Túrabeszámolók


A híd túl messze van...

gabor2Túra éve: 20082008.01.22 13:20:37
A Híd Túl Messze Van 90

Összeségében kellemes, embertpróbáló teljesítménytúra volt. Habár a táj nem volt tulságosan elragadó/változatos számomra aki szereti a 3. dimenzió lehetõségeit is kihasználni és élvezni. A szervezés jó volt. Legfõképpen a tea ami életet lehelt belém minden ellenörzõ pontnál a hideg után.

Az elõzõ évek nevezési nehézségei miatt már 0.5h-val az indulás elõtt megérkeztem és gyorsan kitöltöttem a nevezési lapot, de láthatólag nem volt nagy tolongás amit a szervezõk az idõjárással magyaráztak. Utólag megismerve a 90-es távra kb. 30-an jelentkeztek és ebbõl kb. 20-an értek be a célba. A nevezés után rendbe szedtem magamat és pár perc várakozás után nekiindultam a többi túratársammal. Az elsõ szakaszt egyenletes tempóban kellemes, letaposott úton tettem meg, pontosan 2h alatt (08:00). Talán ez a szakasz volt a legkellemesebb a többi közül. A napfelkelte nagyon szép volt+állatok szaladgáltak át a töltésen (nyúl, róka), meg a vadludak száltak dél felé nagy csapatokban. Táj pedig némi változatosságot mutatott a következõ szakaszokhoz képest.
Az 1. EP.-nál két mosolygós hölgy fogadott és csokival és teával kínáltak ami nagyon jól esett. Tovább indulva 1h után átkeltem az elsõ hídon, Algyõnél. A hídon való átkelést megnehezítette, hogy a híd járdájan kb. 30cm-es friss hó volt, amiben csak bokáig belesülyedve lehetett menni. Mivel nem akartam értékes perceket+energiát veszíteni ezért a átmentem a túlsó oldalra és az autókkal szemben haladtam, nagy óvatosággal nehogy idõ elõtt befejezzem a turát és egyben földi pályafutásomat is. Ez utóbbi cselekedetem Misi nevû túratársam orosz rulettnek nevezte, nem éppen alaptalanul. Sikeresen véve az akadályokat megindultam a Tisza másik partján visszafelé Makó irányában a töltésen. Az út a töltésen egészen Makóig (kb. 9h idõtartam) úgy nézett ki, hogy bal oldalt egy végtelenbe nyúló villanyoszlop sor húzodott+a végtelen alföld, jobb oldalt pedig egy erdõ sor aminek a tulsó felén a Tisza volt. Elõszõr egy betonút volt egy kisebb településig. Itt már eléggé unatkoztam, de nem mertem zenét hallgatni, mert féltem, hogy nem hallom meg, ha egy jármû közeleg, aztán elcsap a töltés szûk fõútján. Félelelmem nem volt alaptalan, mert meglepõen nagy forgalom volt a töltésen. Kb. 5 perceként jött egy jármû nagy sebességgel. Áthaladva egy sorompón a töltés különvált a betonúttól és friss, alig letaposott uton haladtam tovább. Az ösvény amit a futók kitapostak a friss hóban elég keskeny volt a széles bakancsaim számára, így elég kellemetlen dolog volt benne menni, mivel valamelyik lábam mindig az ösvényen kivülre esett és egy picit elfordult minden lépésnél. Ez remek alkalom volt, hogy már 2. ellenörzõ pont elött megfájduljon lábam, de aztán utána megszoktam a dolgot. A táj rendkivüli módon unalmas/egyhangú volt, így aztán pár pörgõsebb muzsikát hallgatam a következõ 6 órában, amit a hideg (kb. -8 C) ellenére a lejátszóm jól bírt. A hidegre jellemzõ egyébbként, hogy ha jól emlékszem a 2. vagy a 3. EP-nál mesélték az pontellenõrök, hogy azon túrázók akik a hátizsákban vitték a vizüket (kis csövezeték volt a szájuk melett) ezt a kényelmes szerkezetet nem tudták használni, mert befagyott a csõben víz.
