Túrabeszámolók


Margita

Rush2006Túra éve: 20082008.02.12 19:18:08
Téli Margita Maraton

Végre sokáig aludhattam egyszer túra elõtt, mivel csak 9:00-kor rajtoltunk mi futók.

A rajtban rengetegen vagyunk, sejtettem hogy itt ma rekord születik mind eredményben, mind létszámban, és késõbb kiderült igazam is volt. 9:00-kor elindulunk. Szerettem volna ma is egy jó idõt futni szintúgy mint a Mátrában sikerült (magamhoz képest..). Tavaly nagyon nyomtam az elsõ felét, és 23 körül behaltam teljesen..

Idén is elragad a hév, hamarosan elhagyom Szilvit, és B.Timit. Hamarosan akibacsi ér utól. Kicsit kerülgetjük egymást. A síkon õ ment el, az emelkedõn én. Késõbb végleg megadom magam, és látom ahogy egy ismerõs futóval távolodnak. 7 km-nél Vitalade italt osztanak. Ez mind szép és jó, de úgy érzem hogy nagyon korán volt ez a frissítés. Sztem többen örültek volna ha a késõbbi 9 km pont nélküli szakaszra tartogatták volna. Persze így is nemes gesztus volt. Szomjas nem voltam, de így is elfogadtam ha már ingyéé' van. Viszont hamarosan betettem a másik 2 közé, és rájöttem hogy talán nem kellett volna elfogadnom, mert így csak teher..

Toperczer Andrist elõzöm meg, megyek mint a huzat még mindig. Egy kis ideig egy edzesonline-os sráccal nabalun-nal megyek tovább, õ megismer, én õt nem, pedig jó az arcmemóriám. Egy emelkedõnél otthagyom, és egyedül folytatom utamat immár végig . A Margitára is sikerül gond nélkül megállás nélkül felfutni, mögöttem a Sárvári 24 órás bajnok, de nem engedek, és jó ideig nem ér még utól. Fölérek a geotoronyhoz, kifújom magam, a csoki most nem kell, és már rohanok is tovább.

Az elágazást nem nézem be, látom az itineren hogy a P-S- közösét kell követni, így magabiztossággal veszem a kanyart. Egy huplis rész következik hosszan, hol lejt, hol emelkedik az út egészen Domonyvölgyig, ahol 21 km-nél jártam 1:52-es idõvel.

A tavaly úgylátszik ismételte önmagát, mert kezdtem megint gyûrött lenni. A pontnál megállok, Nád Béláékkal beszélgetek kicsit. Andrist várják, de sajnos csúnyán elkavart mint késõbb kiderült.

Az erõsebb tempótól végleg búcsút veszek, és beállok egy lassabbra. Hamarosan utólér W.Ildi. Kicsit próbálom huzatni magam, de nem megy. Francba!

Megint itt az M3 aluljárójánál jön rám a holtpont. Az emelkedõn nagyrészt gyalogolok, bár néha kicsit belekocogok hogy haladjak is. Azt hittem sosem lesz vége. Fölérve gusztustalan sár fogad, azért megy még a futás, bár most meg beszúr az oldalam hosszú ideig.. Ez annyira tud idegesíteni.. Minden hülyeséggel kísérletezek. Néha kis ideig elmúlik, majd újra elõjön. Tavaly ezen a hosszú szakaszon sokat gyalogoltam, most szerencsére nem állok meg, csak 2-szer inni, ezáltal ketten el is mentek mellettem. A K- elágazása elõtt még elhúz mellettem B.Timi. Esélyem sincs hogy kövessem, kemény tempót megy. A lábaim egyre nehezebbek, de az a lényeg hogy haladok tûrhetõ tempóban.

Végre elérem a teás-nápolyis pontot. Kis pihenés, és irány tovább. Hamarosan szépen lebuktam csanya. elõtt hogy a legócskább emelkedõn is csak gyalogolok, amikor rámkiabál, próbálok nagyképûen utána eredni, de persze a lábaim már mint a 80 éves nagyanyámé :-) Innentõl csak annyit írok hogy az utsó 5 km-es szakasz szenvedés volt a javából. Húzott a görcs piszkosul végig, de legalább a holtpont elmúlt. Azért így is sikerült egy 3:56-os idõt futnom, amivel elégedett vagyok. Na majd jövõre büntetek :D