Túrabeszámolók


Kincsesbánya

nafeTúra éve: 20082008.02.04 20:36:26
Kincsesbánya 30 teljesítménytúra
GPS-el mért távolság: 25,05 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 460 m.
Reggel igyekeztem, minél korábban indulni, mivel a meteorológusunk szerint 10 órától esõ várható, s elõtte szerettem volna minél hosszabb távot megtenni. A nevezés gördülékenyen történt. Nem is csoda, hiszen bár elsõ rendezésû túra, de azért a rendezõk közül többel is találkozhattunk már az elõzõ években szervezõként. Pintér József például nem kifejezetten elsõ bálozó túrarendezõként. Beneveztem még az Észak-Dunántúl Kupára is, majd pár perc beszélgetés után, neki vágtam. Ekkor jöttem rá, hogy a beszélgetés közben, már ketyegett a szintidõ, mert az indulási idõt, még a nevezésnél ráírták.
Végre számomra, is megkezdõdött az idei teljesítménytúra szezon!
A Szeg-hegyet, kellemes egynyomsávos ösvényen másztam meg. Ahogy értem egyre feljebb, úgy vált egyre hangosabbá a szél zúgása az ágak között. Az erdõbõl kiérve, a felhõkön átsütõ napot is megláttam. Most már turistajelzésen mehettem tovább. Nem sokára utolért egy pannonhalmi sporttárs, s együtt folytattuk. Nem is jött rosszul, mivel így egy kicsit nagyobb sebességre kapcsoltam, és kevesebbszer álltam meg fényképezni. Azért vagy 80-90 fényképezési megállóm így is volt. Az elsõ ellenõrzõ pontnál bélyegeztettünk, s már indultunk is tovább. Amikor elértük a víztározót, akkor jöttem rá, hogy az EP-tõl kezdve, a Keleti-Bakony teljesítménytúra útvonalán jöttünk. Már a kiírásból is gondoltam, hogy a túra egy része meg fog egyezni azzal. Otthoni utólagos térképi mérés alapján, valamivel több, mint a táv fele bizonyult azonosnak, bár nagy részén, fordított irányban haladtunk. Egészen más képet mutatott a Gaja-szurdok is így. A víztározó partján egy kis aszfaltos szakasz vezetett bennünket a szurdok bejáratához. Az ellenõrzõ pontnál megkaptuk a következõ pecsétet. Itt a kialakított pihenõhely tetejérõl levitte a szél a cserepek jó részét. Elég csúnya látvány. Egyébként gyakran találkozhattunk az elmúlt hétvégi vihar nyomaival az erdõkben. Gyönyörû a szurdok. Az Ádám-Éva fa után, hamarosan megkezdtük a kerítésmászásokat is. A Varjúvárnál jött a túra leghúzósabb emelkedõje. Fentrõl is készítettem néhány képet. Szerintem délelõtt kivételesen jók voltak a látási viszonyok. A szél alaposan kitakarított minden port-koszt a levegõbõl. A sípályáról, gyönyörûen látszott Mór is és a Csókakõi-vár is. Hamarosan Bodajk utcáit tapostuk. Sajnos volt néhány túrázó, aki majdnem az út közepén gyalogolt, így lehetõséget teremtett egy-két autósnak némi vészfékezésre. Nem kellene ezt tenni.
A faluban a leírás nem, de a térkép segített megtalálni az EP-t. Itt ismerõs túrázókkal futottam össze. Pecsételés után, irány a kálvária. A Keleti-Bakony túrán ide már sötétedéskor értem, így most kihasználtam a lehetõséget egy kis fényképezésre. Nem sokra, mivel csípõs hideg szél fújt. A Szopborparkban viszont jóval több idõt töltöttem el.
A következõ kerítésnél ért utol András. Mondta, hogy most siet, mivel ajkai csapattal jött, akik a 20-as távra neveztek, s nem szeretné, ha a célban sokat várnának rá. Valószínûsítettem, miszerint õ fog hamarabb célba érni. Ez a jóslatom olyan jól sikerült, hogy már a Becsali büfénél utolérte õket.
Az Alba Regia-forrásnál volt a következõ EP. Utána a piros háromszögjelzésen kikapaszkodtunk a szurdokból. Ahogy kiértünk egy sziklára, rögtön letértem egy kis fényképezésre. A pannonhalmi sporttárs itt elhúzott, s többet utol sem értem. Errõl a szikláról leláttam a szurdokba az Ádám-Éva fához, s jól látszott, milyen sok túrázó van még úton. Szemközt lehetett látni a Vaskeresztet is, bár háromszoros optikai zoommal nem lehetett róla igazán jó képet készíteni.
Az utolsó kerítésátkelés után, egy keskeny ösvényen értem el a kék jelzést, amin egészen az utolsó ellenõrzõ pontig haladtam. Ezen a szakaszon jó sok 20-as távon indulót elõztem meg. Az Õs-Gaja zsilipjénél egész szépen összetorlódott a jég. Másutt már kiolvadt a tározó. Ennek ellenére alig két-három horgász vallatta csak a vizet, õk is az Észak-keleti oldalon, a szélnek háttal. Az Õs-Gaja-zsiliptõl, egy darabig aszfalton mentem, s már le is töröltem a sarat a túrabotjaimról, amikor újra földútra vezetett a szalagozás, amin hamarosan beértem a célba.
Igazolás után, megkaptam az oklevelet és a kitûzõt, majd kimentem a kocsihoz, megszabadulni a vizes borogatásként mûködõ ruháimtól. Ekkor kezdett el esni az esõ, tehát jól kalkuláltam, hogy korán kell indulni, s tempósan kell menni. Szerencsém is volt, mivel az esõ két órát késett, az elõrejelzéshez képest.
Jól szervezett, kellemes túra volt, nem túl sok szinttel. Sár azért volt bõven, de hát ilyenkor vagy fagy és jég van, vagy sár. Az útvonalválasztás jó, sehol sem válik unalmassá. Tartottam a hideg széltõl (elvégre a Móri-árok elég huzatos hely), s ennek megfelelõen öltöztem, ami viszont felesleges óvatosságnak bizonyult. Csak a Fehérvárcsurgói-víztározónál volt hosszabb szélnek kitett szakasz, máshol az erdõk, hatékonyan fogták meg a szelet. Két szendvicset vittem magammal, s ez pontosan kettõvel bizonyult többnek a szükségesnél. Számomra pont jó helyen kaptuk a csokikat. Az elsõ és az utolsó elõtti EP-nél. A célban zsíros-, lekváros- és margarinos kenyér, valamint vöröshagyma hegyek vártak bennünket, finom teával. A túra közben három EP-n is lehetett enni-, innivalót vásárolni.
A túra ár-érték aránya a kiemelkedõen jó. A 600(550) forintos nevezési díjért kiváló, nyomdában készült, színes térképes igazolólapot, két csokit, s a célban a már említett enni és innivalót kaptuk. A keveset túrázók dolgát megkönnyítette, hogy minden távhoz külön térkép tartozott, így nem kellett keresgélni, most melyik vonalat is kell követni. Saját Bakony-túristatérképemet elõ sem kellett venni.
Néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél.