Túrabeszámolók


Szurdok / Útvonalkövető

Attila04Túra éve: 20082008.06.29 16:35:56
Sziasztok.


Szurdok 30.

Fél nyolckor az Árpád híd buszpályaudvaron már nagyon sokan voltak, 2 busz ment egymás mögött fel Dobogókõre. Mi még felszálltunk az elsõre, persze, hogy idõközben a másik megelõzött:-)

A busztól a rajtig megkaptuk mi is a bögrét, amit nagyon jól tudtam volna használni, ha nem kötöm úgy meg ahátiszákomhoz, hogy ne vesszen el. Igaz levenni sem tudtam késõbb.
9.20kor indultunk el a rajttól.

Jól indult, elsõ eltévedés már a rajtot követõen volt, ahol még lazán, beszélgetve, mint kiderült figyelmetlenül mentünk. De egy másik útvonalon eltaláltunk a Zsivány-sziklákig.
A sziklát elhagyva mentünk tovább, megnéztük a 15. pontra beírt kilátópontot, ahol a szemközti oldalon láttunk egy nagy sziklát, akkor még eszünkbe sem jutott, hogy oda kell felmászni.
De felmásztunk, nagyon szép látvány volt maga a szikla, a környéke és onnan a kilátás.
Onnan egy nagyon meredek, térdet egyáltalán nem kímélõ lejtõ volt. Majd a Klastrom-kúttól a sztudok bejáratáig egy sík, elején könnyen majd a nagy gazban nehezen járható út volt. Itt a rövidnadrágososk megszenvedhettek.A szurdok nagyon szép, árnyékos, a hidakkal együtt könnyen járható. (nem 6 híd van:-)). a szurdokból kiérve a tisztáson volt a 25 km-es cél, itt feltölthettük magunkat energiával és indulhattunk tovább a Szent-kút felé,egy kisebb emelekedõn, majd utána egy kemény, nem élvezetes emelkedõ a Morgó- hegyi elágazásig. Itt a héten nagy vihar lehetett, az elõzõ szombaton lefényképezett fa már ketté volt törve. Innen egy laza séta a tölgyikrek felé, bár a sárga szalag jól jött, mert ezen a szakaszon elég gyenge a felfestett sárga jelzés. Az út a Holdvirág árok bejáratáig egyszerû és könnyû volt, onnan a erdei pihenõnél lévõ pontig mászhattunk a patakban, partján. a pihenõnél jól jött a csoki és a forrásból vehetõ vízhez még adtak egy kis szörpöt is, ha igényeltél. A szurdokon végigmenve felmásztunk a létrán, majd következett egy nagy kaptató a Nagy-Csikóvárig, az utolsó nagy emelkedõ. Innen már "csak" le kellett menni a Janda Vilmos Kulcsosházat érintve a célba.
Negyed 7 után értünk be, nem rohanva, azt nem mondom, hogy kellemesen elfáradva:-)

Ahol megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet. az okleveleket én általában elveszem, megnézem, semmi maradandó, teljesítetted, grat... kész. De ez egy nagyon szép, ötletes és a legszebb részek képeivel ellátott oklevél.

A túra végig jelzett, helyenként szalagozott útvonalon halad. Nagyon részletes útvonal leírás van, térképpel, a táv hosszmetszetével, külön a pontok közötti távolság megjelölésével.
Nem elsõ 30-as túránk volt, de az eddigi legkeményebb.

Köszönjük a szervezést, nagyon jó volt minden, jövõre ismét megcsináljuk.
Két hétvége egymás után a Pilisben, 2 teljesen más élmény.