11:35 körül érkeztem meg a 2. EP-ra Holt-Tiszai gátõrházhoz. Itt az elsõ 1. EP-nál megszokott kellemes családias légkör volt. Ettem egy szendvicset+ittam egy teát és rövid pihenõ után indultam tovább. Innen Makóig az út elég egy hangú volt és a következõ 6 órában csak mentem és zenét hallgattam, illetve közben volt még egy ellenörzõ pont 14:42-kor a Feketecsárdai gátörház. Az út itt már csak elõttem járó túrázó társaim által lett letaposva, így egyre nehezebben lehetet benne járni, de azért nem volt úl vészes.
Az izgalmas események röviddel a makói érkezés elõtt kezdõdtek el. Ekkor már teljes sötétség volt. Kellemetlen módon kiégett a zseblámpám. Azt gondoltam, hogy csak az égõ volt az vagy esetleg az elemek haltak meg, de sajnos kiderült, hogy az egész elemlámpa mondta be az unalmast. Ez feletébb kellemetlen dolog egy éjszakai túrán. Fõleg ha az ember egyedül indult. Az idõ ráadásul megenyhült így pár perccel a makói EP elõtt el kezdett esni és jégbevonatot képezni mindenen az ónos esõ. Kissé illúzióromboló volt, hogy a cél elõtt (az iskola elõtt) ez egyik pontõr elsõ kérdése az volt a köszönés után, hogy akarunk-e tovább menni ilyen idõben, meghogy szerinte nem kéne. Unta már a dolgot látszott rajta, szerencsére én még nem. Azt hiszem ennél az ellenörzõ pontnál (vagy az eö-nél) mesélték a pontõrök, hogy egyik futó csak Makóig bírta és gondolta, hogy majd itt kiszáll és majd busszal visszamegy és kérdezgette a pontõröket, hogy miként juthat vissza Szegedre, ahol a cuccai vannak. Mondták neki, persze
van busz, de kritikusan végig mérve testhez simuló vékony softshell ruházatát, az középkorú hölgyek kijelentették, hogy fiatalember ebben a ruhában magát nem engedik majd fel a buszra. :)
A 4. EP 18:00-kor értem el. A kényelmi szolgáltatások itt felül múlták az idáig megszokottakat, mert a bárpultnál álló hölgy rendkivûl kedvesen a teát és a gulyást is az asztalunkhoz hozta miután behuppantuk a iskolapadokba amik étkezõasztalként funkcionáltak. Kb. 1/2h ejtõzés/emésztés után neki indultam Józsival és Balázzsal akik voltak olyan kedvesen és engedték, hogy hozzáju csatlakozzak. Átkelve az utolsó elõtti Maros hídon rátértünk a leghosszabb résztáv (20Km) töltés szakaszára. Itt aztán az idõjárás pótolta a nappal elmaradt télies idõt és az út elsõ felében kb. 50Km/h erõs szél volt+szitáló ónos esõ. Szerencsére az út le volt tisztítva és csak az utolsó 5Km-en kellett a friss/alig letaposott hóval megbirkózni. Az esõ viszont kitartó volt és a szél segítségével remek jégpáncélt varázsolt a kabátomra. Egyletesen "szétkenve" a jeget a hátamon. Ez elég furcsa volt, mert amikor picit szélcsend volt lehetett hallani ahogy nyikorog a jég a kabátomon minden mozdulatnál. :) Itt már elkezdtem fázni és didergõsen toporogtam a túratársaim útán. Kb. résztáv felénél egy alak bontakozott a sötét háttérbõl és egy zseblámpa nélkül közlekedõ merész túra társunk húzott el melletünk nagy sebességgel. A fiatalember nagyon jól bírta a távot es nem sokkal utána csatlakozott