Szarvaskõi Öko-Park túra 50
Ismét a Bükkben, már sokadszor idén. Mégis megunhatatlan.
A hétvégi bõséges túrakínálatból már hetekkel ezelõtt kinéztem magamnak ezt a rendezvényt, elsõsorban az útvonalvezetése miatt, másrészt pedig mivel eddig mindössze egyszer sikerült a Tar-kõn felhõ-, köd- illetve esõmentes idõt kifogni. Most jónak ígérkeztek a kilátások. Ráadásul Szarvaskõ vidékén gyakorlatilag alig vezet teljesítménytúra.
A reggeli vonaton alig látni túrázót. A kevesek egyike épp abba a kupéba száll, mint jómagam. A füzesabonyi átszállásnál tisztul a kép, tényleg kevesen jönnek vonattal. Gondoltam, talán inkább az autósok lesznek többségben.
A szarvaskõi állomás fölött ott magasodik a vár, a zászlóval. Oda fogunk legelõször felmászni. Rövid séta a rajthoz, az Öko-Parkba, szinte közvetlenül a vár alá. Gyors nevezés, csaknem fél órával a rajtzárás elõtt a 11-es rajtszámot kaptam meg az 50-es távon, megint egy családias rendezvény elé nézünk, amit egyáltalán nem bánok.
Az út elsõ szakasza, egészen a Katonasírokig az OKT-n vezet, úgyhogy jelzésváltásokra nem nagyon kell figyelni. Elég rég jártam ezen a vidéken, emiatt duplán is figyeltem a tájat. Rövid, de igen velõs emelkedõvel jutunk fel a várba, ahova nagyon is megérte kimászni a K rom jelzésen. A szikláról "terepasztal" látvány fogad: alattunk Szarvaskõ, szemközt meredek hegyoldalak.
Tovább a kéken egy tanösvény tábláit követve, szépen emelkedik az út, több helyen pompás kilátóhelyeket találni. Mindenfelé virágok, él és virul a természet. Belengi a vidéket a csend. A kisebb puklik között hullámvasutazok, majd a Gilitka-kápolna elõtti lejtõn utolérem Gy. Petit, T. Gabit és OT Zsuzsát. Õk csak a 25-ösön vannak, gondolom a Fátyol-vízesés - Istállóskõ szakasz fogta vissza õket az 50-esen való indulástól. Rövid beszélgetés közben érjük el a kápolnát, amit nagyon szépen felújítottak. Itt kapunk némi szõlõcukrot.
Petiéktõl elbúcsúzom, mert kicsit ki akarok lépni, utol szeretném érni a nálam kb. egy órával hamarabb elindult Ebola-féle különítményt. Szép erdõben haladok, széles szekérutakon. Erõs lejtéssel jutok el a Telekessy házhoz, ahol a kék éles kanyart vesz. Ezután ligetes erdõ következik, nagyjából szintezõs úton. Itt találkozom egy gyorsgyalogló sráccal, akit még többször fogok látni a túra során. Habár az OKT nem érinti közvetlenül, vétek volna kihagyni a Bélháromkûti apátság megtekintését. Körbejárom az épületet, fotózgatok. Visszafelé tekintve a Bél-kõ látványa is impozáns, annak ellenére, hogy a hegyoldalt félig lebányászták.
Innét hosszú mûutas szakasz jön elõbb le Bélapátfalvára, majd a cementgyári vasúti megállót érintve a Lak-völgy felé. A térképet alaposabban megnézve simán megjátszható lett volna az, hogy az apátságtól a hátsó betonúton a bánya szélén ereszkedik le az ember, szinte a Lak-völgyi tó közvetlen közelébe. Mondjuk aki erre a túrára jön, alapvetõen a kijelölt útvonalat szeretné végigjárni. A rendezõség joga eldönteni, hogy milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben: magyarán, ha az útvonalkövetés a cél, akkor Bélapátfalvára valamilyen pontot be kellene tenni (akár egy válaszolósat is, ott van pl. egy templom, vagy egy kopjafa közvetlenül a jelzések mellett).
Gyorsan peregnek a kilóméterek a mûutas gyaloglás közben. Szeretem a mûutat, lehet haladni rajta, másrészt a nagyobb tempó edzés a lábnak a rám váró igen komoly meredélyek elõtt. A Lak-völgyi tó mögött találom meg a második ellenõrzõpontot, ahol is almát adnak szolgáltatásként. Gyanúsan hamar értem ide, a megadott résztávval számolva. Tovább a mûúton még néhány kilómétert, majd a mûútból szekérút lesz, ami egyre intenzívebben kezd emelkedni. Nem vészes a dõlésszög, ráadásul szépen szerpentinez is, könnyítve a haladást.
