Odvas-Kõ-ris 45
Próbáltam rábeszélni Zolit, hogy tartson velem a túrán, ám kiderült, hogy dolgozik, így edzõi utasításra elzavart engem futni. Korán keltem, kocsival le Bakonybélbe. Reggeli, öltözködés, nevezés. Azonnal ledöbbentem, mert az igazolólap hátulján egy A4-es, full extrás színes térkép volt, rajta MINDEN feltüntetve. Azért örültem neki igazán, mert volt egy hosszú jelzetlen szakasz és otthon maradt a saját térképvázlatom. Na gondoltam, ezek után már lehetetlen lesz eltévedni. Rosszul gondoltam, de ez csak késõbb derült ki. A parkolóban gyûltek a túrázók, rövid kis beszélgetések, útbaigazítások és pontban 7-kor, a 001-es rajtszámmal el is indultam. Az aszfaltot gyorsan felváltotta a Gerence-patak gyönyörû völgye. A medvehagyma virágzás elõtt van már, az illatfelhõ csak úgy folyt le a domboldalakon. A patak jobb partjára térve, keresztezve az országutat, emelkedni kezdtem elsõ állomásom felé.
1. Odvas-kõ-barlang (5,6 km)
A pontõrökkel együtt érkeztem fel, kaptam csokit, kicsit beszélgettünk. Egész napos esõt ígértek, és hiába voltam rövid ujjúban, a két réteg ruha eleinte melegnek tûnt. Esõ persze sehol – késõbb sem volt. Vissza az aszfaltra, ahol megérkezett a faluban leelõzött férfipáros, néhány nevetgélõs szó, majd irány a K+. Próbáltam kitalálni, hogy hány éve nem újíthatták már fel a festést, de végül feladtam. Figyelni kellett nagyon, és amikor a Molnár-kút árkát felváltotta egy csodaszép bükkös-elegyes erdõ, kétszer is sikerült benéznem a jelzést. Bosszankodtam is a bénaságomon, de a látvány kárpótolt. Szépen haladósan ki lehetett futni ezt a szakaszt egészen Hubertlakig, ahol egy ellenõrzõszámot kellett leírni az igazolólapra. Az ötlet tetszett, remélem még az utolsók is ott találták a kitett tollakat…
Fakitermelés miatt épp egy elágazásban tûnt el a jelzés, így nõi megérzésemre hagyatkozva választottam irányt. Most végre bejött. És arra is rájöttem, hogy miért kaptunk NASA-térképet – ha már jel nincs, legalább tudjuk, hogy merre kellene mennünk. A Poros-lejtõ út nagyon megviccelt. Egy széles völgyben haladt, melyet több párhuzamos aszóvölgy szabdalt fel. Ezek keskeny gerincein haladt a jelzés. Kicsit szédülhetett a felfestõje, mert eleinte össze-vissza cikázott, keresztül a meredek völgyeken. Jó kis móka volt egyáltalán meglátni a kék foltokat a fákon. Sok muflon él errefelé, többször is belefutottam kisebb családokba. Hosszú sóderút után következett…
2. Ugod (15 km)
Kisütött a nap (erre aztán végképp nem számítottam)! Az út menti nyomós kútból végre vizet vettem magamhoz. A fiúk a vár elõtt várták az elsõ érkezõt, kaptam almát (nagyon jól esett), megnéztük a pápaiak új erdõtûz-oltó autóját, majd elkezdõdött a jelzetlen szakasz. Tartottam tõle, de végül semmi gond nem volt. Az út egyértelmûen vezetett ki a szõlõhegyre, majd Franciavágásra, ahol újabb ellenõrzõszámot írtam fel. Szint nem volt, a tempós futás az aszfalt ellenére jól esett. Megint szõlõhegy, kis útbaigazítás a borospincéknél és már Bakonyszücs utcáin trappoltam.
3. Bakonyszücs, Horgásztó (26 km)
Az EP elvileg 11-kor nyitott, de szerencsére hamarabb érkezve is ott találtam õket. Kedvesen fogadtak a – mint megtudtam – szervezõk családtagjai, sós-zsíros kenyér, vízfeltöltés. Lejelentették, hogy itt az elsõ, én pedig mentem vissza a faluba. Itt nem bírtam ellenállni egy rövid kocsmázásnak (kóla, mogyoró). A falu határában a széles, poros úton tájidegen szép autó közelített, lassított, félreállt. Ááá, cseppet sem gyanakodtam! Az arc ismerõs lett – még valahonnan reggelrõl…
- Te vagy az elsõ, ugye?
- Igen…
- Akkor jó, mert megváltozott az útvonal.
- ?!
Fakitermelés miatt más irányból kellett elérni a S+ jelzést. Ennek én csak örülni tudtam, mert így kimaradt a „valahol lesz majd egy földút jobbra” akció. Meg is lett az immáron áthelyezett utolsó ellenõrzõszám, s vele együtt a jelzés.
Na, ez olyan volt, akár a magyar népmese kezdete: hol volt, hol nem… Lassan állt rá a szemem, hogy a fenyõk törzsén, szemmagasságban kellene keresni egy extra széles szürkés foltot (mert a fáknak szokásuk a növés), esetleg középtájon valami más színû folttal. Ez volt a S+ jelzés. Maga a Bécsi-árok azonban valóban csodálatos volt! Mindenütt fekete harkály énekelt, és az a sok befutó szurdok! Eleinte még eltévedni sem lehetett, de amikor még a silány jelzés is eltûnt és elágazások következtek, elbizonytalanodtam. Eddig azt hittem, hogy tudok térképet olvasni… Hiába futottam fel mindkét irányba, sehol semmi. Igyekeztem keletnek tartani, gondoltam legfeljebb belefutok a P-ba valahol. Vizem fogyóban, a fáradtság kezdett eluralkodni, jelzés már egy km óta sehol, hallucinálni kezdtem a várható P jelrõl. Mikor majd orraestem egy fában, rájöttem, hogy tényleg a jelet látom. Betájoltam magam és tempósabbra váltva futottam meg a Kõris-hegyet (Zoli! Remélem ez beszámít a heti edzésembe!).
4. Kõris-hegy (38 km)
Az EP-n csoki, víz, kicsi haldoklás. Az õr el akart küldeni Százhalom felé… térkép elõ, megmagyaráztam, hogy arra csak a 20-asok mennek (remélem a többi 70 embert már jól irányította). Gyors ereszkedés a faluig, kocsmába be. Egész úton nem láttam túrázót vagy futót, így az elsõ teljesítõként gratuláltak nekem. (Tudom, hogy nem ez a lényeg…) Oklevél, kitûzõ, italjegy egy kólára. A szervezõ hölgynek elmondtam az útközbeni problémákat, szóba került a jelzések felújítása. Amúgy szép helyeken vezetett az út, de kíváncsi lennék, hogy a többi túrázó/futó hogy boldogult a jelzéskereséssel. A 7 órás menetidõmbõl csak 5 volt a futás... Ha leszámítok egy óra pihenést, még mindig 1 órát töltöttem a tájékozódással. Ha lesz új festés, vagy szalagozás, jövök jövõre is! Köszönöm az élményt!
|
