Túrabeszámolók


Bükki kilátások

kekdroidTúra éve: 20082008.03.04 19:32:30
Bükki kilátások

Rajtidõ után jó sokkal érkezünk Szilvásvárad-Szalajkavölgy megállóhelyre, testvérem húz haza a kocsival, Kerek repkény felhõket néz, rendezõség profi módon dolgozik, az elõnevezésnek köszönhetõen elég egy-egy aláírást kanyarítanunk a lapokra. Imaro sporttárs ad rajtidõt, nekivágunk a Bükknek. Szürke massza hömpölyög a levegõben, esõre számítunk (elõnevezést visszaigazoló levélben: "Esernyõt hozzatok." :)), nem is kell csalódnunk. Gyorsan elhagyjuk a falut, különös varázsa ennek a túrának, hogy innentõl nem ejt útba lakott települést. A Bácsó-völgyben eleinte tartok némi sártól, de ez még nem mennyiség, sietünk felfelé. Távvezeték kíséri utunkat, majd elkanyarodik a hegygerinc felé, hogy energiát adjon az adótoronynak fent. Rövidesen mi is elkanyarodunk balra, az út jól jelzett, jól járható, az emlékek folyamatosan jönnek arról, hol lesz a következõ kanyar, emelkedõ, lejtõ. Néha azért átver a memória, ilyenkor Repkény figyelmeztet, hogy a jelzés az orrom elõtt van. :) Levesszük a kabátot, én a pulóvert is, van még rajtam két póló, hideg nincs, valami csapadék szemetel, elhanyagolható. A Kelemen-székén még aktuális a túra elnevezése. Csodaszép kilátás nyílik észak felé, délen a fákon túl a Fennsík tömbje óriás masszívumként tornyosul fölénk.

A hegytetõre felérve megleljük a bóját, szúróbélyegzõ van kirakva (mint végig a túrán, praktikusabb, mint régebben a pecsét, fõleg, mert nem maszatolódik el :)). Háromfõs diákcsoport elõz a meredek lejtõn a Katonasírokig, onnan fölfelé mosolyogva elõreengednek. Két túratársat elõzünk valahol itt meg, egészen Ódorvárig kerülgetjük egymást, ahol végül ellépnek. De az még messze van. A Három Jelzés Emelkedõje eleinte durva, aztán megszelídül, a piros sáv ezen párszáz méterérõl pedig mindketten tudjuk, hogy nem tart sokáig feljutni rajta Õr-kõ-rétre. Ahol is telibe kapjuk a felhõt, nem látni az erdõt, a kisebb-nagyobb víznyelõket, csak az utat. Azt is csak nagyjából. Õr-kõre felfelé szembetalálkozunk Sétálós Bácsival, odafent Kerek repkény lefotózza a sûrû páratömböt, ami kilátás helyett fogad. Közben igazolok, észreveszünk egy kék háromszög jelzést, ami vagy újra lett festve, vagy elfelejtették kiszürkíteni. A lejtmenetben félreállunk két futó elõl, Summer Comfort szokásos "Hajrá, TTB!" kiáltással üdvözöl minket :). Nem sokkal késõbb meg is elõz, még bõven Cserepes-kõ elõtt. Mi pedig talpalunk a sziklás ösvényen, éppen megbeszéljük, hogy nem sietünk innen különösebben, amikor Repkény hirtelen elkezd kocogni. Következik Pes-kõ ma már nem használt letérõje, Pes-kõ-kapu, majd a hupli fel a barlangszálláshoz, ahol szusszanunk egyet. Itt kapunk egy-egy szép piros almát, ropi is jár, ez pozitív újítás.

Elindulunk vissza a Kéktúra vonalára a zöld négyszögön, az utánunk érkezõk elõször azt gondolják, visszamegyünk valahová. Pedig pontosan tudjuk, merre kell továbbmenni, menet közben elropogtatjuk az almákat. Következik az Õserdõ széle, itt már mintha komolyabban foglalkozna az esõ velünk, az emelkedõk viszont lekötik a figyelmünket. Tar-kõ most nem fogad semmiféle panorámával, emlékezetbõl sejtjük, hogy mit látnánk, azért egy kicsit itt tisztulhatott volna a felhõ. Innen sokáig nincs komoly emelkedõ, bekanyarodunk a fennsík felé, elhagyjuk a Kövek vonulatát. Egyre zordabbra vált az idõ, sok látnivaló nincs, a jobb minõségû utakról többször letérünk a víznyelõk felé, szorgalmasan követjük a jelet, néhány hófolt látványa a jutalom, hogy elmondhassuk, minden volt a túrán :). Nagy-Mezõ elõtt ér utol Csanya, mi sem vagyunk túlöltözve, de õ is, meg a futók úgy általában, még durvábban nyomják. A réten, az oda-vissza szakasz elején bója kelleti magát, de még nem térünk ki hozzá. Utánunk is kiáltanak (köszi!), de mi tudjuk, hogy csak visszafelé kell lyukat applikálni a megfelelõ négyzetbe. Üdvözöljük a már szembõl kocogó Tibetet, kicsit késõbb VadMalacot is, aztán leereszkedik a felhõ, egyre jobban elkezd esni.

