Túrabeszámolók


Sukoró (Pákozd) IVV túra

nafeTúra éve: 20082008.04.09 19:58:44
Pákozd 20
GPS-el mért távolság: 24,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 570 m. Sem a távolság, sem a szint nem mérvadó, mivel két helyen is „eltévedtünk”.
A megbeszélt idõ elõtt pár perccel felvettem Andrást Veszprémben, majd igyekeztünk tovább Sukoróra. A Székesfehérvár környéki köd kitartott a rajtig, jócskán lassítva az odaérést. Ahogy befordultunk a Zsuzsi presszónál, láttuk, hogy a „kicsik” Dominika, Mercédesz és Patrik, már a teraszon ülnek, s észre is vettek bennünket. Persze nem maradtak ülve. Mire 100 méterrel odébb leparkoltam, s kikászálódtunk a kocsiból, már meg is érkeztek. Természetesen azonnal megtörtént a túrabotjaim „lefoglalása”. Megbeszéltük a játékszabályokat a túrára.
Mire elindultunk volna nevezni, megérkezett az egyik szervezõ, s felszólított bennünket, menjünk máshová parkolni, mert a helyiek nem akarják, hogy ott parkoljunk, annak ellenére, hogy semmilyen tábla, vagy KRESZ szabály nem tiltotta. Átmentünk az ajánlott parkolóba, ahol lézengett 2-3 polgárõr, ahelyett, hogy a forgalmat irányították volna. Visszamentünk beneveztünk. Mi Andrással a húszasra, Brigitta a gyerekekkel a tízesre. Mivel a két táv, a 2. EP-ig együtt halad, így együtt vágtunk neki a táv teljesítésének.
Andrásnak elmondtam, mire számíthat, s hogy az egyik túrabotomat kissé megviselték, a gyerekek, a Bakony 25-ön, így határozottan ellenállt a megszerzésére irányuló törekvéseknek, pedig Mercédesz nem egy fondorlatos kísérletet tett rá.
A köd ellenére kellemes volt a hõmérséklet, így a Gyapjaszsáknál megszabadultam két réteg ruhától. Vidáman talpaltunk. Mercédesz és Patrik idõnként megkergették Andrást, tehát nem unatkoztunk. Közben kisütött a nap, aminek következtében, érdekes látványt nyújtottak, a párától csillogó pókhálók. Közben utolért bennünket Pintér József is, akivel aztán a második EP-ig együtt haladt kis csapatunk. András csakhamar szakmai (túraszervezõ) megbeszélésbe kezdett. Hamarosan megérkeztünk Nadapra, a Szintezési õsjegyhez, ahol megkaptuk az elsõ pecsétet, meg egy kis szõlõcukrot. Természetesen a két legkisebb azonnal kihasználta a lehetõséget, a szikla megmászására. Kis beszélgetés és fényképezés után folytattuk utunkat, a piros jelzésen, ahol a falu mellett kereszteztük, az elõzõ útvonalunkat. Egy meglehetõsen vízmosta, köves, kisebb letörésekkel tarkított meredek úton kapaszkodtunk felfelé, amit montis útvonalnak is kijelöltek. Az én kerékpáros tudásom és bátorságom kevés ahhoz, hogy lejöjjek rajta. Számomra igen rövidnek tûnõ idõ alatt megérkeztünk a 2. ellenõrzõ pontra, ahol megkaptuk a bélyegzõnket, a gyerekek pedig a nyuszitojást. Az igazoló lap térképét megnézve láttam, csak 2 km van Sukoró széléig, ezért úgy döntöttünk, „eltévedünk” egy kicsit, s lekísérjük Brigittáékat a faluig. Közben Ervin is döntött. A hosszabb biciklizés helyett, a 10-es távról, a 20-asra való „eltévedést” választotta. Elõtte tettünk egy kitérõt a Pákozdvárhoz, ahonnan visszatértünk az EP-hez, ahol némi játék következett, mivel a gyerekek újabb nyuszitojást szerettek volna találni.
Nekiindultunk a lejtõnek, s egy szép völgyben gyalogolva értük el elõször az Éva-forrást, majd a falut. Itt elbúcsúztunk a többiektõl, s három fõre fogyatkozott kis csapatunk, immár nagyobb tempóban vágott neki a kaptatónak, a 2. EP-ig, amit immár harmadszor érintettünk. Még 1-2 év, s nem fogom tudni tartani a lépést Ervinnel.
