Túrabeszámolók


Thury György emléktúra

JakabTúra éve: 20082008.04.08 14:28:11
Thury Emléktúra Galambok, 30 km

Szombaton a szép nevû Galambokon találkozott a fehérvári és a kaposvári bébielefánt szektor, hogy ki-ki a fajsúlyának megfelelõt teljesítsen.

Már az odaút sem volt izgalommentes, mert a kocsimon kigyulladt a töltéslámpa, és aggódtam, hogy a drága kis opelom megáll.

Telefonos segítséghez folyamodtam, mert Maci feltartott kézzel jelezte, hogy nem ért a kocsikhoz. Sõt, a vészhelyzetek megoldásához sem ért. No de persze én igen. :-))

Nem is történt semmi baj, megálltunk egy parkolóban, belenéztem, alánéztem, megállapítottam, hogy a szíjak nem szakadtak el, vezeték nem lóg, és újraindítás után el is aludt a lámpa.

A kaposváriak már vártak bennünket az Iskolánál.

Vajdaúr és Maci futni indultak, mi meg Tamással a komótos túrázás mellett döntöttünk. Jó döntés volt. Remek idõ alakult, se hideg-se meleg, felhõs, napos, kellemes. A Zalai dombság a szõlõkkel, pincékkel, zöldellésnek induló természettel csodás volt.

Elcsattant egy-két fotó a túra eleljén, aztán már csak az út menti kereszteket fényképeztem. Nagyon sok volt belõlük, és mind más. Mindkettõnknek a gyerekkori nagyszülõknél töltött nyarakat idézték. (Lévén én Zalai felmenõkkel rendelkezem) (Ja, Tamás meg ugyebár Somogy-megyeiekkel. De dombság mindkettõ! :-)

A faluból kiérve nagyon szép halastó mellett mentünk, és a túra végén ide értünk vissza. Közben végigjártunk pár kedves falut, egy részük még a tavalyi legelsõ Szent Orbán túrámról volt ismerõs. Elõször Tamásnak tûnt fel, hogy már jártunk itt, aztán nekem is beugrott.

Jó térképet kaptunk, könnyû volt a jeleken haladni. Szuper volt az ellátás, már féltávnál zsíros kenyérrel és fánkkal tömtek minket.

Aztán késõbb bodzaszörpöt is kaptunk, és enni is lehetett mégegyszer.

A bodzaszörp ugyan engem bezavart a pincék mögé, bekövetkezett az, amitõl mindig is féltem. Egyszer csak mennem kellett arra a helyre, ahol a király is gyalog jár. Csak ugye itt nem olyan egyszerû ez, amikor mindig van elõtted, mögötted valaki. Fõleg, ha kínodban nem figyelsz, és pont egy hangyabolyon guggolsz....

A túra legszebbnevû része az Örömhegy volt, ennél nagyobb emelkedõt nem is kellett aztán megmászni. Sok-sok virág, zöldellõ fák, nagyon jó kis túra volt.

És a végén a tóparti Halászcsárdában pótoltuk az elvesztett kalóriákat...

A csapat másik fele futva teljesített, és Vajdaúr vérzõ lábbal, Maci meg érte vérzõ szívvel kb. 4 óra alatt beérkezett a célba.