Katonasírok. Elõjönnek az emlékek a Bükki kilátás(talanság)okról. Akkor itt esett az esõ, most azonban gyönyörûen süt a Nap. Ezután egy számomra ismeretlen rész következik, a S sávon a Horotna-völgyön le a Szabadtéri Múzeumhoz. Kissé sáros szakasz, néhol csak ösvényen, ami késõbb kiszélesedik szekérúttá. A Z sáv elágazása után nem találom a leágazást a völgybe, csak késõbb ereszkedem le, amikor már hallom lent a gyerekzsivajt. Gondoltam, ez már a múzeum. Az igazolófüzet ajánlja, hogy néhány perc erejéig sétáljuk végig a kiállítást. Tényleg megéri! A vashámorral kapcsolatban kellett egy kérdést megválaszolni és bevezetni a megfelelõ rubrikába.
A Szalajka-völgy tele van kirándulóval, sok a gyerek is, nyilván most van az osztálykirándulások szezonja. Némi nosztalgiával sétálok (sietek) el a Szalajka-vízesés, majd a kisvasút felsõ végállomása mellett. Tudom jól, hogy most jön a mumus, most kell agyban és fizikailag rendben lenni, ugyanis következik az ország egyik legkeményebb emelkedõje: fel az Istállóskõre. Már háromszor tettem meg azt a szakaszt, csak mindig ellenkezõ irányban... Felfelé most lesz a premier. Nagyjából tehát sejtettem, mire számíthatok. Az Õsemberbarlangig rengeteg a kiránduló, számukra nyilvánvalóan a barlang a végállomás. Mondják is többen a lefele jövõk közül, hogy már nincs sok hátra. A barlang környéke elég csalóka, ugyanis elõbb meredeken le kell jönni, hogy aztán ráforduljon az ember a völgybe és megkezdje a kitartó emelkedést.
Pár fokozatot visszaváltok és megpróbálok egyetlen megállás nélkül egyenletes tempóban felsétálni. A nagy szerencse ebben az alig több mint 2 km-es szakaszban, hogy egyáltalán nem monoton: indul egy völgyi etappal, majd egy hegyoldalon mászik fel, közben kanyarog. Aztán jön egy rövid szinttartó jobbkanyar, hogy onnét meredeken forduljon jobbra. Ezt követi egy balos kanyar, ahol gyökereken lépek át. Az emelkedés innét már folyamatos, érezni hogy fokozatosan hûl a levegõ, a kellemes szellõ pedig azt kezdi jelezni, hogy lassan elfogy a környezõ hegyek védõ hatása, ami bíztató. A Szabadtéri Múzeumtól számítva 55 perc alatt felérek az Istállós-kõ csúcsára. Mielõtt pár percre leszusszanok, felírom az elõirányzott kérdésre a választ az igazolófüzetbe. Pár perccel utánam érkezik fel a gyorsgyalogló srác, aki Bélháromkúton nálamnál többet idõzött, így ott elé kerültem.
Innét a sráccal beszélgetve peregnek a percek, a Z háromszögön megyünk picit lefelé, hogy majd balra fordulva a K+-en vegyük az irányt Olasz-kapu felé. Ez már nagyon ismerõs terep, sokat jártam erre. A térképet nézve volna egy alternatív útvonal is, a S háromszögön Kukucsó irányába, kb. ugyanannyit kellene gyalogolni Olasz-kapuig, és teljesítménytúra azon az útvonalon mintha nem vezetne. Kellemes a fennsík, furcsa érzés, hogy a nagy emelkedés után most alig vannak szintek. A Körös-bérc oldaláról leereszkedünk a töbrökhöz, majd a leírásnak megfelelõen balra térünk az erdészeti mûúton a parkolóhoz, ahol vár minket a következõ ellenõrzõ pont, valamint a terülj-terülj asztalkám.
Láthatóan sokkal több résztvevõre készültek, így gyakorlatilag végig lehetne enni a teljes szolgáltatást, feltéve ha nem lenne szûk az ember gyomra még, nem telt el ugyanis sok idõ az Istállós-kõ megmászásától. A tepertõkrémes kenyér valami fantasztikusan finom, a szûk gyomor ellenére azért két szeletet betermelek. A nagy pohárnyi szörp is jó helyre kerül. A pontõrök elmondása szerint Eboláék itt már csak kb. 20 perccel lehetnek elõttem. Mégis sikerül majd õket utolérni?