A Bodza- és a Hurka-völgy szép sziklaalakzatai természetesen alaposan lelassítottak. Fényképezés szempontjából, most sokkal jobbak a fényviszonyok, mint nyáron. A völgybõl kijutva, találkoztunk az elsõ tavaszi hérics mezõvel.
A Kulcsár-dûlõben, egy poros szakasz következett, majd megérkeztük a Pogány-kõnél lévõ EP-re, ahol komoly sokadalom fogadott. Legalább 50–60 gyerek volt a sziklák között. Pecsételés, fényképezés és némi hezitálás után elindultunk a Pandúr-kõ felé, ahol megint csak fotózás következett. A lejutás számomra nem a legkönnyebb. Az ilyen meredek helyeken jobb szeretek felfelé menni. Persze abban is volt még részünk a túra végéig.
Ismét a piros keresztjelzés poros útján talpalhattunk. A piros körjelzésnél meglepetésemre, egy munkatársammal találkoztunk. A jelzésen haladva, viszont négy, az idén még nem látott virágot fényképezhettem, köztük törpe nõszirmot és zöld hunyort. A Polák-hegyen megkaptuk az utolsó pecsétet is. A piros háromszögjelzés néhol akadálypályára hasonlított a kidõlt fenyõk miatt. Ennek ellenére jó haladtunk. Nemsokára elértük a már ismerõs zöld jelzést. Itt egy kicsit lemaradtunk k Andrástól, s kocogóra vettük a tempót, az utolérés érdekében, amibõl csaknem kilométeres futás lett, miközben vagy 50 túrázót elõztünk meg, ami igen jól jött a célban. Megtakarítottunk legalább félóra várakozást a célban.
Beértünk. 8–10-en lehettek elõttünk a sorban, de bõ huszonöt percbe telt, mire megkaptam az oklevelet. Kitûzõ helyett, egyelõre csak ígéretet kaptam, a postán történõ elküldésre, mivel sokkal többen jöttek a túrára, mint amire a szervezõk számítottak.
Igazolás után, zsíros kenyér és tea volt a menü, ami igen jól esett.
Gyönyörû idõjárásban nagyon kellemes túrán vehettem részt.
Pozitívumok: Szép táj, jó útvonalválasztás, jó ellátás (a nevezési díjhoz képest kiváló), gördülékeny pecsételés az ellenõrzõ pontokon. Kiváló minõségû térképes igazoló lap. Az útvonal szempontjából Sukoró jobb választás, mind Pákozd volt. Végig jelzett turistaúton gyalogolhattunk.
Negatívum: A parkolás reggel. Kérdés persze, hogy szabad-e olyan faluban/városban teljesítménytúra rajtot berendezni, ahol nem látják szívesen a túrázókat. Mire visszaértünk a célba, minden helyen parkoltak túrázók, ott is, ahonnan reggel bennünket elküldtek. Szükség lett volna forgalomirányításra. A rendezõk létszáma alapján nem okozott volna gondot a megvalósítás. A polgárõrök is besegíthettek volna a lébecolás helyett. Nagyon sokat kellett várni az oklevélre. 2-3 perc egy túrázó. Ez az elõre megírt oklevél, ezt máshol is tapasztaltam már, tiszta horror. Szerintem, ha akkor írják, amikor adom le az igazoló lapot, sokkal gyorsabb, hiszen 2-3 fõ dolgozott rajta távonként. Egy fõ pecsétel, iktat, egy pedig írja a nevet az oklevélre. Így fél perc bõven elég egy emberre. Az elõttem lévõ túrázóét nem találták, így jó 6-7 percig keresték, s így sem lett meg. A rendszer merev is volt, mivel Ervin, aki a 10-esrõl áttért a 20-as távra, kétszer kellett sorba álljon, az oklevélért. A számára ez azt jelentette, hogy az öt és fél órás teljesítés után, közel egy órát állhatott sorba, az oklevélért.
Azért a pozitívumokból volt több, a hibák pedig könnyen kijavíthatók.
Néhány kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél persze, ha a webmesterünk felteszi õket. A ma elküldöttekkel együtt, már öt túra anyaga várakozik nála.