Túrabeszámolók


Tihanyi Gejzírit 33/20

JakabTúra éve: 20082008.04.28 15:04:15
Vasárnap nem indultunk korán, abban a reményben, hogy a tömeg már rég elrajtolt.
Aszófõn a célban hagytuk a kocsit, és Macival kettesben átgyalogoltunk Örvényesre a rajtba.
Sokan voltak, hamarosan ismerõsökkel is találkoztunk, Fridrich Laci és b.neje személyében. Meg persze más ismerõs arcok is akadtak a túrán.
Nagyon kellemes melegnek ígérkezett, picit túl is öltöztünk, hiszen kocogást terveztünk. De sebaj, mondtuk, úgyis fogyasztunk, kellenek a csini bikinivonalak. (Gondolok itt fõleg Macira)
A télen rajtam is keletkezett némi "kapaszkodósáv" deréktájékon, tehát a tempós bemelegítõ gyaloglás után, kocogásba kezdtünk.
A Zádorvár fele már nem ment a futás, kezdett egyre melegebb lenni, és hát a kaptató sem volt kicsi. Jó sok embert leelõztünk - azért mert sokan voltak. :-)
A várnál picit beszélgettünk, megettük a banánunkat, aztán lekocogtunk egészen a faluig. Ismét találkoztunk ismerõsökkel, László Szilvi baktatott elõttünk, ezúttal gyalogosan, nem futva.
Kis beszélgetés, aztán ismét kocogás következett. Az ellenõrzõ pontokon többnyire csak lukasztani kellett, embert nem is láttunk. A meleg egyre nagyobb lett, nekem már rég elfogyott a magammal vitt energia italom.
Még jó, hogy útba esett egy-két vízcsap, ahol lehetett utántölteni, illetve Aszófõn bementünk a helyi kocsmába egy hideg kólára.
A bicikliúton kocorászva közeledtünk az Apáti templomromhoz, de nemigen ment egyikõnknek sem. Legalábbis aszfalton.
A rom után felfele indultunk egy jó kis emelkedõn, erdõben, innentõl nekem nagyon tetszett a táj.
Sokan jöttek szembe is, õk a rövidebb táv végénél jártak már. Fehérvári ismerõsökbe is botlottunk, néhány percet mindig szívesen beszélget az ember.
Az etapnál ezúttal két úr ücsörgött, mellettük üres sörösdobozokkal. Hát mit mondjak..... a nagy melegben folyt a nyálam...
A hegyrõl ismét kocogva jutottunk le a szántók-szõlõk közé. Innen kissé unalmas út következett a Belsõ tóig. Utána ismét erdõ, ismét emelkedõ, és persze a gejzíres maradványok, látványosságok.
Említésre méltó a Balatoni panoráma, fentrõl mindenütt gyönyörû. Az út felváltva volt emelkedõs, és lejtõs, de többnyire egysávos erdei, ezért elég nehéz volt elõzgetni.
De azért sikerült annyira, hogy már mint leggyorsabbakat köszöntöttek a pontõrök a félsziget tetején. Az Aranyháznál (ha jól írom) kaptunk némi ásványvizet, teát, és ettünk egy zsíros kenyeret is, de az étkeztetés leginkább tömegjelenetre, meg "ki tud elõbb lecsapni a kajára" címû történetre hajazott.
Hamar ott is hagytuk a tömeget, a szervezõk elég felkészületlenek voltak.
Innen már végig a hegytetõn vezetett az út, gyönyörû kilátással, szerintem minimum 25 fok meleggel, tûzõ nappal, és egyre emelkedõbb tereppel. Néhol egészen tériszonyos érzésem volt, olyan magasan voltunk, és annyira kint a hegy szélén.
Sokan már a fenekükön szedték a levegõt, úgy szuszogtak. Mi jól bírtuk, hála a rendszeres hétvégi edzéseknek. :-)
Lefele ismét kocogás, aztán már vissza is érkeztünk a két táv közös etapjához, onnét pedig csak egy ugrás volt ismét az Apáti templomrom.
A bringaút Aszófõig már nem kívánatos terep volt, és utáltuk a sok kispistázót, akik levágtak ahol csak lehetett.
Beértünk az állomásra, és döbbenten láttuk, óriási sor van. :-(
Fanyar humorral beszélgettünk a sortálló társakkal, közösen panaszkodtunk a szervezõkre.
Azért a kitûzõt megkaptuk a végén, és az oklevelet is, aztán irány Tihany, mert várt minket egy jó nagy jól kiérdemelt fagyi.
Az idõnk: 5.30 lett.