A gyorsgyalogló srác egy szelet kenyér után továbbindul, így innét egyedül folytatom utamat. Így evés után kedvem támad egy keveset kocogni, a K+-en néhány szakaszt kocogósra veszek, kifejezetten jólesik. A Faktor-rét környékén elvétem a jelet és rákeveredek az OKT-re. Korrigálok és a Csurgó felé veszem az irányt. Innét már nincs messze Bánkút, néhány perccel késõbb már a parkolóból sietek le a síházhoz, ahol OKT bélyegzõt nyomok az igazolófüzetbe.
Innét megint hosszú OKT szakasz következik, gyakorlatilag az Õr-kõ ház utáni elágazásig a K sáv lesz a vezetõnk. A Bél-kõ csúcsáig semmilyen ellenõrzõpont nincsen, de aki a Bükk szépségeiért jön, annak igazából nem is kell. A Bánkút - Õr-kõ útvonal a Bükk egyik legszebb szakasza! Egy kis Tortúra nosztalgia következik, furcsa is, hogy most semmi zúzmara és hó. A töbrök most egész más arcukat mutatják és szinte kérik, hogy fotózzam le õket. Jól lehet haladni, és nagyjából 1 óra alatt érek át a Tar-kõre. Kissé beborul az ég, félõ, hogy esni fog az esõ. A Tar-kõ csúcsán érem be Eboláékat, akik éppen pihengetnek. A kilátás lebilincselõ, habár túl messzire most sem lehet ellátni, de inkább csak a pára miatt.
OT István megjegyzi, hogy innét az Õr-kõre már nincsen jelentõs emelkedõ, és ha valaki csak azt nézi, hogy a fennsík peremén kell haladni, nagyjából 800-900 m magasan, nem is számít rá. Pedig a valóság kissé mást takar. Tudtam jól, hogy vár még ránk néhány sunyi emelkedõ. Rögtön az Õserdõ kikerülésekor a Virágos-sár felé van egy mászás, majd utána a Cserepes-kõ elõtt két részletben is, ráadásul elég meredekek. Az ördögszántásos hegyoldal leírhatatlanul szép! OT Bea túramozgalmazik és szüksége van a Cserepes-kõ bélyegzésére, ezért felmegyünk a barlangszálláshoz. Itt elkap minket egy rövid zuhé, szerencsére hamar alábbhagy.
Újabb mászás következik a Pes-kõhöz, majd a Pes-kõ kapuhoz. Közben szép kilátóhelyeket is érintünk, és ha már erre járunk, természetesen ki is nézünk. Itt találkozunk újra a gyorsgyalogló sráccal, aki egy rövid eltévedést is beletett az útvonalába. Csatlakozik hozzánk és túra végéig együtt megyünk. Némi "bokaráncigálós" szakaszt követõen jutunk el az Õr-kõ rétre, ahol széles szekérútra váltunk. A csapat több tagjának fogytán a vize, ezért az Õr-kõ háznál tartózkodó Nemzeti Parkosokat megkérdezi Ebola, hogy tudnának-e neki adni. Kiderült, hogy az õrök több másik teljesítménytúrán segédkeznek, OT Bea ismerte is õket, úgyhogy megleptek bennünket vízzel és némi csokival.
Helyretéve a folyadék-háztartásunkat, haladunk tovább a kéken, egy lejtõ után érjük el a Z becsatlakozását. A leírás itt nem egyértelmû, ugyanis aszerint itt balra kellene fordulni. A kihelyezett tábla viszont egyértelmûen jelzi, hogy Szarvaskõ felé a Z sávon jobbra kell haladnunk. A fonódó KZ nemsokára különválik és itt kell balra fordulni (az útleírás ide értelmezi a balkanyart), és csaknem a célig a Z sávon haladunk. Megkerüljük a Messzelátót, majd apróbb emelkedõk után jön a kiágazó S háromszög a Bél-kõ csúcsára. Ez a rész számomra teljesen ismeretlen. Irtásos, bozótos szakaszon mászunk enyhén felfelé. A csúcson vár minket az utolsó ellenõrzõpont, sok-sok folyadékkal, valamint csokival. Kimegyünk a bánya szélére fotózni, de gyorsan jövünk is vissza, mert mindenféle böglyök rajonganak bennünket körül, ráadásul csípnek is.
