Túrabeszámolók


Téli Mátra

piedcatTúra éve: 20082008.01.27 13:39:19
Téli Mátra L (33,4 km)

2008. január 26.

Két keményebb hétvége után egy barátibb tempót terveztem szombatra. Bárki jogosan megkérdezheti, hogy miért pont egy túrán veszek vissza a gázból, erre egyszerû a válasz: ha maxi sebességgel nyomok egy túrát, abból csak idõhajszolás lesz. Ezt pedig nem akarom, fõleg nem itt a Mátrában, és fõleg nem télen. Ezért egy laza, futós-gyaloglós haladást határozok el, és hogy még véletlenül se hajtsam ki magam, kihagyom a Kékest.

A Pata-csapat (qvic, Feró, én) bõven hét elõtt gurul be Mátrafüredre. Az autók számából ítélve sokan vannak bent, így is van, de megosszuk a melót, én beállok a mosdó elõtti sorba, Feró pedig a nevezésért küzd a tömeggel. Mázlim van, mire végzek, már a nevezés is rendben, így 6:59-kor startolok. Ahogy kiérek, Ferót szem elõl tévesztem, majd jön, gondolom, de aztán mégsem. Lassú kocogással falom az elsõ métereket, negyedóráig elég kellemetlen a futás, hideg lábaim sajognak, különösen a lábszáram. Aztán ahogy telik az idõ, szépen bemelegszem. Kicsit belehúzok, az elsõ pontig szeretném megelõzni a gyalogosokat. Egy futó hölggyel kerülgetjük egymást, bár szegény nagyon kapkodja a levegõt. Lefele lazán futok, a hölgy mögöttem porzik, masszívan liheg. Nem én vagyok az oka. :) Végül Lajosháza után tudom végleg lerázni. De addig még találkozom Vándorköszörûssel, köszönök neki, és még a pont elõtt, ahol egy jégtábla miatt majdnem közelebbrõl megismerem a turistautat, qvic ér utol. Lajosházáig 50 perc, pecsét, és nyomás felfele.

Az új rész következik. Nagyon tetszik, szépen egyenletesen emelkedik. Magammal is elégedett vagyok, itt használom elõször a túrabotot, kell is. Gyorsan tépek az emelkedõn, csak a végén tûnik el qvic a szemem elõl. Innen tulajdonképpen már csak futókkal találkozom, amíg be nem jön a rövidtáv. Mátraszentimre elõtti emelkedõn gyalog utolérek néhány futót. A hegy megfogja õket. De nem mindenkit. Egy Vadmalac csörtet el mellettem másodmagával. Õket nem zavarja a hegy, egyszerûen legyalulják. :) A településre egy nyolcas bolyban kocogok be. A Vadvirág Turistaházban (2:07) kényelmesen eszem egy szendvicset, iszom három pohár teát, wc és mosakodás, nagyon jól érzem magam, csúcs ez a túra. Az ajtó elõtt Attila szólít meg, néhány túrán már találkoztunk korábban. Menet közben beszélgetünk, aztán az emelkedõn lemarad. Galyatetõ fele hullámvasutazom, nagyon szeretem ezt a hegyet, ez a kedvencem a Mátrában. Gertrúd Presszó, 2:51, pecsét, és egy csoki megemésztése.

Tûz a Nap, amikor megindulok lefele. A balos letérõre egy vegyes futópáros figyelmeztet, akik elrobognak mellettem. Csatlakozom a szerelvényhez. Elõször mögöttük futok, aztán elõttük, aztán már nem látom õket, hiába nézek hátra. A kis huncut Csór-hegy megint meglepetést okoz, én mindig egy kicsi hegynek gondolom, pedig nem az. Viszont könnyedén mászom fel az oldalába, ahol már várnak a pontõrök, és 3:35-nél megkapom a megérdemelt pecsétet. Vörösmarty-nál a négyzetméterre esõ emberek száma meghaladja a harmincat, így eszem ágában nincs harcolni a levesért. Helyette átkelek az úton, és a piroson zúzok tovább. Hihetetlenül szép ez a rész, még soha nem jártam erre. Mátraháza elõtt egy izmos emelkedõt kell leküzdeni, aztán végigsétálok az üdülõhelyen.

Az utolsó szakasz már ismerõs, lassan kocogok lefele, a terep kellemes meglepetés, jég alig van, veszélyes szakasz pedig egyáltalán nincs. Így most az életmentõ köteleket sem feszítették ki. Majdnem elmegyek a Gyökeres-forrási pont mellett. Csak arra leszek figyelmes, hogy Rushboy (jesszus, micsoda idõt megy ez?!) érkezik, és kotorja elõ az itinert. Ekkor veszem észre a padnál ácsorgó pontõröket. Visszamászom, pecsét.

Az utolsó néhány kili gyorsan elfogy. A legnagyobb meglepetésemre teljesen magányosan érkezem az iskolához. Sehol egy lélek, csak a több száz autó a parkolóban, az utak szélén, félig az árokba borulva, szinte mozdulni se lehet a kocsiktól. Érdekes látvány. Besétálok, leadom az itinert, 4:56. Kinyomtatják az oklevelemet, névvel, teljesítési idõvel, gratulálnak. Én is magamnak. Szép, egyenletes, nem meghalós, de gyors tempó volt. Sokkal jobban érzem magam, mint túra elõtt. :) Köszönöm Mátra.

Fotók: http://picasaweb.google.com/piedcat/2008TLiMTraL