× Fényképes beszámoló a túráról
× A túra képei
A Börzsöny, ezen belül fõleg a Foltán-kereszt - Csóványos vidéke (na meg a déli részek) az egyik kedvenc helyem, így amikor év elején láttam a naptárban, hogy lesz egy Foltán Jánosról elnevezett teljesítménytúra, egybõl felvettem a kívánságlistámra, hogy "na ide el kellene mennünk". Az elõzõ héten a Buda határán túrát teljesítettük, ami nagyon rosszul ment a melegben, ez után úgy éreztem, joggal aggódok.
Úgy terveztük a túra megközelítését, hogy leparkolunk Szokolya rendes vasútállomásán, elvonatozunk a rajtba, majd a célból visszajövünk kisvasúttal. Morzsa kutyámmal kiegészítve kilenc óra körül sikerült elrajtolnunk Nagyorosziból.
A tömeg végén indultunk el, így hamar otthagytak minket, kettesben küzdhettünk felfelé. Az útvonal kiválóan ki volt jelezve, a szokásostól eltérõen nem szalagokkal, hanem A4-es feliratokkal. Ahogy elértük az aszfaltos utat, enyhült az emelkedõ, és nemsokára jött az elsõ ellenõrzõpont, Pénzásás, ahol kaptunk csokit és vizet.
Felmásztunk a Kõember (609m) gerincére, ami után szép kilátásban volt részünk a Csóványos és a Magas-Börzsöny irányába. Elértünk egy aszfalt utat, amin érintettük a következõ ellenõrzõpontot, a Király-kutat, ahol elvileg szörpöt és pogácsát lehetett kapni, én a kutyával inkább távolabb maradtam. Ez után nem sokkal következett Királyháza, ahol már eléggé fájt a talpam.
Ahogy kiértünk Királyházáról, meredeken elkezdtünk emelkedni, itt többen lehagytak minket. Aztán ahogy megálltunk pihenni és inni, utána már jól esett az emelkedõ, innentõl viszonylag jobban tudtunk emelkedni. Többször azt hittem, hogy elõttünk a csúcs, de csak egy pillanatra, aztán rájöttem, hogy hullámvasút-szerûen emelkedünk, hullámokban. A csúcson feltételesnek nevezett ellenõrzõpont volt, bár az itineren a pecsétek mellett hagytak helyet a kódnak. Én inkább önellenõrzõpontnak nevezném.
A Dobó- vagy Dobogó-bércrõl (térképe válogatja) lefelé ismét jobban tudtunk haladni. Megálltunk egy nagyobb csoport túrázó mellett, mint kiderült, egy embert megcsípett valami rovar, amire allergiás volt. Késõbb megtudtuk, hogy jobban lett az illetõ, és visszaindult Királyháza felé. Innentõl megint vadregényes táj következett, fárasztó emelkedõkkel. Megérkeztünk a Nyír-rétre, ahonnan szép kilátás nyílt a Naszály felé, majd egy kisebb fenyvesen át értük el az útleírásban ajánlott Musli-forrást, de alig csöpögött belõle. Itt is megpihentünk egy kicsit, azután "lemerültünk" az út mellett lévõ völgybe. Innen szerpentinen kapaszkodtunk vissza, végre a Foltán-keresztet.
Örültünk neki, tudtuk, hogy innen már nincs sok hátra. Én cipõt cseréltem, ez valamennyit segített a talpamon, bár nem túl sokat, de a következõ aszfaltig jól éreztem magamat. Innen végre a jól ismert úton haladtunk, jót futottunk a köves, meredek Három-hárs-gerincen lefelé. Itt is jól voltak jelölve a letérések, de azért a célban páran panaszkodtak, hogy nem találták meg az EP-t. Nekünk könnyû dolgunk volt, pici kutyám lendületbõl robogott be a bozótba, és mutatta nekünk az utat. Itt nagyon jól esett rohanni, de egyszer csak megjelent elõttünk a mûút, és az utolsó ellenõrzõpont.
Innentõl végig aszfalt volt, úgyhogy ismét eléggé szenvedtem. Sorra haladtunk el az ismerõs helyek mellett, úgy számoltuk, most már nem lehet gondunk a szintidõvel. Jannesz zsíros kenyérrel bíztatott, a túranaptárban lévõ szendvics ikonra hivatkozva. Aztán egyszer csak beértünk a célba.
Ellátás híján egybõl indultunk tovább Királyrét központja felé, ahol a büfében ettünk egy-egy hamburgert. Megvártuk a kisvasutat, ahol egy egyenruhás ember folyamatosan mondta a magáét, mint hangosbemondó. Megtudtuk például, hogy ugyan a következõ vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, de léteznek ezen a vonalon expresszvonatok is, amikre ez nem igaz.
Ugyan a vonatunk Szokolyán csak az egyik megállóhelyen állt meg, de szerencsére pont az kellett nekünk amúgy is. Innen még körülbelül két kilométert kellett gyalogolnunk az autóig. Eleinte még vitatkoztunk a felhõk fajtáján, a végén meg már szaladnunk kellett a gyorsan közeledõ zivatar elõl.
Összességében ismét gyönyörû tájon jártunk, kiváló volt a szervezés, elég jó az ellátás, bár nem a legjobb elosztásban, ugyanis mindent az elsõ két ellenõrzõponton adtak. Ennek ellenére én elégedett vagyok a tegnapi nappal, tetszett.
 |
