Téli Mecsek 30
Tartottam ettõl a túrától mivel az eddigi 3 téli túrám ilyen-olyan indokokból (felkészültség, gyomor, ronggyá ázás stb.) nem a legjobban sikerült. De a Mecsek vonzott, az útvonal egy részét ismertem, így kicsivel 7 óra elõtt már neki is vágtam. A Jakab-hegyig vezetõ rész (Z, majd Z kör) minden idõben gyönyörû, hál istennek erre még állnak a fák és nem tarvágások vagy csemetések mellett sétálunk. A túra során elõforduló hármasból (hó-jég-sár) itt a hó volt a domináns. Ez a szakasz szinte egyfolytában emelkedik, de sehol se túl durván (egyébként a túra elég tekintélyes szintemelkedését - 32,8 km 1370 m szint – ilyen enyhe, vagy közepesen nehéz emelkedõk alkotják, szóval a számok ne riasszanak el senkit).
Az Orfûig tartó szakasz ezzel szemben pár száz métert kivéve végig lefele halad. Itt eleinte elég szép hó fogadott (látszott hogy a Z jelzés ezen szakasza nem túl látogatott), majd jött a sár és jég is. A táj itt már vegyesebb volt, de lehetett szép szakaszokat látni. A rövid mûút után az Orfûre lemenõ ösvény keskeny és meredek, de hál istennek rövid. A visszafordító után a kis völgy másik oldalán könnyedén elsétálok a Sárkány kulcsosház mellett, csak a Z hsz. – S+ elválásánál (egy kisebb domb megmászása után) jövök rá, hogy valami nem stimmel. A kulcsosházhoz a rézsûn balra valahol fel kellett kapaszkodni, majd a kerítésen levõ lyukon belibbenni. Ez volt az egyetlen pont, ahol vagy az itineren, vagy a helyszínen (szalagozás, tábla) valami további információt el tudtam volna képzelni. Itt meleg teával, zsíroskenyérrel várták a túrázókat.
A következõ ellenõrzõ pontig terjedõ szakasz kis szintemelkedéssel végig a S+-on halad, a végén a Büdös–kúti tisztás megkapó látványával. Többen ittak a forrásból.
A K jelzés emelkedõvel indított és elég szép sárral folytatódott, itt elsõsorban a lábam elé néztem, a környezetet csak periférikusan érzékeltem. A P jelzésre rákanyarodva a csodálatos Kánya-forrástól (ahol ittam is egy jóízût) kezdõdött a túra legszebb szakasza. Az elõtte leesett nagy mennyiségû hó, majd az olvadás kellõ vízutánpótlást biztosított a forrásoknak, patakoknak, így azok teljes szépségükben, erejükben pompáztak. A Nagy-mély-völgyben a patak festõi volt, amit rövidesen igen közelrõl is megszemlélhettünk, mivel az út elõször a patak partjára lement (ez a szakasz elég technikás volt a sok kidõlt fa miatt), majd a jelzésváltozás elõtt nemes egyszerûséggel pár méterre víz alá került. A Z jelzés kitaposott, keskeny , jeges volt, de a mellette levõ patakvölgy az Ágnes-vízeséssel megérte. A P+-re áttérve rövidesen elérjük volt a Melegmányi-vízesést, a túra szerintem legszebb látványa, bõséges vízzel. És a forrás víze is jó volt.
Innen tovább a P+-en mindig csak felfelé, hol erõsebben, hol gyengébben, majd a mûutat keresztezve szinte folyamatosan lejtõ, a Rábay-fától már a P jelzésen. A Kis-rét elõtt megint egy kicsit hosszabb emelkedõ, a kicsúszkált sípályákon óvatos átkelés, még egy kis séta és már itt is volt a Dömörkapu. Kétféle üdítõbõl lehetett választani, hozzá csokis nápolyi.
Az utolsó szintes szakasz, kemény volt de csak menni kellett az S jelzésen végig. Szép környezet, még szebb kilátás a Tubesrõl. És a boldog tudat, hogy innentõl már csak lefelé :)…
Az S-ról a Z körre váltunk ez elég meredeken és roppant sárosan levezetett a városba, ahol a házak közti szintén sáros úton elérjük a Z jelzést amin (egy kis emelkedõ után) befutunk a célba.
A túrán személyesen nagyon jól éreztem magam, kényelmes tempóban is belefértem a szintidõbe. A szervezõk, pontõrök mindenhol maximálisan kedvesek, segítõkészek voltak, szívesen beszélgettek (a Jakab-hegyi pontõrök vicces Krisnás-szövege emlékezetes marad :)). Minden ponton valamit adtak (csoki, zsíroskenyér, ostya, cukor, nápolyi, cukor, leves), szóval itt sem volt hiba. Szöveges itiner nem volt, csak térkép és jelzések feltüntetése, de ez is elegendõ volt (legközelebb már a Sárkány-kulcsosházba is eltalálok :)). Összefoglalva bátran ajánlom mindenkinek.
|
