Túrabeszámolók


Falasok(k)

krajoramaTúra éve: 20082008.06.16 10:05:17
Falasok(k) 50

Pár év kihagyás után elsõ komolyabb túrának választottam a Falasokat. Szombat este tízkor feküdtem le, amikor éppen elkezdett esni az esõ. Reggel hatkor, amikor keltem, még mindíg esett, de nem hagytam magam megfélemlíteni. Átszelve a városon, morbid örömmel töltött el, hogy a járkélõk kicsit õrültnek néztek ahogy a zuhogó esõben egy ásványvizet szorongatok.

A 22-es buszon már találkoztam egy-két sorstársammal, aztán fél nyolckor rajtoltam 48-as rajtszámmal. Továbbra is szépen esett, a szemüvegem folyton bepárásodott, de jó tempóban tudtam haladni, mert meglepõ módon csak kevés helyen volt dagonya. A második kilométernél viszont sikerült elcsúszni és beletenyerelni a sárba. Ami még rosszabb, hogy megrándult a hátamon egy izom, azóta se tudom a fejem jól elforgatni - úgy fordulok dolgok felé mint egy robot. Kis gyötrõdés után már láttam a jó oldalát a dolognak: miután nem tudtam hajolni se, legalább nem törõdtem vele, hogy min gázolok át, abbahagytam a pocsolyák kerülgetését :)

A második ellenõrzõ pontról azt írta az itiner, hogy meglepetéssel vár. Valóban így lett, mert a pontõr késett, így senki se volt a megadott helyen. Egy telefon a szervezõknek, és biztosítottak, hogy nyugodtan menjek tovább nem érdekes, hogy ez a pecsét nincs meg. A harmadik pont aztán a Nagy-Kopasz hegy volt, rajta a kilátóval, a kilátó tetején meg az EP-vel. Itt még frissen felkocogott mindenki, egymás nyakába szórva a lépcsõ fokai között potyogó sarat. Kilátás sajnos nem igazán volt, mert pont egy felhõ burkolta be az egész hegyet. Viszont legalább már nem esett az esõ!

Pecsét, majd hosszú lejtmenet után Nagykovácsiban a 4. pont várt. Itt nagyon finom bodzaszörpöt kaptunk, teljesen meg voltam gyõzõdvve róla, hogy valami házi cucc. A végén kérdeztem is, hogy hogy csinálták: vettük az áruházban, volt a válasz. Mindegy, jó cukros volt adott egy kis plusz energiát. Kellett is, mert a következõ hat kilométer szinte folyton emelkedett, komolyan el is fárasztott, kicsit mélypontra kerültem. A Nagyszénáson aztán a pontnál tovább javult az idõ, és még egy szép nagy szamócát is sikerült találni az út mellett. Új erõre kapva, de nem sietve ballagtam lefelé. Közben a kis lábujjamon egy zavaró vízhólyag keletkezett. Már éppen azon gondolkodtam, hogy megállok kicsit ápolni, amikor pont azzal belerúgtam egy farönkbe, és a probléma megoldotta magát.

A következõ emelkedõ elõtt volt egy titkos pont, meg kellett jegyezni egy számot. Igaz, nem tudom miért, mert senki se kérdezte végül, szerintem elég könnyen meg lehetett állapítani, hogy ki ment végig a távon, mert az térdig sáros, derékig vizes lett a bokroktól. Az Antónia árok emelkedõjét egy huzamban sikerült megtenni, ennek örömére majdnem el is tévedtem, amikor a következõ pontot kerestem. Ez volt az Ördöglyuk barlang, ahonnét szerintem a túra legszebb kilátása nyílt az alatta lévõ, sziklák határolta völgyre.

Lejtmenet következett, és Solymáron egy kis beton, de hamarosan a Szarkavárnál voltam. Nagyon szépen felújított kis váracska van itt. Még a kilátóba is felmentem, annyira tiszta volt már az idõ. Mellesleg ez csak két emelet, tehát nem volt túl nagy plusz erõfeszítés. De nem sokat idõztem, mert csábított a frissítõ pont. Nem is csalódtam, nagyon finom zsíros kenyér várt, sok lila hagymával, kovászos uborkával. Köszönet a rendezõknek!

A maradék 14km-re volt 5 órám, úgyhogy a sok kaja után szépen bandukolva értem a következõ emelkedõ aljáig. Itt is volt EP, majd jött egy meredek szakasz, amirõl így ír az itiner: "kicsit meredek úton :)". A felénél biztosan éreztem, hogy meg tudnám fojtani azt aki a kis mosolyt odarakta. Ezután a maradék emelkedõ már nem nehéz, inkább a tájékozódással voltak gondjaim, nem csak itt, hanem egészen a Libanoni cédrusig a hegy túloldalán. Háromszor sikerült kicsit eltévedni.

Betonút aztán az utolsó hegy következett. Szerencsére itt már ismertem az utat, a Sárga 18 túra is pont ezen halad. Bevallom a Nagy-Hárs hegy kilátóba már nem mentem fel, itt már elég fáradt voltam. Végül pontosan tíz órával az indulásom után beértem a célba.

Nekem nagyon tetszett a túra, volt benne minden, ami szem szájnak ingere. A betonos részek aránya nem volt túl nagy, a frissítõ pont tényleg nagyon jó helyen van. Remélem jövõre megint találkozunk!

krajo