Józsihoz, aki Balázs es én elõttem járt kb. 1km-re. A táv második szakasza rendkívûl bosszantó volt a számomra. Egyrészt az út itt már nem volt letisztítva, másrészt a szél rendkívûl erõsen fújt es nagyon fáztam, végül pedig az ónos esõ megtette a hatását és a gát útja jégpályává változott. Végül nagy nehezen 23:00 körül elértük a az utolsó 5. EP-t. Mielõtt még beértem voltna a házba az utolsó akadály kb. 4 lépcsõfok volt. Lelkesen lépdteltem fel rajta, hogy minnél elõbb beérjek a melegbe, de tempóm túl gyorsra sikeredett a kb. 1cm jéggel borított betonon, így sikerült még az EP elõtt fejjel belezugnom a kb. 30cm-es hóba a legfelsõ lépcsõfokról. :) Szerencsére semmi komoly bajom nem lett. Bent a házban két unatkozó hölgyet találtam, akiket a kanaszta játék izgalmából nem sikerült megérkezésemmel kizökkentenem és csak 2. kérésre adtak teát. A házban lévõ kis kályha azonban kárpotólt minden viszontagságért.
Rövid pihenõ után már csak 13 Km volt hátra. Balázs nevû túratársam az elején még megvárt de aztán mondtam neki, hogy nyugodtam menjen gyorsabban. Az utolsó szakasz elég rémálom jellegû volt. Az idõjárás hozta a téli formáját és veszettül fújt a szél és éjfél lévén hideg is volt, másrészt jég páncél fedte az egész töltést. Míg az elõzõ szakaszon, ha az út egyik oldala jeges volt, akkor a másik havas amin lehetett menni, itt mindkét nyom az úton tiszta jégpálya volt. A nagy sebességrõl már régen letettem, így csak arra törekedtem a hátralévõ szakaszon, hogy minnél kevesebbszer essek el. Sajnos a sötétben elég nehéz volt észrevenni a járható utat így 5-10 percenként egy eltaknyolás az mindig meg volt. A végén már nagyon ideges voltam az egyre sûrüsõdõ elesések miatt, így aztán kb. 5Km-rel a cél elõtt egy hosszabb 10 perces szünetett tartottam egy útlezáró kerítés rúdján üldögélve. Miközben békésen cigaretázttam és átkoztam magamban a túrát, meg az ónos esõt azt láttam, hogy egy autó fényszórója tûnik fel a töltésen és eszeveszett tempóban néha már éppenhogy lecsúszva a töltésrõl halad az úton. Teljesen hihetetlen volt számomra ez az autó kb. 02h-kor szombat éjszaka a töltésen 20cm-es hóban ami tiszta jégpáncél egyébbként, így elõször azt hittem, hogy halucinálok. De nem, megjelent és nagy sebességgel elhúzott mellettem. Úgy éreztem, hogy a jel megérkezett az "égiektõl" a folytatásra és utamat folytattam. :) Szerencsére az autó által letaposott úton már csak párszor estem el, és nagy nehezen megérkeztem Szeged határába. Mivel egy csekély helyismerettel rendelkeztem Szeged ezen részérõl és nem kívántam még egy órát a gáton bukdácsolni ezért elbucsúztam a gáttól és a vele a párhuzamos Fürj utcában folytattam a Bertalan hídig meglévõ kb. 2Km-t. Ezen cselekedetemen jót derült a fõszervezõ amikor elmeséltem neki. A Bertalan hídat kb. 02:20 körül értem el. Az út innen már egyszerû volt és kb. 03h-ra megérkeztem a célba ahol már csak a 3 szervezõ maradt. Kellemes pihenés, teázgatás, gulyás leves fogyasztás, majd rövid szúnyokálás után az elsõ vonattal bp-re indultam hazafelé. Utánam még 3 ember érkezett be.

Szép túra volt köszönet érte a szervezõknek.

Gabor

A hejeschirasi hibakerth bots.