Túrabeszámolók


Barlangtól-barlangig

MacGyverTúra éve: 20082008.02.26 21:10:13
Barlangtól-barlangig (2008.02.03)

× Képes beszámoló

Már régebben kinéztük ezt a túrát, egyrészt a Budapest Kupa miatt, másrészt azért, mert az egyik ellenõrzõpontja szinte itt van az utcában. Reggel szép kényelmesen indultunk el, majd a Szemlõ-hegyi barlangnál egy félelmetesen meredek utcában sikerült leparkolnunk.

Gyorsan elrajtoltunk, majd elindultunk, részemrõl nem túl lelkesen. A Mátyás-hegyre meglehetõsen nehezen szenvedtük fel magunkat, de a Hármashatár-hegyre felfelé menet már sikerült összekaparnom magamat, onnantól jól haladtunk.

Odafönn fél percben kifújtuk magunkat, majd lerobogtunk. Elég saras volt az út, egyszer el is csúsztam, pont amikor két futó elõzött két oldalról.

Most, ahogy az útvonalat olvasom, tudatosult bennem, hogy akkor ezek szerint Homok-hegynek hívják azt a hegyet, ami a BUÉK elején van, rögtön Hûvösvölgy után, és olyan szörnyû meredek. Ebbõl az irányból jobb volt, fõleg, hogy nem ez volt az elsõ emelkedõ a mai napon. Nem sokkal Hûvösvölgy elõtt jöttem rá, hogy a bakancsomat kicsit jobban megszorítottam a kelleténél, így mostanra már fájt a lábam felsõ része, késõbb meg csak még jobban.

Hûvösvölgy után egy ismerõs szakasz következett, ahogy haladtunk a Nagy-rét felé; ezen az úton elég sokszor jártunk az utóbbi idõben, mindig az ellenkezõ irányban, és ilyenkor általában Hûvösvölgy volt az adott túra célja. Máskor itt már futni szoktunk, most meg féltávnál lehettünk még csak. Ahogy mentünk, meglepve láttuk az akadálymentesített tanösvényt, máskor ez nem szokott feltûnni.

Nagy-rét után, a közúton átkelve elértük az elsõ etetõpontot, itt kétféle csokiból, és müzlibõl lehetett választani. Innen még mindig félelmetesen magasnak és meredeknek tûnt a Hárs-hegy. Mindkettõnk számára ismeretlen útvonalon másztunk fel rá, egy sziklás, meredek, ámde mégis szerpentinezõ úton, ez nagyon jól esett. Ahogy felértünk, gyönyörû erdõ fogadott minket.
Rövid ellenõrzés után robogtunk tovább, majd számomra meglepõ módon egyszer csak feltûnt a Kis-Hárs-hegyi kilátó.

Nem sokkal késõbb beértünk a lakott területre, a Széher-útra. Elhaladtunk az Online túráról ismerõs Assisi Szent Ferenc-szobor mellett, majd lemásztunk a villamoshoz. Itt már szidtam a bakancsomat, a lefele vezetõ szakaszon jobban nyomta a lábamat. Láttuk az Apáthy-sziklát, ami ugyan magasnak tûnt, de legalább nem túl messzinek. Szerencsére lépcsõk vezettek föl hozzá, amit lefelé nem szoktam szeretni, de most hasznosnak bizonyult. A sziklához tartozó ellenõrzõpont kifejezetten nehezen megközelíthetõ volt, kb 500 méterrel késõbb, egy másik sziklás résznél, a fák közé, a talajjal párhuzamosan kifeszített kötél segítette a feljutást.

Innen hosszabb városi szakasz következett, a kis boltban vételeztünk némi üdítõitalt, vesztettünk egy csomó szintet, aztán a Bimbó út végén jött az utolsó sziklás rész, a Balogh Ádám-szikla. Itt mindig elcsodálkozom, hogy micsoda természeti kincsek vannak Buda közepén elrejtve.

Ezután visszamásztunk a magasba, a Ferenc-hegy után ismét nagyon szép kilátásban volt részünk. Egy utolsó meredek lejtõ után megpillantottuk az autót, megérkeztünk.