Túrabeszámolók


Halál 50 / Mozdulj, Halom! (terepfutó verseny)

papamaci67Túra éve: 20072008.06.28 06:06:14
1. Halál 50, avagy 2. ultrám



Minden adva volt ehhez a versenyhez: szíves invitálás, jó ötlet, 1. verseny, ideális nyári futóidõ. A szintet, homokos terepet és a távolságot is figyelembe véve tudtam, hogy csak kis tempónál van esélyem, ezért is terveztem az alacsony pulzuson futást, meg némi "szuttyogás"-t, amit ennél precízebben akkor még nem tudtam specifikálni.

FB csoportkép és bemelegítés után halálfejes zászlót lobogtatva vágtam neki a távnak. Az elsõ kör minden elképzelésemet felülmúlta, a parkerdõ szépsége, a frissítõállamások terülj-terülj asztalkái (víz, izo, szõlõcukor, banán, müzliszeletek, ropi, meggy), a frissítõállomások és a körszámlálók kedves és lelkesítõ személyzete, az elágazásoknál lévõ karizmatikus útjelzõ rendezõk mind-mind csak újabb pluszt adtak a hangulathoz. A Halál-domb is gyönyörû, érdekes és sokkal változatosabb volt, mint azt képzeltem. Az elsõ körökben a z idõjárás még a természetes és folyamatos frissítõkapuról is gondoskodott aprón szemerkélõ esõ képében.

Az elsõ kör 6 perces kilikkel sikerült 145-ös pulzuson belül (az emelkedõktõl eltekintve), aztán ilyet nem tudtam többet, a 40 percen belüli kilikhez egyre magasabb pulzus társult, az ötödiknél már 165 körüli. Eddig tartott a dolog élvezeti része, mert a 3. körnél már halványan éreztem a bal oldali forgómat (talán a Halál-domb utáni lejtõn való lezúzás és az azt követõ emelkedõre való lendületbõl való felfutás volt szokatlan). A 6. körben még leküzdöttem az egyre erõsödõ fájdalmat és a fáradtságot, mert a terep és a homokos részek azért jócskán kivettek belõlem. A 7. körbe már bele-belesétáltam, bár még nem sokat. Itt már debütált (itt ettem elõször ilyet) a Decathlonos power-gél, de nem hozta meg a kívánt hatást (valami hasonlóra vártam, mint a Gumimacik gumubogyószörpje, vagy Asterix-ék varázsitala :-)). Kis erõt adott, hogy egy darabon DJ RushBoy-nak próbáltam némi lendületet adni, azonban ebben a körben már az elõre jól megtervezett zenék is teljesen elvesztették hatásukat. Az utolsó körre ismét kezembe fogtam a "kalózlobogó"-t és gyorsan kihúnyó küldetéstudattal vágtam bele. Aztán egy 54 perces kör lett belõle (kb. 9 perces túrázós kilikkel), mert gyakorlatilag végiggyalogoltam sajgó csípõvel és lassan görcsölni kezdõ jobb combbal, de a frissítõállomásoknál, rendezõknél gyõzött a hiúságom és a Hófehér törpéihez hasonlatosan (akik Óriásveszélyt kiáltva köszvényes morgós öregurakból vidám, kedves, éneklõ törpékké változtak) önmagát sajnáló, vánszorgó, sérült futóból vígan és könnyedén kocogó mosolygó kalózkapitánnyá változtam. Ezen képet sugározva suhantam be a célba is 5:50 környékén a lelkes rendezõk és futótársak tapsvihara közepette. Evvel a teljesítményemmel sajnos a záróbusz címet nem vívtam ki, de végtelen boldogsággal töltött el, hogy 2. ultrámat is végigcsináltam, ráadásul a remélt 6 órán belül.

A célban aztán megnyugodtam, mert férfitársaim közül nem én voltam az egyetlen, aki könnyed járást próbált meg mímelni kevés sikerrel. A remek paprikáskrumpli és az ulraérem aztán minden fáradozásért kárpótolt.



Köszönet a rendezõknek (élükön Rozitával!), az FB futótársaknak, Norbi barátomnak (aki elkísért a versenyre és RitaB(TTB)-vel minden Halál-domb leküzdés után új lendületet adott) és az újonnan megismert TTB tagoknak: RitaB (köszi a buzdító táblákat, amiket néhány kör után már értelmezni sem tudtam), DJ RushBoy, vajonmerre.