Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

permaggieTúra éve: 20082008.01.08 18:40:00
Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 28

Milyen jó,hogy az ember nem ismeri a jövõt,mert ha tudom mi vár rám,akkor ezt a túrát biztos nem vállalom.
Szombaton a párommal indultunk a BUÉK 20-on.Bár hideg volt,a hó ropogott a talpunk alatt,mégis csodálatos volt a túra.Most is valami hasonlóra számítottunk.Hallottuk,hogy erre a napra ónosesõt és havazást jósoltak,de igazán nem foglalkoztunk vele.
Mikor kiléptünk az ajtón és csúszós volt az út és szemerkélt az esõ,az sem izgatott minket igazán.
Elindultunk a kocsival és út közben már szépen esett,de a nagy meglepetés csak Verõcén ért minket,amikor kiszálltunk az autóból.Mindent jég borított.Szinte járhatatlan volt az út.Összeszedtük magunkat és nagy nehezen megpróbáltunk eljutni a rajthelyhez.Ekkor érkeztek többen is vonattal.
A terv a 18 km-es táv volt,de a fiam erõsködött,hogy a 28-on menjünk,mert õ nem akar a bébitávon indulni.Úgy voltam vele,legyen meg a gyerek akarata.
Ekkor még nem sejtettem,hogy a túrát másokkal fogom befejezni.

A nevezés kisebb várakozás után megtörtént és lesz,ami lesz,nekiindultunk.
A kapun kiérve a Lugosi utcán csak a kerítésekbe kapaszkodva tudtunk leevickélni,az esõ természetesen esett.A kilátások katasztrófálisnak igérkeztek.
Mikor a búrkolt útról végre rátértünk a Borbély-hegyre felvezetõ kissé meredek földútra,már könnyebb lett a járás.A hegyen lévõ 1. EP.-t gond nélkül elértük.A pontõr kérdezte is ,hogy hogy tetszett a falu.Mondtam,hogy ha ezt tudom,hozom a korcsolyám.Pecsét,és indultunk tovább.

A következõ EP.-ig vezetõ útról 2x is letértünk.Elõször nem vettük észre a "korláttal megerõsített lépcsõ"-t,így kissé továbbmentünk,majd ezt korrigálva rátértünk a 18 km-esek útvonalára,mert a lépcsõ után egyenesen mentünk tovább,mert arra is láttunk kék négyzetet.Itt néhány túrázóval egyeztettünk,és õk mondták,hogy a lépcsõ után közvetlenül jobbra kell fordulni.Ezzel a kis malõrrel elvesztegettünk kb. 20 percet,de végre sinen voltunk.A kék négyzetrõl hamarosan rátértünk az Országos Kéktúra jelzésre,ezt könnyû volt követni,de az út folyamatosan emelkedett,és nagyon hosszúnak tûnt.Kisfiam is egyre jobban fáradt,így nehezen haladtunk.El sem hittem,amikor megérkeztünk a 2. EP-hoz a Nagy-Kõ-hegyen.

Innen lefelé egy kis kanyargós úton vezetett az út,amit nagyon élveztem.Elõre is szaladtam,csak a sineknél álltam meg,hogy bevárjam a családom.Majd megint egy emelkedõvel kellett megküzdeni,és lassan elértük Nógrádot.Egy aszfaltos út vezetett fel a Vár Vendéglõhöz,amin a kisfiam teljesen kifáradt,és addigra már mindannyian bõrig áztunk.Itt meg kellett hoznunk a döntést,hogy õk Nógrádról vonattal fognak visszatérni Verõcére,én pedig folytatom,és csatlakozom valakikhez,mert arra számítottam,hogy besötétedik mielõtt beérek,és nem volt nálam lámpa.A Várhoz menet láttam 2 fiút és egy lányt,és tudtam,hogy velük akarok továbbmenni.De a pecsételés után lejövet is láttam ismerõsöket,így nem aggódtam,hogy egyedül kell majd befejeznem.
Elbúcsúztam az enyéimtõl,és siettem a kiszemelt áldozataim után,akiket a kerítéssel elkerített farm mentén értem utól.Épp visszafelé jöttek az úton,és kérdezték,hogy van-e térképem(nem volt,mert a páromnál maradt),én pedig megkérdeztem,hogy befogadnának-e kis csapatukba.Befogadtak,így négyen mentünk tovább.Jó hangulatú társaság volt(Sir Dan,Peti,Ági).Szóval a farmot megkerülve megtaláltuk a piros keresztet,és haladtunk fel a Róka-hegyre.Ment a sztorizgatás,ismerkedés és könnyebben fogytak a kilóméterek.Hamarosan megérkeztünk a Szokolya-vasútállomáshoz.Az ónosesõ folyamatosan áztatott minket,és ismét nagyon csúszós azsfaltúton mentünk felfelé.Az útmenti fák ágairól lelógó jégcsapocskákat Sir Dan vígan kóstolgatta.Ezen a szakaszon nem ártana a piros kereszteket fehér alappal ellátni,mert nehezen észrevehetõek,de a nylonban kitett papírlapok sokat segítettek.És bármilyen szép kilátás nyílt a Társa-mezõn,én ezen a szakaszon nagyon szenvedtem.Göröngyös,fagyos,pocsolyás volt az út.A fiúk rákapcsoltak,Ági is és én is csak cammogtunk utánuk.Nem bántam,hogy nyomták a tempót,mert nem akartam,hogy a családom sokat várjon rám a csuromvizes cuccaikban.
A mezõn sok túrázót utólértünk,voltak akik minket elõztek meg,és végre megérkeztünk a 4.EP.-hez.Itt a fiúk ismerték a pontõröket,így teával kínáltak,amit el is fogadtam.A többiek páleszt ittak.

Innen már csak egy "köpésre" volt a cél.Messzirõl láttuk a templom tornyát.Az út sem volt már olyan jeges.A párom arra számított,hogy legalább még egy óra múlva érkezek.A célban megkaptam az oklevelet és a kitûzõt,és nevettek azon,hogy az én itinerem még milyen jó állapotban van.A virsli és a forró tea nagyon jól esett.
A távot sikerült kb. 6 óra 30 perc alatt teljesíteni.Én 9 órára számítottam.

A szervezõktõl egy nagyon szép gesztusnak tartom,hogy a kisfiam és a párom is kapott oklevelet 15 km-rõl és kitûzõt.Hálás köszönet ezért és a túráért is.
Sir Dannak,Petinek,Áginak pedig köszönöm,hogy megosztották velem a társaságukat.
Mindenkinek elismerésem,akik részt vettek ezen a túrán.