Túrabeszámolók


Falasok(k)

VikikeTúra éve: 20082008.06.16 21:26:44
2008.06.15. Életem negyedik teljesítménytúrája (de nem az utolsó :-) ).

Reggel fél 6-kor pánikban nézek ki az ablakon. Esik. Ezt a túratársaim nem fogják jó néven venni. És valóban. Kisvártatva jön az sms. Így a kezdeti 5 fõs csaparból már csak 2-en maradtunk. Még mindig esik, félve de telefonálok. Ígéretet kapok nagy rábeszélés után, ha nem esik a rajtnál, akkor nekivágunk.
Elindulunk, felérünk, csöpög. Én pánikolok, gyõzködöm a túratársam, végül nekivágunk. Az elsõ ellenõrzõ pontig körülbelül 10-15x elhangzik 1 bizonyos mondat. "Még nincs messze a kocsi, ha visszafordulnál". Eszemben sincs, ha valamit elhatározok, akkor annak úgy kell lennie. És ez most is így van.:-D Mit nekem egy "kis" sár.
Túl az elsõ ellenõrzésen már nem volt gyõzködés, olvasgattam az útvonalleírást, és várva vártam a következõ pontot a meglepetéssel. Be kellett érnem azzal, hogy más is a meglepetést kereste, de nem lelte, így tovább haladtunk a "roppant barátságos" emelkedõ, majd a túra fénypontja felé. A frissítõ nagyon kellemes volt (külön köszönet), egészen addig a pontig, amíg meg nem láttam azt amit nem kellett volna 27,2 km a túra. Na de hogy lett ez ennyi??? Hiszen egész héten "tanultam" az útvonalat, és mindenhol 25,8 km volt. Ezzel a problémával ismét elvoltam a következõ ellenõrzési pontig, ahol egy számomra csúnya, ám a szervezõk szerint "kicsi" mosolygós emelkedõ következett. Ezzel valószinûleg akkor is problémám lett volna, ha nem csupa sár minden, így viszont annyira extrém volt a helyzetünk, és annyit csúszkáltunk, hogy hihetetlen nagy jókedvvel értünk a kék jelzésre a sárga helyett... A nagy vidámságban úgy tünik sikerült kicsit tovább mászni, de sebaj. Itt azért kezdtem aggódni, hogy nem lesz meg a 8 (!!!) órás szint. Valahogy visszajutva a helyes útra folytattuk tovább útunkat, megtaláltuk 5. ellenörzõpontunkat, ahol megkaptuk a várva várt finomságot. Ez igen jól jött (ismét köszönjük), maradtunk volna még szívesen beszélgetni, de sûrgetett az idõ bennünket (vagyis inkább csak engem). Lefele menet nekem (már) minden mindegy volt, beállt a térdem, így gyakorlatilag "lerohantam" a hegyrõl, hogy ne is lássak többet lejtõt, csak emelkedõt a túra végéig. Ez a kivánságom is bejött az utolsó ellenörzõpont után, csak egy kicsit nehéz volt megtalálni a helyes utat a Schüller útnál, mert egy fehér furgon bizony nagyon megtévesztett minket, ami ott parkolt. Miután ezt az akadályt is legyõztük, jöhetett az utolsó emelkedõ, ami bizony a végére nagyon nem hiányzott, de már közel volt a cél. A valóban számomra várva várt célt is elértük, én kicsit megviselten, de büszkén átvettem a jól megérdemelt oklevelet és kitüzõt, sikerült szintidõn belül teljesíteni.
Még el sem hagytuk a helyszínt, már megbeszéltük, jövõre 50, mert az úgyis kevesebb, mint 50 km. :-D