Olajos Körút 20
GPS-el mért távolság: 22,07 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség 500 m. Túra statisztika szempontjából táv nem jó, mert egy helyen elkevertem pár száz métert, a szint viszont OK.
Hajnalban elindultam barátaimmal Zalaszentmihályra, egy kis bojlizásra. Mivel Bázakerettye csak 40 km-re van, ezért adta magát, a túrán való indulás. Nem voltunk túl sokan a rajtnál, de így is bõ tíz percbe tellett a nevezés. Fél kilenckor indultam el, a 20-as távon 45-ikként. A pecázás miatt választottam a negyvenes helyett a húszast. 40 km után nehezen ment volna az éjszakai peca, meg különben is, nehogy már agyonra fogják magukat, amíg távol vagyok. A valóságban viszont szombat-vasárnap égtünk, mint a Reichstag.
Mivel a túrára menet, egy csomó túrázóval találkoztam a Báza és Kerettye közti úton, ezért nem néztem meg alaposan a térképet. Láttam, le kell menni a bázai templomig, így nem is kerestem, hol tér le az aszfaltról a piros jelzés. Itt hosszabbítottam egy kicsit. Végig lejtõn gyalogolva értem el a templomot, ahol a térképet nézve rájöttem, ezt bizony el…, nem kicsit, nagyon. Rátértem a helyes útra, ami rögtön egy jó kis húzós emelkedõvel indított. Egy darabon, szõlõk és fõként gerendákból készült présházak között haladtam. Itt egy helyen megtévesztõ, az egyébként jó, frissen festett piros jelzés. Több helyrõl is nagyon szép a kilátás. A Szél-kilátóba nem mentem fel, tekintettel a hideg északnyugati szélre.
A lejtõn, egy igen kellemes erdei útra értem. A földutak végig nedvesek voltak, de nem sárosak az elõzõ hetek esõzéseitõl. Egyszer csak váratlanul kereszteztem egy keskeny nyomtávú vasutat, ami nem szerepel a térképen, pedig láthatóan használatban van. Az erdészházi elágazónál, kimentem a vasúthoz fényképezni egy kicsit, majd pocsolyákat kerülgetve irány az elsõ EP.
Megkaptam az aláírásomat, az igazoló lapra, aztán ballagtam tovább. Ettõl kezdve ellenben a frissen festett piros sávjelzés eltér, a térképen szereplõtõl, ami elég idegesítõ: mit keresek a vasút mellett, s fõként attól balra, holott azt a térkép szerint csak kereszteznem kellene. Kerettye szélén, ennek megfelelõen, térképhelyesbítés következett. Kerettyérõl kimenet újabb meredek kaptató jött, amit hullámvasutazás, majd hosszabb lejtõ követett, a következõ ellenõrzõ pontig. Felrajzoltam a megfelelõ pontokat, az igazoló lapra, s aszfalton, elõbb emelkedõn, majd lejtõn, undorító aszfalton értem el a következõ EP-t, ahol Zsíros kenyérrel, és szörppel fogadtak, a háziak. Igen jól esett, már épp gondolkoztam, elõ kellene vennem egy szendvicset. Az elsõ zsíros deszka után ért a meglepetés, amikor észrevettem, hogy tõlem fél méterre, a bokor alján alszik a háziak kutyája. Szinte tudomást sem vett rólunk.
A Budafai-arborétum mellett lejtõn ballagtam lefelé, amit a túra legnagyobb szintkülönbségû emelkedõje követett. Fújtattam rendesen. Jellemzõen dombvidéki emelkedõ: nem elég hosszú ahhoz, hogy sok pénzt fektessenek be a kisebb meredekségû, de hosszabb út elkészítésébe, ezért merõlegesen nekiviszik a gyakran 20%-nál is meredekebb domboldalnak. Ezt némi hullámvasutazás követte. Többször is hallottam a távolból az erdei vasút hangját. Sajnos azonban lekéstem, így lefényképezni sem volt lehetõségem. Budafától Kistolmács vasútállomásig nagyon kellemes erdõben gyalogoltam. Amikor megkaptam az utolsó aláírást is az igazoló lapomra, jöttem rá, túl sok idõt töltöttem a budafai EP-n, valamint a túra folyamán fényképezéssel, illetve térkép alapján való tájékozódással, s már csak 30 percem van a szintidõbõl. Ettõl kezdve végig aszfalton, emelkedõn, alaposan kilépve, két perccel szintidõn belül estem be a célba.
Megkaptam a kitûzõmet, beszélgettem egy kicsit a szervezõkkel, ami vitát is jelentett, mivel egyikük sehogy se akarta elfogadni, hogy a kiírás szerinti 260 m helyett nekem 500 m-re jött ki a szint. Ezért a képek közé, be fogom tenni, a Polár órám adataiból készült magassági profilt, amelyen jól látszik, hogy 4 db 80m és afölötti, valamint egy 40 m-es emelkedõ van benne, a sok néhány m-esen kívül. Már ez az 5 emelkedõ is majd 400 m-t jelent.
Nagyon kellemes túrán vagyok túl. Az eddigi három Zalai-dombsági teljesítménytúrám közül (Thury; Szent Orbán; Olajos Körút) ez vezet a legszebb útvonalon. Nagyon kellemesek az erdei utak, változatos, szép számú kilátó ponttal.
A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó. 300 Ft-ért kaptunk egy szép kitûzõt, és volt egy jó kis zsíros kenyeres, hagymás, savanyúságos, üdítõs frissítõpont is.
A balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél, lesznek képek, amikor a webmesterünk rá ér feltenni. A túra végén ígértnél hamarabb, még a héten elküldöm a képeket a webmesterünknek, mivel csak a hétvégétõl leszek távol a számítógépemtõl.
|
