mult héten már a trappon is volt egy-két szakasz, amit futottam, de ott bakancsban, nagy puttonnyal a hátamon, na meg két túrabottal a kezemben, szóval nem volt az igazi.
azt, hogy a zöldön indulni fogok már rég eldöntöttem, de azt hogy futva teszem meg, azt csak a hét elején. gyors számvetést végeztem, semmim nem volt hozzá. irány a bolt, beszereztem egy salomon xa pro 3d-t hozzá egy noene sport talpbetétet, aztán a másik boltban egy kis futós hátizsákot, amit csanya segített kiválasztani, egy camelbak m.u.l.e-t, utólagos köszönet érte, bevált. a cipõmet tesztelendõ kimentem a koli melletti beac pályára és lefutottam 10km-t, minden jol szuperált, én is, a cipõ is, gond nem lehet irány a zöld, egyenlõre csak a 30as. (pénteken még beugrott, hogy a túranadrág nem lenne a legjobb válsztás, eltéptem még egy futó gatyóért, felszerelés: pipa.
viszonylag korán érkeztem, a nevezés kicsit hosszúra nyúlt, meg az utcán kellett átöltözni, de problémát végülis egyik se jelentett, a csomagomat is sikerült leadni, minden rendben volt.
akkor hajrá.
egybõl az elején egy kis csapattal elszúrtuk a dolgot, mert nem jó utcán fordultunk le, így egy kis kavarás után valahol a zöld háromszögre keveredtem vissza, mint késõbb kiderült az elsõ bélyegzést ezzel ki is kerültem, de végül nem volt belõle gond. a normafán begyûjtöttem az elsõ pecsétemet, írány a síház. itt jó nagy volt a tumultus a 20as rajt miatt, de egész gyorsan átjutottam. jöhetett az ereszkedés. nagyon gyorsan haladtam, az ut jó széles volt, simán ki lehetett kerülni a gyalogos sporttársakat.
a ferenc halomnál kicsit megijedtem, mert a papíron 3as számmal jelölték, kiirva viszont 4esnek volt, na mondom még egy pont minusz, jó lesz, de végülis csak a számok nem stimmeltek. mondjuk a fekete istván emlékház elõtt álló autót is csak azért vettem észre mert egy lány pont elõttem megállt én simán elzúztam volna mellette.
jöttek az emelkedõk, eleinte fõleg lépcsõk. elég durva volt. nem is sokat futottam itt, inkább visszaváltottam sétára. az árpád kilátónál tartottam egy kis szünetet, lenyomtam a csokit amit adtak meg egy banánt. ujra nekilódultam, ezen a szakaszon folyamatosan jöttek szembe is futók, ez sok erõt adott. a boroka büfében gyors pecsét. innentõl meg már volt egy társam is, azaz inkább nyulaztam neki. a mezõny nagyon megritkult, volt hogy kilómétereken keresztül nem találkoztam senkivel, néztem is az itinert, de végülis mindig a jó uton voltam, a cimborám is követett, néha be is ért, jó volt, hogy nem voltam tök egyedül. solymár elõtt jó kis szél fogadott minket, de amugy egész nap gyönyörû volt az idõ, ezen a szakaszon pedig a környék is. a sörözöben megint kis pihi banánnal, innen már csak 5km volt.
mondjuk elég keményen emelkedett utána. nem is futottam, de nagyon a többi futó se. mindenki a gerincen akart túljutni. már szinte nagykovácsiban voltunk mikor végre ismét sík-lejtõsbe váltott az út. már csak be kellett kocogni a célba. a másik srác ment tovább a 45ösön én meg átöltöztem aztán hazaindultam.
végülis 4 óra alatt sikerült lenyomni. elsõre nagyon meg vagyok elégedve az idõvel és magammal is. a legjobb viszont, hogy most se a vége felé, se itthon, nem fáj semmim, pedig gyalog mindig elõjött vmi.
lehet lement volna a 45 is.
jó kis túra volt, köszönet a szervezõknek. |
