Lepke 25
GPS-el mért távolság: 24,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönb-ség: 595 m.
Reggel nem siettem túlzottan az indulással, így csak fél nyolc után értem Vonyarcvashegyre. Egész tekintélyes sokadalom fogadott a rajthelyen. Jó negyedórás sorban állással sikerült nevezni. A nevezést intézõ két hölgy gyorsan dolgozott, de hát kevesen voltak ennyi indulóhoz. Mivel három hete kibillent a lábam alól egy stég deszka, s azóta kicsit fájt a térdem, ezért csak a 25-ös távra neveztem.
8 órakor tudtam nekivágni a távnak. A Berzsenyi kilátóig vezetõ valamivel több, mint öt ki-lométeren 260 m szintet szedtem össze, folyamatos emelkedõvel. Szép idõt fogtunk ki. Természetesen felmentem a kilátóba. Fent azért fújt egy kicsit a szél, de a kilátás kárpótolt érte.
Tempósan, de azért nem sietve tovább indultam. A sárga jelzésen, egy nyomsávos ösvényen mentem le, s föl egy darabig. Ez a rész montival nem túl jól járható. Rövidesen elértem a kö-vetkezõ ellenõrzõ pontot. Megkaptam a pecsétet, s immár ismerõsökkel folytattam a túrát. Hamarosan elvált a két táv egymástól. Az idei évben ez az a hét, amikor szinte robbanásszerûen kivirágoztak az erdei virágok. A tavaszi kankalinon és az ibolyán kívül, amelyek már hetek óta virágoznak, 7-8 erdei virággal elõször találkoztam az idén, beleértve a héricset, és az egyik kedvencemet, a salátaboglárkát. A medvehagyma viszont egy kicsit késében van. Kel-lemes erdei utakon értünk a Szent Miklós-forráshoz. A forrás alatti kis medencében, már volt néhány béka petecsomó. Végre visszavonhatatlanul itt a tavasz!
Újabb pecsételés után gyerünk tovább. Kellemes séta után elértük a túra egyetlen frissítõpont-ját, ahol zsíros- és vajas kenyér várt bennünket teával. Kalóriapótlás után irány a következõ kilátó. A kilátás nem annyira szép, mint a Berzsenyitõl, amelyet láttunk is fentrõl, de azért megérte ide is felmászni. Ettõl kezdve zömmel lefelé vezetett az utunk. Beszélgetéssel gyorsan telt az idõ. A felhagyott murvabányai EP után, kicsit megtréfált a zöld keresztjelzés, s mire észbe kaptam, már az ellenkezõ oldalán találtam magam, a következõ felhagyott bányának, mint amelyiken lennem kellett volna. Némi tanácstalanság után, egy keskeny dzsindzsás ösvényen, a bánya oldalában értem el a 71-es utat, de legalább kevesebbet kellett rajta gyalo-golni, mint ha nem keverek el egy kicsit. Itt mondjuk elég sokan jártak úgy, mint én. Ettõl kezdve viszont végig, undorító aszfalton gyalogoltunk. Gyorsan letudtuk az utolsó emelkedõt is, az ott található ellenõrzõ ponttal. Errõl a pontról is szép volt a kilátás. Remélem, a jövõ héten nem fognak elfagyni a gyönyörûen kivirágzott sárga barackfák. Már a kökény is fehér bimbós állapotban van.
Alig másfél kilométer múlva meg is érkeztünk a célba, ahol újabb negyedórás várakozás után, átvehettük az emléklapot és a kitûzõt.
Szép idõt fogtunk ki. Az útvonal kellemes, bár nem túl látványos, a kilátókat leszámítva. Az emelkedõk és lejtõk nem voltak túl meredekek, s sár egy szál se, pedig a tegnap délutáni-esti pápai esõ után reggel még azon gondolkoztam, vegyek-e kamásnit. Szerencsére nem vettem.
Az egy darab frissítõpontot keveslem, de ezt leszámítva, kellemes, jól szervezett túrán vehettem részt, amelyen sok gyerek is indult. Lehetne esetleg egy rövidebb távot is szervezni, olyan családoknak, akik csak egy-egy túrán indulnak. A Büdöskúti EP-tõl kezdõdõ kör, 8 km hosz-szú. Ennek elhagyásával a táv 16 és fél kilométerre csökkenne.
Az útvonal nagy része montival jól járható. A sárga sávon van egy szakasz, ahol óvatosan kell menni lefelé, mivel az single track rész elég meredek, s van benne egymásután 3-4 kis 20-30 cm-es letörés, nem sokkal utána pedig két keresztbe dõlt fa. A Szent Miklós-forrás közvetlen körzete is tolós, akár csak a Z+ a Csereze-hegynél. A Z+-on elõtte is gondot okozhat a frissen gléderezett murva.
Néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél.
|
