci esti 10 órás rajt után.

A tavaszi jól bevált csapataink kicsit kibõvülve vágtak neki az újabb kihívásnak, mely a tapasztalatok alapján nem csak az izomerõt, hanem az agykapacitást is kellõképpen próbára teszi (hála a furfangos szervezõknek).

Már az itthonról indulás is viharosra sikerült - Puti még szombat délután is BP-n dolgozott, megszerezte a Bakony térképet, hazaesett-átfutott a zuhany alatt, közben becsomagolt a nem létezõ hátizsákjába, amit 15 perccel késõbb Kitku adott kölcsön és már indulhattunk is, kb. 45 perccel a tervezett Start után...
Szerencsére sima utunk volt, így pár perel a hivatalos megnyitó után beérkeztünk a sportcsarnokba ahol nemsoká felzendült a nagy titok övezte Hama-hama Dal! Az útbaigazítást követõen megszereztük az új narancs színben pompázó pólókat. Mivel a Rajtolók sora a regisztrációig ért (kb. 30m) máris ott álltunk a sor végén és vártuk a csekkolást - a csapatfotót - ééééééés az indulást - ami 11.30-kor megtörtént!

Az éj sötétje és a meteorológiai elõrejelzés arra a következtetésre juttatott minket, hogy "járt utat járatlanért el ne hagyj", úgyhogy Bakonybél felé indultunk a fõút mezsgyéjét követve. Itt mazsoláztunk össze jó pár pontot Kitku és Balázs térképészeti útmutatása alapján, majd kinéztünk egy Z-öld turistautat, ami szintén megoldhatónak tûnt sötétben is - nos ennek köszönhetõen kb. 1 órát bolyongtunk egy lovaknak elkerített réten, ahol a villanypásztor belsõ oldalán (bizonyára a lovaknak) volt felfestve a zöld turistaút jele. Jobbról dzsindzsa, balról a mélységes sötétben villódzó tekintetek és lópaták dobogása, elõttünk az aknásított rét, mögöttünk....az mindegy, nem fordulunk vissza! A kaland kimenetele nagy-nagy szerencse volt a csapatunknak (biztos a több évre elegendõ lócitrom miatt) - csak egyszer vetõdött át az egész banda a villanypásztoron vezényszóra 1 mp alatt, mert úgy megijedtünk a hirtelen a semmibõl mellettünk elvágtató lovaktól, mint állat!

A karám felsõ sarkáig küzdöttük magunkat, onnan pedig a jól bevált térkép+iránytû=tájolás alapján mentünk É felé, amíg el nem értük a patakot, és vele a jó Z-öld turista utat.

Somhegypuszta határában tettünk egy pontgyûjtõ karikát, majd hajnal hatra Bakonybél központi melegedõjében együtt néztük jó pár sorstársunkkal, ahogy a kelõ nap sugaraival egyidõben a világ másik végén Talma megnyeri a Malajziai GP-t (gartu!).

Felmelegedve, újult erõvel támadtuk meg az elsõ õrzött pontunkat, ami hivatalosan a 4. volt a Kálvárián. A szervezõk tuti télre készültek (ne higgy a met-nek!), mert síelés volt a feladat - hárman egy lécen így, hó nélkül kicsit könnyebb volt, hála az avarnak. Hama-hama refrén szintén hibátlan - 10 percen elül már úton is voltunk. Az 5. õrzött pont - Kõris hegyi kilátó - csak sok pontgyûjtõ cikk-cakk után tárult elénk. Az Aradi 13. Sebinek hála méltóképp meg lett idézve - 100 pont volt a hála érte. Sajnos az idõnk vészesen fogy, a sok kerülõnek és lókötésnek itt a böjtje, innen már csak a maradék 3 õrzött pont legrövidebb úton való felkeresése volt az egyedüli célunk. Lassan kezdték megbosszulni a sportcipõk is a "helytelen" használatot - a csapat egyik fele kezdte felvenni a "tojásra léptem, vigyázz el ne törjön" harcmodort az út ellen, de még úgy tûnik menni fog, hát had' menjen - megyünk.

