|
|
Sárga 18
Május elsején kilenc felé ébredeztünk. Mivel a túra a gyermekvasút végállomástól indul Budapesten, szokatlan módon nem kellett hajnalban kelni. Kicsit tartottam tõle, hogy rengeteg ember lesz, ezért meglepett, hogy csak a 30. induló voltam. A hosszabb távokra biztosan többen jelentkeztek, mert az én sétálós tempómat elég sokan lehagyták, és rajtuk látszott, hogy nagyobb távon mennek.
Az itiner nem is kellett volna, hogy az utat kövesük, végig fel van festve rendesen a sárga jel. Olyan szempontból viszont jó, hogy a részletessége miatt mindig van mit várni, ami növeli az ember haladás érzetét. Számomra meglepõ módon nem volt vízvételi lehetõség, csak a rajtnál, de azért a fél literes ásványvíz is elég volt, csak be kellett osztani.
Bõven szintidõn belül mentünk végig, pedig nem siettünk. Két-három kisebb húzódást kellett csak megmászni. Az utolsó két kilométer azonban aszfalton vezetett a célba, és ez igencsak meggyötörte a kemény talpú túracipõs lábat. A rajt elõtt befújtuk magunkat kullancsriasztóval, de aztán nem láttunk egy szemet se. Vagy nem is volt, vagy már az elõttünk járók felszedték õket. Helyenként elég keskeny az ösvény és nem lehet nem hozzáérni a bokrokhoz.
Összességében kellemes kikapcsolódás volt, a 18-as távot bárkinek tudom ajánlani. |
| |
