Túrabeszámolók


3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavasz

timiTúra éve: 20082008.03.24 18:50:54
3x7 mérföldes tekergés – tavasz

Futótársammal, Zolival vágtunk neki a számunkra még ismeretlen bakonyi túrának. Nem siettük el a dolgot, 10 órakor neveztünk a rajtnál – a szervezõk mosolyogva jegyezték meg, hogy 5-kor bezár a cél, este már senki sem lesz ott. Két nappal a túra elõtt már esett valamennyi hó a hegységekben, de akkor éjjel egész kiadós hómennyiség takarta be a Bakonyt. Mivel fagy nem volt, a hólé már 100 m megtétele után erõszakosan eláztatta cipõinket. Ez az állapot maradt is a táv végéig, bár idõrõl-idõre újabb adag hideg víz cserélte le a már bemelegítettet. :-)
A P-on szépen emelkedtünk, nyugodt tempóban haladtunk, mivel nem ismertük a terepet. Közben el kezdtük elõzgetni az elõttünk indulókat (42-nél abbahagytuk a számolást). A Hárs-hegy alján a 2. EP mellett simán elfutottunk volna, ha nem szólnak ránk. :-) Azt hittem, csak pihengetõk, késõbb vettem észre a rengeteg karton ásványvizet. Csak Zoli ivott, aztán kaptattunk tovább. Kis kitérõ a Csikling-várhoz (csokitojás az EP-ben), a letaposott hó alatt ekkor éreztük elõször igazán a medvehagyma illatát. Könnyed, tempós aszfaltút következett, majd kb. 10 km-nél befordultunk a Bükkös-árokba. Elõkerült a hátzsebbõl az elsõ nutellás palacsinta, biztos, ami biztos. A Burok-völgybe érve kicsit megijedtem, mert egybõl az elején hihetetlen mennyiségû kidõlt fa feküdt az úton, kerülni nem lehetett, a futást felváltotta a mászás. Késõbb a fatörzsek ritkultak és a második palacsinta után már a gátfutást gyakoroltuk. :-) Gyönyörû volt ez a völgy, elképesztõ mennyiségû medvehagymával. Ahogy egy szervezõ fogalmazott: kenyeret lehetett volna enni hozzá! :-)
Lassan becsorogtunk Bakonykútiba, az EP-ben kunyeráltunk egy kis vizet és futottunk tovább. A falu után a Páskum-dûlõben pofaszél fogadott minket, itt kicsit elszállt a harci kedvünk, de késõbb csak összeszedtük magunkat… annyira, hogy a burok-parti EP-t majdnem kihagytunk. A szélben csak valami hangfoszlányt hallottam, oldalra nézetem, hát ott integet 10 m-re a pontõr! Kis beszélgetés, ajándék víz (nagyon jól jött), palacsinta, majd vidáman kanyarogtunk egy szép kis fenyvesben. A Mellár keleti szélén szántóföldet érintettünk – a mélyebb részeken megállt a sáros lé, így csak néhány erõszakos vízi átkelés beiktatásával jutottunk be újra az erdõbe. Volt, ahol 20 cm mélyen süppedtünk a sárba, néha megijedtem, hogy a cipõm bennragad. Nagyon csúszkáltunk az egész úton, Zoli végig szenvedett a sár miatt. A fájós térdének tényleg nem eshetett jól, én viszont elememben éreztem magam, próbáltam õt is lelkesíteni (néha sikerült is!). Szép lassan becsorogtunk a célba, ahol meleg kézfogás, harkályos kitûzõ, szép emléklap és tetemes mennyiségû szendvics és tea várt minket! Engem a szendvics levett a lábamról, nagyon jól esett a sós íz, így csurom vizesen ott üldögéltem, míg jól nem laktam. :-) Zoli gyakorlatiasabb volt, ment átöltözni. Az összes idõnk 4.42, tiszta (eü. és technikai szünetek levonásával) 4.11 lett. Nem nagy tempó, de a sár miatt sokat kellett "gyalogolnunk" (inkább mászni).
Összességében elmondhatom, hogy a túrát alaposan megszervezték, eltévedni nem lehetett, a táj még így havasan-sárosan is gyönyörû volt. A kiszolgálást és a pontõrök segítõkészségét is csak dicsérni tudom! Jövünk máskor is!