Túrabeszámolók


Mátrabérc / Hanák Kolos / Múzsla

LúdtalpTúra éve: 20082008.04.25 13:39:10
Az elsõ 10 killer gáz. Pulzus az egekben, tempó ehhez képest átlagos. Dõl rólam az izzadság, és a vizes párás szemüvegen át az orromig sem látok. A lábaimban nincs erõ, szét vagyok esve. Kemény lesz. Oroszlánvár 1:23. Pont mint tavaly. Úgy érzem drága lesz, a napi formámhoz aránytalanul erõs kezdés. Lefelé még csak-csak gurulok, de ha emelkedni kezd, kész vagyok. Valahogy túlélek a Markazi-kapuig. Beállok darálós kocogásra 166-169 közé. Megy. Kezdek rendezõdni. "Pihenek". Újra és újra látótérbe hozzuk akibacsival B. Andiék csapatát, de nem törjük magunkat, túl jól mennek. Kékes: 2:31, 2 perccel gyorsabb mint tavaly. Kicsit javult a helyzetem, de a szétázott cuccokban fázom, a kezeim jégcsapok. Édesapám depóz a síházban: felsõcsere, banán, zsákcsere, indulás. akibacsi sapkát szerez, lefelé bevárom, hogy felfejlõdjön, aztán zuhanás. Jól megyünk, nekem sokat segít a bot, Õ anélkül is tartja a lépést. Bemondja a pulzusát: 188. Enyém: 164. Ez gáz. Szinte nem is szokott különbség lenni köztünk. Mindegy, ez van. Megyünk. A Mátra-nyereg felé megfognak a cseppnyi huplik, de a gurulós részek mennek. A Csór-hegyi kaptató nagyon csúszik, keményen dolgozok karral is. Jó, hogy itt vannak a botok. A kék keresztet szeretem. Haladunk is rajta. Felfelé is sokat futunk már. Rudolf-tanyánál Ákos még lát elillanni, de hosszabbat idõz, elhagyom. Döcögök felfelé. Meglátom JB-t, aminek megörülök, ezek szerint tényleg sikerült valamelyest felpörögni. Galyatetõig fel is zárkózom rá. Itt hátrányba kerülök öltözködés miatt: polarpulcsit veszek fel, mert esõdzsekit elfelejtettem berakni, pedig szakad az esõ és piszkosul fúj a szél. Vöröskõ felé igyekszem tolni, de inkább csak "engedem" a lábaimat. Nem jön az erõ a virgácsokba. Egész nap valahogy puding a futómûvem. A "Bérc" szakaszon befogom Nosza Gábor barátomat, innentõl sokáig együtt megyünk, bár nehéz tartanom. Leszakadok, utolérem. Ezt ismételgetem. Közben a sokadik gélt és csokit tömöm a fejembe, hátha célba jutnak. Úgy tûnik JB tempót válthatott, mert sehogy sem bírom befogni. Így gondolkozom, amikor egyszercsak háturól megjelenik. Lassan kiderül a helycsere magyarázata: Õ teázott a sípályánál, én nem, ott kerültem el. Jön Ágasvár. Nehéz. Küzdök rajta, úgy érzem nem fogom tudni tartani a lépést két társammal. Fenn pecsét, aztán ereszkedünk. Nem gyorsan, de folyamatosan. Gábor kissé lemarad, de a háznál megint felér ránk. A piros kereszten elõreállok és engedem neki. Csak JB marad mögöttem. Ketten együtt érünk be a faluba, ahol ákibácsi száll ki zsotyek autójából. Szó szerint "Kiszállt". Jó döntés, nem gyógyult még ki teljesen a csütörtöki Torok Gyulából. Nekem gyors táskacsere, aztán nyomás tovább. JB alig mögöttem indul. 5:14, az idõnk, 5 perc elõny a tavalyihoz. Elég kell legyen, gondolom, de akkor még nem sejtem mennyire kemény lesz a Muzsla. Sok helyütt nagyon puha a talaj, csúszik, s én sem vagyok már százas. Eszem, iszom, próbálom tolni, de érzem, túl sokat kivett ez a nehéz nap. A Muzsla tetejét 6:09-cel hagyom el. Megtartottam az öt perc elõnyt, de nem érzem azt a tüzet mint tavaly. Gurulok, néhol fürgén is, de tolni már alig tudom. Biccentek a tavalyi lefejelõs fának, miközben futok tovább. Alig látok a szemüvegemen, muszály megtörölnöm, közben csekkolom a pulzust, amikor egy éles ág hasít végig a szemem felett, s szinte abban a pillanatban érzem a kicsorduló vér melegségét az arcomon. A szemüvegem lencséje is piroslik a friss vértõl, de már nem állok neki takarítani. Majd lenn. A patak völgyébõl nagyon nehezen vergõdök ki. Nincs erõm rögtön futni. Az út nagyon brutál. Cuppog, csúszik, ragad. Egyszerûen nem lehet elõrejutni. Pulzusom újra fenn. Próbálok haladni. Beérek egy sporit, majd együtt kocogunk be az iskolába. Elfáradtam. Idõ: 6:52