Tátralátó 30
A Hegymenet másnapján eljöttem még ide is, ezen a túrán sem jártam még.
Rhiannon-nal találkoztunk a Nyugatiban, majd a 7:05-ös vonattal utaztunk Szobig, és onnan busszal Nagybörzsönybe. Diákjegyet kértem, és pechemre hamarosan ellenõrök szálltak fel, így kaptam egy kis sárga csekket. Ezek a gyökerek sem tudnak nyugodni már kora reggel vasárnap. Utálom mindet! Na, visszakanyarodok a témához, és belevágok:
Hátizsákkal jöttem a túrára, úgy volt hogy Rhiannonnal közösen gyalogoljuk, de õ is volt elõzõ nap a Patai Mátra 30-on, és szép lassan lebeszélte magát a túráról, a tempómra hivatkozva, hiába mondtam hogy nem megyünk most gyorsan :)
Azért ott maradt nekem szurkolni ha már eljött ide. Én taktikát váltottam, hogy ne kelljen neki sokat várnia úgy gondoltam mivel úgyis már elég rég futottam hogy most így szeretném teljesíteni a túrát. A hátizsákot otthagyom, egy fél literes üveggel a kezemben vágok neki a túrának. Leírás nincs, térkép van, jó minõségû (meg hát a szokásos Cartographiám a kezemben).
Elõttem indult Bontovics Timi, és utól is érem, innentõl jó darabig együtt haladunk. A K- és a KO elágazásánál megyünk tovább egyenesen, pedig a jelzés bevitt egy létrához nagy gaztengeren keresztül. Persze hogy nem vettük észre, de pár perc és ismét a helyes úton voltunk. Kiérünk az Aklok rétjéhez, jött a Kháromszög. Tudtam még a téli Lefagysz-ról hogy ez kemény szakasz, és az is volt, helyenként életveszélyes szakaszok voltak benne, Timi le is maradt. A patakmedernél rájöttem hogy lefestették szerencsére a rövidítõ kamu jelzéseket. A patakmedernél egy fán két irányba is jelzés, kicsit szerencsétlenül festették, egy nagy balos letörést kellett volna észrevennem. 10 percem elmegy erre is, egy megelõzött túrázó mutatja az utat, és Timi is utólér. Az emelkedõn tempósan gyaloglok, majd följebb a könnyebb szakaszon Jámbor-ral találkozok. Magosfára elérve Bubut látom, majd megeszek helyben egy csokit is az ellenörzõponton. Megint elmegy 5 perc, de ez nem verseny most. Visszafele találkozok Timivel is, aki még a pont felé tart. Jól ismert szakasz következik a Csóványos és a Nagy hideg-hegy érintésével. A NHH elõtti emelkedõn meglepõen könnyen megyek, talán ilyen lazán még itt nem értem föl soha. Az is igaz hogy általában nem ilyen hamar kapom ezt az emelkedõt :)
Innen ismét ismerõs út a LeFaGysz-ról, hasítok a meredek négyzeten. A Hegyes-hegyi rakodótól ismét egy kamu háromszögön kell menni, úgy látszik ezeket a kék háromszög jelzéseket nagyon szeretheti valaki :-)
Elérek Kisirtáspusztára, pont kifogyott az üdítõm, Rhiannon depózott ki nekem ide egy Vitalade-t, nem is tudtam róla, nagy köszönet járt érte :-)
Innen szalagozott meredek rész jött fel egy mûútig, majd egy elbizonytalanodás, a szalag a lehetõ legrosszabb helyen volt, mivel az ösvény (bár nagyon kicsi volt) keresztezte a mûutat, és a szalag pont a kettõ közt volt, így nem lehetett tudni hogy merre. Térképem szerint az ösvényen kell mászni. Tekintgetek fölfele nem látok szalagot. Megjön a nemrég megelõzött Tinca, vele tanácstalankodunk, majd végül elindulunk a mûúton és kis idõ múlva megvan az elsõ szalag. Nem kellett volna hozzá nagy technika hogy az elágazástól mindössze 5 m-re tegyék balra a szalagot, de mindegy, az a lényeg hogy megvan. Innen jó már a szalagozás, kemény meredek fölfele a Tolmács-hegyre, majd a S+-en le egészen vissza a célba Nagybörzsönybe.
A cél mellett nagyon finom babgulyás volt, ez is a túra része volt, csak fel kellett mutatni az itinert. Innentõl nagy hõség volt, örültem is hogy engem már csak a végén kapott el.
31 km -----> 4 óra 18 perc. Ha ismertem volna a terepet, meglehetett volna kb. 3:55 alatt, de hát ez van. Egy Hegymenet után nagyon jó ez így is :) |
