Túrabeszámolók


3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavasz

kpeterTúra éve: 20082008.03.25 11:08:38
Az odaúton elõször még kicsit szemerkélt az esõ, de Fehérvár körül már többször elõbújt a nap, ennek csak örültünk, reméltük marad is a helyzet. (Legalább hó/esõ már nem esett a késõbbiekben).

Utolsóként, 11-kor nevezve vágtunk neki a 2x7-es távnak. A rajtban kaptunk egy kis bíztatást: nagy a sár, széttaposta a tömeg az utat elõttünk, amúgyis sok a kidõlt fa, stb :) Aztán megkínáltak egy kis hazai 51 fokos "üzemanyaggal", aminek az elsõ emelkedõig ki kellett volna tartania, de mégse :)

Az elsõ szakasz viszonylag eseménytelen volt, csak a fákról lehulló hó és jégbombák estek néha a gallérunk alá. A Burok völgy hóval borítva is kellemes környék volt, de már elkezdõdtek a sáros-vizespocsolyák. A kidõlt fákat is sikerült sorozatban leküzdeni, és érdekes volt megfigyelni, ahogy a völgy kanyarulataitól függõen az egyik részen teljesen elolvadt a hó és mindent zöldellt, másik kanyar után meg morcos havas terepen gyalogolt az ember. Néhol színes kis virágok nyíltak magukban, vagy tízesével. Csönd volt, sehol egy ember, végig egyedül barangoltunk.

A féltávnál, a völgy "partján" lévõ lévõ ellenõrzõpontot 1-2 perc híján lekéstük (sajnos a járó energiapótlásról is lemaradtunk így) és kérdéses volt, hogy a 17:00-s célzáráshoz be tudunk-e érni. Így aztán megpróbáltunk kicsit rákapcsolni: itt a terep könnyû volt, csak néhol sáros.

Majd a K rákanyarodott egy traktorútra, ahol a túra gyengéden túlélõtúrába hajlott át, a szántóföldek között az utat víz borította, ahol nem víz volt, ott min. 5 centis sár, de a szántóföld széle is puha és süppedõs volt, így minden lépésért meg kellett küzdeni. A szél az elõrejelzett viharos erõsségû volt, csak korábban a völgyben szerencsére érezni se lehetett. Közben az elõttünk menõ nyomokba már beszivárgott a víz, folyamatosan keresni kellett a használható ösvényt, míg tele nem szivárgott az ember bakancsa. Utána már mindegy :)

A célzárásra való visszaérkezés egyre reménytelenebbnek tûnt a folyamatos sár és iszaptenger miatt. Aztán az erdõbe érve kicsit javult a helyzet, legalább kerülni lehetett az út elöntött szakaszait és a csúszós út a lejtõkön leereszkedést is gyorsította :)

Végül 17:15-re sikerült célbaérni, ahol a rendezõket még elkaptuk, így megkaptuk a díjazást (egy szép kitûzõ és egy nagyon pofás emléklap formájában) és még bõven kaptunk szendvicset is.

Extrém körülmények között nehéz túra volt a mostani, de a Burok-völgy továbbra is a kedvenceim közé tartozik. A sárdagasztásról legközelebb lemondanék, de a szervezõk jó munkát végeztek.

ui: és végre egy túra, ahol nem zsiroskenyér a menü!!!