Túrabeszámolók


Szurdok / Útvonalkövető

EsztiTúra éve: 20082008.07.08 16:32:12
Szurdok 30, mint a SzuSoBuHa elsõ etapja

Nos, mivel is lehet kezdeni a beszámolót...
Féltem ettõl a túrától, mert tavaly (amikor elõször teljesítettem a Szurdok 25-öt) a túravégére nagyon megfájdult a térdem, és azóta vagyok térdfájós a túrákon. Így már az elején jól felkészültem, és a dérdemen fáslival indítottam, amit már a buszon beigazítottam.
Sajnos az Árpád-hídhoz kicsit késõn értünk ki, így reménytelennek tûnt a helyzet, hogy a buszon ülhetünk, de a szerencse mellénk állt, mert a mentesítõ busz pont ott állt meg elõttünk, így kényelmesen vágtunk neki Dobogókõnek. Vérmes terveink miatt próbáltunk még aludni, és az energiánkat megõrizni a Túráig.
A rajtnál megkaptuk a poharainkat, és nem kellett sokat várnunk a nevezésnél, mert a papírokat már korábban kitöltöttük. Elindultunk a 30-as távon, próbáltuk a leírás mellett felidézni a tavalyi emlékeket (nálam valószínüleg tavaly holdpont volt a Dobogókõ-Vaskapu részben, mert nem nagyon emlékeztem a tájra, bár egy-két kép visszajött néha). Vaskaputól az éles lefelére viszont jól emlékeztem, és annyira rákészültem lélekben, hogy a valóságban nem is volt olyan vészes.
A kútat elhagyva már jól ismert úton haladtunk a Szurdokaljára, ahonnan a bõséges ellátás miatt nem is nagyon akartunk tovább menni, de menni kellett, mert jócskán volt még táv a elõttünk.
Az erdei kútnál ismét a leírást kezdtem bújni, hogy mi vár most rám, és kiderült, hogy a Morgó-hegy. Ekkor rövid úton megállapodtam lánytársaimmal, hogy jobb a titokzatosság, nem tudni, hogy mennyit kell menni, hanem felszaladni(már amennyire bírunk). Innen kellemesen ereszkedtünk lefelé, és hirtelen csak azon kaptam magam, hogy már is a Holdvilágárokban vagyunk. Itt végig sétáltunk, és kimásztunk a létrán. Majd innen hol kevésbé, hol jobban ismét emelkedtünk a Csór-hegyre fel, ahol a kutyussal barátkoztunk, illetve a pontõrökkel, akik emlékeztek ránk (náluk rajtoltunk). Innen ismét ereszkedtünk, és a Túristaházat felismerve ráöttünk, hogy erre már jártunk (pont két héttel korábban a Hol a következõ? túrán), így gyorsan tudtunk haladni. Pomázon hamar eljutottunk a célba, és konstatáltuk, hogy nem is volt rossz. Meglepõdtem, hogy a térdemnek meg sem kottyant ez a kis túra.
HÉV-re szálltunk és telefonon egyeztettünk 2 fiúval, akik a következõ túrán (Só úton) akartak csatlakozni hozzánk, hogy mikor hol találkozunk. Ezt követõen a 2 lány társamnak leadták a fiúk (3 fiú) a rendelést, hogy a másnap reggeli túrához milyen ételt-itelt hozzanak ki nekik. Barátnõmmel, akik szintén a fiúkkal és velem tartott az éjszakaira, nem adtunk le rendelést, mert sejtettük, hogy ebbõl nem lesz nekünk kupa.

Vagy mégis? (folytatása a Só útnál olvasható)