Túrabeszámolók


Hamahama túlélőtúra

fitosjozsefTúra éve: 20082008.04.16 10:45:18
Heló- szia -szeg -szegál Mindenkinek!
Szeretnénk megosztani az élményeinket veletek! Minden egy plakáttal kezdõdött , a többi már történelem....Na, már a vonaton remek volt a hangulat...lapozzunk, megérkeztünk a bázisra, ahol kiváló helyet sikerült szereznünk, a tornaterem egy szegletében...ekkor még nem sejtettük, hogy a mellénk telepedõ csapat milyen fontos szerepet játszik majd a túránkban. Örültünk ott magunknak, aztán villámcsapásként ért minket, mikor Józsi közölte, hogy mell-lényt kapunk, pedig nekünk már volt egy-egy. Aztán picit megfáradtunk a csalódásban, hát nyakunkba vettük a várost, hogy szerezzünk egy kis energiaitalt. A közelben lévõ Csemege nevezetû éjjel-nappaliba tértünk be, de milyen jó, hogy betértünk, mert egy számunkra új magyar terméket ismerhettünk meg a kedves és szívélyes árusembernek köszönhetõen. Igen. Ez a KOBRA.1,5 l, 180ft, a bolondnak is megéri, nemhogy nekünk... Ezután ismét emelkedett hangulatba kerültünk, mikor vittünk be egy kicsit a testünkbe belõle... Visszatértünk a bázisra, ahol régen látott debreceni barátaink, a Bátor Zöldségek örömmel-boldogsággal üdvözöltek minket.. a távollét a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja... Azóta már lefixálva a debreceni parti, majd arról is beszámolunk... Na jött az eligazítás, de mi már úgyis tudtunk mindent, mert már harmadjára hallottuk, de ismétlés a tudás anyja, így természetesen bementünk, és milyen jól tettük, ezt is. Aztán kidolgoztuk a taktikánkat, mint ahogy szoktuk, megvártuk, míg eláll az esõ, és útra keltünk. Rudabányácskáig jutottunk, ekkor már persze dolgozott bennünk a kobra is, amikor ránk szakadt az ég.... Itt találkoztunk késõbbi útitársainkkal, igen a mellettünk szállást foglaló csapattal, a Jolly Rogers-szel .Ekkor világosodtunk meg, segítõkészségüknek köszönhetõen, hogy nem egyformák a menetlevelek. Utunkat közösen folytattuk, mert közös volt a cél is. Egy nagybarrrnakutya, aki morgott ott mindenkire, elsuhant mellettünk, ez nagyon közel hozott minket egymáshoz. Összekovácsolódtunk. A terv a Feketehegy meghódítása volt, csak éppen az utat nem találtuk, megjelentek Tibiék, de õk se találták, kész szerencse, hogy egy épülõ ház állt a közelben, ahová behúzódtunk az esõ elõl. Mindenféle kincs volt ott, wccsésze, létra, kislapát, talicska, nomeg a magnó, ami még mûködött is, ezt a felismerést a fiúknak köszönhetjük. Köszi Fiúk! Mikor rátaláltunk a helyes ösvényre, folytattuk utunkat, nem sejtve, mi vár ránk. Esõ, sötét ,sártenger, 70fokos emelkedõkkel tûzdelve. Útközben egy farakáson megpihentünk, táplálékot toltunk a testünkbe, és ismét nekivágtunk, ekkor a kobra még mindig 6. Hajnalra sikerült felérnünk, találkoztunk Tibiékkel, akik már visszafelé jöttek, pedig 1,5órás kitérõvel mentek fel. Na, mind1, így is mi voltunk a második, harmadik csapat. A dobások nem mentek túl jól, de sajna gyakorolni nem lehetett, hála a szigorú pontõrnek. Némi pihenõ és energiabevitel után tovább indultunk, tudva, hogy kobra nélkül nehéz lesz az élet számunkra, dehát túlélõtúrán voltunk, vagy mi... Utunk Gyökér-kút felé vezetett tovább. Bár világosban mentünk, a sár még mindig megnehezítette a dolgunkat. A ponton láthattunk egy szalamandrát,és bebizonyosodott, hogy milyen jól kezeljük a pénzt, ugyanis, az ott megjelent csapatok közül addig mi tartottuk a rekordidõt. Ennyi. Ismét kifújhattuk magunkat kicsit. Következõ célpontunk Károlyfalva volt .A helyi kocsmát is meglátogattuk, amit szintén társcsapatunknak köszönhettünk. De nem idõzhettünk soká, mert 11kor zárt és mi kb 10:45kor érkeztünk. Aztán az õrzött pontra mentünk, felismertük a növényeket(köszönjük Ricsi), és a közeli réten hosszabb pihenõt engedtünk magunknak, miután fájó búcsút vettünk útitársainktól, akiktõl hamarabbi rajtolásuk miatt meg kellett válnunk. A dõzsölés, és megfelelõ mennyiségû fotó készítése után elindultunk meghódítani a Kálváriát. Köszönhetõen a természetes növényzetnek, ami kapaszkodóul szolgált, felküzdöttük magunkat a csúcsra, ahol gyönyörû látvány tárult elénk, ami feledtette velünk a fájdalmunkat. Ezután fotózás, klippforgatás, tudjátok, hogy megy ez... Szerencsére a túra során egy leopold sem támadott meg minket, köszönhetõen a leopold-különítmény jelenlétének, ezt is köszönjük Nektek Fiúk!!!
És végre.... vissza a bázisra, persze elõtte megírtuk versünket, nagyon jó lett, azóta már a nyomdában van, ha dedikálni kell, szóljatok nyugodtan. Még elõtte beugrottunk a helyi presszóba egy feketére, meg egy 37,5fokra, hogy ellazuljunk. Ezután tényleg visszatértünk az objektumba. Leadtuk menetlevelünket, megírtuk véleményünket, azt is leadtuk, egyikünkét fel is olvasták másnap (büszkék vagyunk rád Annamari), aztán megmostuk a testünket a 4fokos vizecskébe, és a tápláló vacsora után ki-ki, hol-hol hepajkodott. Éjszaka meg mások hepajkodtak a tornateremben, mert kicsit illuminált állapotban nem találták a fekhelyüket…. bárki is voltál, megbocsátunk.
Az eredményhirdetés minden várakozásunkat felülmúlta, azt tudtuk, hogy jók vagyunk, de hogy ennyire….ez még minket is meglepett.
Ennyi. A Bükkben számolni kell a csapatunkkal, fõleg mert akkor nem egy kobrát viszünk magunkkal!!!
Köszönünk mindent. Jó volt a szervezés, csak a póló hiányzott.
Üdv mindenkinek: a Gyéték