Már nincs messze a síház, kisebb tumultus fogad, amikor érkezünk. Ismerõsöket is látunk szép számmal, Lükepék és Gethe úr teszik le az asztalra a sportszakmai zsíros/vajaskenyeret, résztvevõi oldalról Sétálós Bácsi, Kata, Zsotyek és még jó sokan vannak jelen. Keresünk egy alkalmas padot, ahol megpihenhetünk, eszünk, iszunk kényelmesen. Valami húsz perc pihenõt tartunk, szükségünk is van rá, aztán alkalmasnak ítéljük az idõjárási helyzetet arra, hogy innentõl kabátban menjünk tovább. A síház kényelmes melegét elhagyjuk, természetesen esik, örömünket csak fokozza a szembeszél. Kerek repkény így is megáll fotózni, a hirtelen megnövekedett látási viszonyok közepette. Érintjük a bóját és nemsokára végre beérünk az erdõbe, némi emelkedõ után megkezdjük a többé-kevésbé folyamatos lejtõzést. Az ebédre elfogyasztott jelentõsebb mennyiségû kenyér annyira feldobott mindkettõnket, hogy egy idõ után nem is zavar annyira az esõ. Átsétálunk Kõkapun, a Keskeny-bükkön újra lyukasztó vár, majd hirtelen meredélyen pottyanunk le a Felnémet-Lillafüred közötti (2505-ös számú, ha valakit érdekel :)) országútra. Ahonnan hosszabb mûutas fejezet vár, majdnem végig Pazsagig.

Itt malacokkal folytatunk rövid diskurzust, láthatóan õk sem élvezik az áldatlan idõjárási viszonyokat. A ponttól kissé beljebb, az erdõ felé hóvirágszõnyeg terül el, még sok ilyen van a túrán, de talán ez a leginkább összefüggõ. Pazsagtól felfelé sáros úton talpalunk, elengedjük a Bükk kék jelzését, egy pillanatra kitisztul a levegõ, ami annyit jelent, hogy pár messzebbi hegy is felsejlik a láthatáron. Egy lejtõ végén hiába keressük többen is az egykori Hosszú-völgyi pontot, az elköltözött Ódorvár alá. Tehát kényelmesen lesétálunk a Hór-völgybe, aztán a patakot lefelé követjük a vár alatti elágazásig. Éppen befejezem annak az elmesélését, hogy tavaly itt ért utol minket az esõ, amikor Kerek repkény felhajtja a kapucniját, szolidan utalva arra, hogy most is hasonló élményben lesz részünk :). S lõn, elkezd zuhogni, hogy Ódorvár inkább meredek, mint hosszú emelkedõjén végigkísérjen minket a víz, külsõleg is, ez komoly rombolást végez a lelkivilágomban.

Felérve az esõházhoz új jelenség tûnik fel: valami melegíti az arcomat. Nyugat felõl a nap néhány bátortalan sugara tör át a felhõkön, kisietünk a vár szikláira, mégis vannak bükki kilátások, erõs szél fúj, ami pillanatok alatt kitakarította a környéket és ennek a hatását érezhetjük fent állva. Csodálatos látvány, pedig már felkészültünk, hogy végig esõben kell menni Várkútra - és most mégsem. Esõ helyett van azonban szél, ez annyiban elõnyös, hogy valamennyire megszárítja a ruháinkat. Ódorvártól a maradék emelkedõn felzúzunk, sûrûn visszanézve a Hór-völgy hosszú vonala felé. Aztán szó szerint sikítós lejtõn kapaszkodunk a túrabotokba, inkább elkezdünk futni, így könnyebb lejutni. Völgyfõ-háznál éppen valami rendezvény lehetett, jónéhány autó parkol bent. A pontõrök pavilonja a ház mellett áll szorosan, meleg teával és mindenféle jóval kínálnak. Megköszönjük, nekigyûrkõzünk az utolsó etapnak. A Tortúra után üdítõ megint világosban járni a Török-utat, még akkor is, ha a nyílt részeken szó szerint el akar fújni a szél. A Mátra tömbjének, a Bükk köveinek, a távolabbi hegyeknek a látványa bõségesen kárpótol az idõjárásért.

Végül Kövesdi-kilátónál még egyszer kigyönyörködjük magunkat és lesietünk a turistaházba. Megkapjuk a díjazást, kedvesen gratulálnak, Sz Zsu odaadja a vacsorához a jegyeket - nem volt rossz megérzés, hogy elõre kértünk meleg ételt, nagyon jólesik. Összefutunk Nagyondinnyével is, kicsit beszélgetünk, majd leülünk, megesszük a paprikás krumplit, ami határozott fejlõdésen ment keresztül tavaly óta. Amikor úgy érezzük, hogy már eleget melegített rajtunk a kályha - vagyis este hat körül -, nekivágunk az országútig tartó kis kiegészítõ szakasznak, Imaro is felajánlja, hogy levisznek, valamint minden autó, amelyben van még hely, megáll mellettünk, hogy szívesen elvisznek, nagyon köszönjük ezúton is! (Úgy éreztük, miért ne sétálnánk még egy kicsit. :)) Végül még összeakadunk a Bükköt kalandos úton megkerülõ Gethéékkel, nem sokkal, mielõtt megérkeznénk a buszmegállóba, ahol már vár testvérem, hogy hazavigyen. Gratulálok mindenkinek, aki eljött a nem épp barátságos körülmények ellenére is! Nagyon köszönöm a társaságot Kerek repkénynek, végig nagyon vidám volt, még akkor is, amikor engem kezdett letörni az esõ. Köszönöm a rendezõségnek, hogy megcsinálták nekünk ezt a túrát, amely elvitt a Bükk legszebb tájaira. Jövõre havat és szikrázó napsütést kérek szépen a túrára, köszönöm. :)

-Kékdroid-