| lükepék | Túra éve: 2008 | 2008.03.10 12:21:52 |
|
|
Sok-sok év során a lelkesedés minden hiánya miatt nem mentem cserkésztúrára.. Bimbózó ttúra-pályafutásom hajnalán, gyalázatosan rossz idõben, hiányzó pontõrökkel (lélektani szempont), valamint Dobogókõ nagyon rossz irányban történõ elhagyásával nagyon lecsúszott nálam a túra. Azzal együtt, hogy nagyon szorosnak tûnt a szintidõ. Akár úgy is megfogalmazhatnám, hoyg túlvállaltam magam akkor (2000).
Most óvatosságból csak 24km-re mentünk, könnyebb szerelésben, merthogy ne izzadjunk nagyon meg.
Lekéstük a kinézett HÉV-et.
A következõvel érkeztünk, de a lányok kedvesen beleegyeztek, hogy rajtoljunk, kikötve, hogy érjük utól a többieket. :) megtettük.
Ezután csak régi rossz emlékek jöttek elõ, amikor az ürömi út elõtt már a sapkánkat is vitte a viharos szél, de így legalább kevésbé áztunk rommá az esõben, mert folyamatosan száradtunk (hehe). Az erdõ meghozta az enyhülést, de nem azért, mert nem esett be az esõ a dús lombkoronán, hanem mert alábbhagyott a lé, és a szél se volt olyan rossz. Morális mélyponton és lokális maximumon voltunk a Kevélyen, közben egy darab ázó SK-t is beiktatva, aki bringásnak álcázta magát, de lefogadom, hogy titkos pont volt. :D
Szóval a csobánkai buszmegálló melegére gondolva... mivel olyan nincs, inkább arra, h relatív szárazon még hazabuszozhatok... szóval mentünk le Csobánka felé. A nyeregben reményeim újra éledeztek, mert hamar elhagytuk a pontot, és kb. 20 piknikelõ részvevõt. Lefelé meg még többet elõzgettünk, ez egy kicsit feldobott. Meg örültem is, hogy windstopperben mentünk csak, mert a színes egyen-poncsókat nézve elborzadtam és örültem, hogy én nem egy olyanban dunsztolódok.
Tüdõgyulladást meg nem kaptunk, úgyhogy okés volt.
Csikóváraljáig egyetlen érdemleges volt, valamilyen oldtimer-összeröffenés 2-9 képviselõjét láttuk a mûúton, gyönyörûek voltaaaaaaak!!!
A Holdvilágárokba leereszkedni jó volt, kimászni belõle már nem annyira... Konkrétan csigalassú vánszorgást bírtam csak elõadni. Lajosforrásnál majdnem tökéletesen álcázta magát a pontõr spori, de azért csak lelepleztük. Innentõl kezdve a tudat fûtött minket, hogy egy kis emelkedõtõl eltekintve csak gurulni kell lefelé... Elállt az esõ, nem voltak körülöttünk emberek, mi kellhet még??
Pomázra szépen begyalogoltunk, társam 6n. beérkezõként kapott egy nutellás kenyeret, amit lepasszolt nekem, aki csak 5n. beérkezõ voltam. :))))
A tea finom volt, a zsírosdeszka is, így, hogy végre van egy teljesített cserkésztúrám is, már a régi emlékek is megszépülnek..
egyszer ráveszem magam, hogy revansot vegyek a 48-as távon is... |
| |
