100+csúcs
Táv: 101 km Szint: 800 m (?)
Az elõzõ napi Bicske 130 legvégére eléggé megtörtem, így gondolkodtam egy sort, milyen távot merjek bevállalni. A 100 és 100+ közt szinte nincs különbség, a 200 pedig még elérhetetlen álom, végülis nem nehéz dönteni.
A rajtban nem vagyunk sokan, gondolom a komoly mezõny elment 1/2 8-kor, én 8:15-re rakom össze magam. Az itiner tkp. csak egy igazolópapír, a rajtban egy térkép segít az eligazodásban. Az útvonal nem bonyolult, sok oda-vissza szakasszal. A tapolcai útra rákanyarodva az elkerülõ után rögtön ránktámad a szembe fúvó szél, kisvártatva záporok is jönnek, a Kab-hegy felett még sötétebb felhõk gyülekeznek. Szerencsére engem csak a széle ér. Visszafogottan kezdek, hogy aztán majd tovább lassuljak, nincs más célom, csak megcsinálni a távot. A tótvázsonyi bekötõ vége meredek, de rövid. Már eddig rengetegen pörgetnek el mellettem, de nem esek ki a ritmusomból.
A Kab-hegyi leágazóig csak néhány hupli van, a szél fárasztóbb, és inkább egyre erõsödik. A hegy oldalába hosszú-hosszú, de nem fárasztó emelkedõ visz fel, Zsófiapusztától viszont kelet felé haladunk, így lendületesen be lehet gurulni Szentgálra. A kocsmában mindenki magának pecsétel. Visszafelé ugyanaz az emelkedõ lassan, de fáradtság nélkül megy, Zsófiapuszta után aztán neki a hegynek. Még itt is egyenletesen, kihagyás nélkül megyek, persze a magam tempójában, az outis kollegák a nyeregbõl kiállva sepernek el mellettem. A tetõn nyeregbõl szállva érzem csak, hogy el is lõttem minden puskaporormat, hiába figyeltem a frissítésre. És még több, mint 40 km a cél. Innen szinte egy gurulás a tapolcai mûút, jól el lehet merevedni, szerencsére már nincsen hideg. A sok lejtõ alatt sem szedem össze magam, de a fõút legalább nem ráz. Ellenben a szél hevesen támad. Nagyvázsonyig még csak-csak eljutok, de innen csak arra tudok gondolni, hol van már az a rohadt fordító. Még messze, jól ismerem az utat. Pula-Kapolcs egyenes, sose fogy el. Fel se nézek. Puláig inkább lejtõs, aztán Kapolcsig szinte sík az út, sokszor gondolok mégis arra, jobb lenne leszállni. Kapolcs elõtt már kicsit takar az erdõ, ezzel vége a kínoknak. A kocsmában, ahogy a Kab-hegyen is, újra csak magunknak pecsételünk. A vendéglátóipari egységben :-) vidám élet van, és (pénzért) jól behûtött Fanta. Veszprémig már hazalök a szél, csak a pulai emelkedõ fog meg jobban. Semmi porcikám nem akar tekerni, de végre ideálisak a viszonyok egy kerékpáros számára: sima út, hátulról erõs szél, sem hideg, sem meleg. Legalább ez a kis szakasz 30 feletti átlaggal van meg. Épp beérek 5 órán belül.
A szervezésrõl sokat nem lehet elmondani. Az idõmérés pontos. Itinerrõl írtam. A keresztezõdéseknél viszont a követendõ útirány szépen meg van jelölve. Frissítés nincs, csak a célban vár szendvics és üdítõ. A díjazás emléklap és a fakuló élmény: döngetni hatvannal le a Kab-hegyrõl. Utólag megkapjuk a szintábrát is: bár épp a 100+ ábrázolása van elszabva: a csúcs eszerint csak kb. 480 m magas. Az útvonal a mûútról elkanyarodva hangulatos, az útminõség viszont vacak.
|