Szépalmapusztán valahogy senki sem akart pacit simogatni ( a többi csapat persze de). Borzavár elõtt feltankoltunk C vitaminnal az út széli kökény és csipkebokrok jóvoltából - sajnos légpárnás túrabakancs nem lógott egyik bokron sem, így hát beértük ennyivel + azzal a talpmasszázzsal, amit Lázi és Kitku kapott a 3. õrzött pont feladatmegoldása közben, mikoris cipõjükkel próbáltak letekézni pár jóltermett vizespalackot, miközben durva-murva volt a megfáradt talpuk alatt - hmmmm az arcukat elnézve üdítõ értés!!!!

Porvára gyorsan átértünk, de már elõre féltünk az innen induló II: Rómer Flóris turistaúttól, mert tudvalévõ, hogy ez az Úr szokta a Z-öld turistajelzést a lókarám villanypásztorára festeni... Itt is próbálkozott: a térképen jelölt mafit jóval odébb tolta, de most nem hagytuk magunkat lóvá tenni, kis keresgélés árán megtaláltuk a bejáratot az erdõbe. Könnyen járható, enyhén lejtõs út volt a jutalmunk - távoli vonatfüttyel, ami már a 2. õrzött pont helyét sejtette - a Porva-Csesznek vasútállomást a Cuha patak völgyében, ahol a madár sem jár, csak vasút.

A fiúk itt elõadhatták zsonglõrmutatványukat : a "Vizes-kezes-szappanos-hármast" - miközben készült az uzsi - zsíros kenyér vastagon, sok hagymával.

Körülbelül egy óránk maradt a szintidõbõl - és még elõttünk volt a Cuha-völgye (sajnos Csesznek már nem fért bele). A talpak kezdték felmondani a szolgálatot, páran utolsó erõbõl szinte erõltetett menetben megindultunk, hogy megkíséreljük a lehetetlent: legalább a fél csapatot idõben bejuttatni. Félúton járhattunk, mikor Puti szíve pihenésért kiáltott - nem ér meg egy infarktust a szintidõ. Ketten mentünk tovább, terv szerint visszajövünk értük a szervezõkkel - az már több volt, mint holtpont. Fél órával szintidõn túl értünk be, telefonáltunk a többieknek, hogy hol járnak, merre keressük õket - és ekkor jött a meglepõ válasz: - Ne menjünk, õk végigcsinálják! Közel két óra múlva botorkáltak be a "Cél" ajtaján (sportcsarnok Zirc) - mind egy szálig!

Semmibe révedõ tekintettel rogytak le a folyosón, amíg mi lejelentettük a hiánytalan csapatot - ekkor még kb. 5-6 team volt kint a terepen.

Rövid pihenõ után indultunk haza a forró fürdõ+puha ágy páros nyert, agy az eredményhirdetést a "2" csapatunk várta meg - akiknek ezúton is GRATULÁLUNK A 8. HELYHEZ!

Mi a 24.-ek lettünk - 2 nap múlva volt erõm megkérdezni a többieket - addig regenerálódtam :). Úgy örültünk ennek a helyezésnek, mintha megnyertük volna - nem számítottunk rá, hogy ilyen jó helyen végzünk, az átéltek után - de nem is ez volt a fontos, hanem hogy együtt voltunk, gyönyörû helyeken jártunk, jól elfáradtunk és megint lesz mirõl beszélgetnünk és mesélnünk jó ideig :)



Köszönjük szervezõknek - ismét egy jól szervezett túrát vezényeltek le nekünk!
Gratulálunk minden résztvevõnek - hisz a részvétel volt a fontos!


Csobor Tünde
622. Gaal Gaston Cserkészcsapat
Balatonboglár