Az útleírásnak, valamint a pontõrök elbeszélésének megfelelõen az elsõ elágazásig megyünk vissza, majd élesen jobbra tartunk, meredeken lefelé. Innét gyakorlatilag végig lejt az út, minimális a szintemelkedés. Nemsokára elérjük a Z sávot, ami kilómétereken át széles kocsiút. Balról idõnként szép kilátásban gyönyörködhetünk, jól járható a terep, kiváló levezetés ezen a nem könnyû túrán. A legvége azért mégsem olyan egyszerû: a kocsiútból hirtelen füves ösvény lesz és jobbra feltûnik Szarvaskõ, illetve nemzeti lobogóval díszített vár. Az ösvényen már lassabb a haladás, áthaladunk a kerítés létráján, és szûk tekergõs utacskán haladunk egyre jobban lefelé. A vasúti síneket kifejezetten erõs lejtõvel érjük el. Abban is biztosak vagyunk, hogy a Bél-kõtõl a megadott szûk 7 km-hez képest valamivel hosszabb ez a szakasz (kb. 9-10 km). Szarvaskõn kényelmesen besétálunk a célba.
A díjazás nagyon szép oklevél, valamint igen egyedi, kézzel készített fa-kitûzõ, igazi "öko"-megoldás. Ismét viszontlátom az Olasz-kapunál megszeretett tepertõkrémet, amit most már kitágult gyomorral jobban ki tudok "elemezni". A rajtban lehetett rendelni levest a beérkezésre. Akkor nem kértem, viszont elnézve hogy a többiek mennyire dícsérik, én sem tudok ellenállni. Bükki betyárgulyás - fantasztikus kompozíció! Különleges ízvilág.. ez nem fõzõstopik, úgyhogy a részleteket most mellõzöm, mindenesetre mindenkinek csak ajánlani tudom!
Röviden kiemelném, ami nagyon tetszett a túrában:
- útvonalvezetés pazar, egyedül talán a bélapátfalvi betérõ tûnik feleslegesnek
- az igazolófüzetben rövid ismertetõt is találunk az érintett látványosságokról
- szolgáltatások elsõ osztályúak
- rendezõség nagyon rugalmas és nyitott
- a célban "vendégkönyvbe" lehetett beírni, és mindazt, ami tetszett vagy éppenséggel nem tetszett a túrában
- 1 nap alatt megjárható tömegközlekedve Budapestrõl
- (egyelõre még) nem tömegtúra és személy szerint örülnék, ha megmaradna a rendezvény családias jellege
- "kéktúrázó-barát" rendezvény, Szarvaskõtõl Bánkútig csaknem a teljes szakaszt felöleli az útvonal (Katonasírok - Zöld-rét rövid szakasza kivételével)
Néhány építõ jellegû megjegyzés, tanács:
- az igazolófüzetben a fentebb már említett részeken tanácsos volna pontosítani/egyértelmûsíteni a leírást
- örülék egy részletesebb szint/táv táblázatnak, ami egy ilyen szintes túrán nagy segítség tud lenni. És nem csupán az ellenõrzõpontokat, hanem néhány jellegzetes terepi pontot is figyelembe véve (pl. a Bükki köveknél a sok "sunyi" szint miatt)
- Talán több emberes pontra volna majd szükség, vagy ha ez nem megoldható, akkor kérdésre válaszolós/bélyegzõs/kódos pontokat kellene betenni (Bélapátfalva, Istállós-kõ alatt a Z hrsz /K+ elágazás, Csurgó, Tar-kõ, Cserepes-kõ)
- A térképfénymásolat az A/4-es oldal kihasználása érdekében torzítva lett (az É-D skálán 1 km jóval kisebb, mint a NY-K skálán), ami nem szerencsés. A torzítatlanul beszerkesztett térképoldal mellett a szabaddá vált helyet mással is ki lehet tölteni (pl. vízvételi helyek, látnivalók stb.stb.)
- Érdemes volna pontosítani a résztávok adatait. A Lak-völgyi tó talán nincs 13 km, viszont a Bél-kõtöl a célig a megadott 7 km legalább 9. Az össztáv és a szint viszont reális.
Köszönöm a túrát, nem volt egyszerû túra, de látványban annál gazdagabb! Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Képek: http://fotoalbum.hungarotel.hu/moiwa/3252#2 |
