Túrabeszámolók


Cuha 25/35/50/ Bakonyalja 25/45 / (Erdőalja 25) / Bakonyerdő

papamaci67Túra éve: 20082008.07.25 14:25:09
Cuha25

Egy-két hónapja jártam már a Cuha-völgyben és kedvesemmel már akkor megállapítottuk: ide vissza kell jönni. A Cuha25 jó apropó volt erre, és néhány variáció után kikristályosodott a megoldás: 5 fõvel megyünk. Kedvesem és barátnõje kirándulnak, DieM barátnõje túrázva teszi meg, mi meg DieM-mel futunk. Sikerült is péntek éjszakára egy hegytetõn fekvõ parasztházat organizálnom, hogy másnap ne kelljen utazni és nagyon korán kelni. Ennek ellenére - mint már megszokott :-) - addig szöszmötöltem, amíg efemm toleranciájára volt szükség, hogy a 10:10-es rajtidõt írja be az ellenõrzõlapra. Csuda klassz idõ volt, kis napos ablak nyílott az esõs évszakba. Az Õsfenyves tömör fenyõillata felvillanyozott, kicsit talán túl hamar is értünk az mûútnál lévõ ellenõrzõponthoz (kex rulez !). A 140 métert nem mértük ki, így egy néhányszázméteres "túllövéssel" be a kanyart a Zöld-re. A Bodzás árkon való felfelé haladás megfogta a lendületünket, de legalább volt módunk gyönyörködni. Pápalátó-kõn begyûjtöttük az újabb matricát (szuper ötlet) és a kilátás adta gyönyörûséget. Az elágazás után meglepve tapasztaltuk, hogy egy egyszer már magunk mögött hagyott túrista csapatot elõzünk ?!? A megoldás valszeg az lehetett, hogy csak egy képviselõjüket küldték el a Kõhöz, a többiek nem piszmogtak ilyen fölös kanyarokkal ... (No comment.) Rövid erdei kanyargás után elértük Alizházát, ahol gyorsan készítettem DieM-rõl egy igazoló fotót. A lejtõn haladva a vízmosásokon érzõdött az elõzõ napok esõs idõjárása, de gond nélkül értünk a Hódos-ér völgyébe. A megduzzadt patak barnás vize finoman jelezte a korábban lezúdult csapadékmennyiséget, a mellette futó dózerút azonban nagyon jó minõségû volt. A 3. ep.-n elfogyasztott Piroska szörp után vígan vágtattunk az Üveghuta nevû hely felé. Itt egy hatalmas tölgyfa, majd a domboldalban egy fenyõ és egy másik fa, közrefogva az átmenetileg szétágazó úttal nyújtott impozáns látványt. A dombra caplatás után még kanyarogtunk egy kicsit az erdõben, majd elértünk Porva-Csesznek vasútállomáshoz. Az elõtte kukoricát majszoló kirándulók csalóka látványa azt az illúziót keltette bennünk, hogy a büfé nyitva van. De sajna nem: hozott anyagból dolgoztak. A maradék két kukoricájukat visszautasítván suhantunk tovább, a betervezett jégkrémevés tovatûnõ talmi képével. Daninak idõközben elfogyott az itókája, így kissé felfokozott tempóban vágtázott az erdei iskola pihenõhelyén lévõ 4. ep-hez. A kiírás azonban pontos volt: csoki, de víz az nem. Így némi csevely után lükepékkel és gethe-vel új célt kellett keresnünk: a Kõpince forrást. Idõközben feltöltekeztem a Cuha patakvölgyének múlkor kihagyott részeinek lenyûgözõ látványával.
A patakátkelések a jól elhelyezett köveken száraz lábbal sikerültek. A Kõpince-forrásnál aztán ittunk, mosdottunk, DieM feltöltött. Elõtte kis kerülõvel megmuttam neki a "világítóablakos" Savanyú Jóska barlangot. A Cuha völgyet átmenetileg elhagyva némi bizonytalankodás után túltettük magunkat a kettõs-kaszáló által okozott gondunkon, majd az erdõbe érve hamarosan az Alsó-Cuha-völgyben találtuk magunkat. Itt már nehezebb átkelések és több sziklamászás várt bennünket, de nagy szerencsénkre az elõzõ napok - helyiek által emlegetett - árhulláma már tovatûnt. Az Ödögréti e.p.-t elérve elbíztuk magunkat, mert - itinert nem nézve - hosszan elkavartunk a Piroson, 25 perc extra idõt felhalmozván. Némi erdei csámborgás után feltûntek Bakonyszentlászló házai, majd a láthatatlan focipályát magunk mögött hagyva hamarosan visszajutottunk az Õsfenyves túristaházig. A vége 29.1km 450 m szintemelkedéssel 03:51:47 lett. Nem szuper idõ, de ez amúgy is élvezeti túrafutásnak volt tervezve és annak tökéletes volt. A célban elfogyasztott Piroska szörp és a csalamádés/lilahagymás zsíroskenyér a fürdési lehetõséggel már csak hab volt a tortán :-)