Csabdi 30
A hétvégére mindenképp kiakartam mozdulni, jónak tûnt a honlapon a 30-as kiírása, bár egy kicsit féltem attól, hogy a kis szintkülönbség és az alacsony tájjelleg miatt nem fog tetszeni a túra (õszintén megvallva Mátra és Börzsöny rajongó vagyok), késõbb kiderül nem volt igazam :)
Barátaim nyaraltak, meg persze Forma1 idõmérõ, így egyedül Nikolt tudtam rávenni, hogy jöjjön el velem. Nem volt könnyû dolgom, mert a korán kelés és az 5.30-as indulás BP-rõl neki sem volt túl vonzó, de végül gyõzött Nála is a kirándulási láz, uh. kettesben vágtunk neki a napnak. Kocsival elég gyorsan Csabdiba érkezvén egy kedves idõs helybéli úr adta meg az irányt a Sörszalonhoz, ahol már egy-két futó és túrázó csoportosult. Sikerült 6:20 kor startolni, kellemes hûvös levegõ járta át a völgyet, a nap még nem melegített annyira, csak a kemény betonút volt, ami elakarta rontani a kedvünket. Szép új panorámás házakat csodálva emelkedtünk enyhén felfelé. A faluból kiérve letértünk az útról balra (P), a mezõföldeken a napraforgók már éledezni kezdtek és elkészültek az elsõ fényképek. Az elsõ E.P-ig volt egy kis tanácstalanság egy keresztezõdésben, végül segítséggel (szakértõ túratárs piros! sapkában) sikerül megtalálnunk a piros jelet. Sajnos a Tükröspusztai lovak nem akartak megfelelõen pózolni a Nikolnak, így egy lóhátsót megörökítve indultunk neki a következõ 4 km-nek ami a Somlyón volt. A pocsolyákat kerülgetve elértük az erdõhatárt és az emelkedõ kezdetét. Nem volt nehéz leküzdenünk a szinteket, csak egy helyen sikerült benéznünk egy kanyart, amire egy szembejövõ túratársunk is emlékeztetett :)
8:20-ra fent voltunk a kisháznál, ahol ásványvízzel és csokival vártak minket. Kis tanácskozás után úgy döntöttünk versenyen kívül felsétálunk a Somlyó tetejére (K∆) és szétnézünk ha már itt vagyunk. Készítettünk egy-két csúcsfotót, megettük a csúcs-csokit és visszafordultunk a házhoz. Kb. 22 perc volt a többlet idõ, de megérte.
A KP jelzésen elindulva 200 méter után szétváltak a színek és a K jelzésen ereszkedtünk le Nagyegyháza irányába. Az erdõs részt elõször egy murvás út váltotta, vadlesõk mindenütt vadak sehol :), a szederbokor csalogat egy kóstolásra, majd patakon átkelés és egy koponya darabjainak megtalálása, mely valószínûsíthetõen még az õskorból maradhatott itt. Nikol el is keresztelte Nikoszaurusznak és megörökítette az utókornak szenzációs felfedezését. A kiszáradt patakon átjutva az aljnövényzet sûrûsödött, fejet lehúzós-bújkálós szakasz következett, csalán és bogáncs kíséretében. Itt a sárga színû, gázveszélyre emlékeztetõ szalagok segítettek tájékozódni, köszönet érte. Sajnos a túra alatt nem találkoztunk vadakkal, leszámítva azt a Kuvaszt aki a nagyegyházi tavak után, láncát eltépve intenzíven megkergette futó túratársainkat. Látva az esetet mi már rutinosan átvágtuk a mezõt keresztbe, elkerülve a lehetséges incidenst fehér „barátunkkal”. (Elnézést a túraszervezõktõl a -15 méterért!)
Beérve Nagyegyházára érzõdött hogy a mai napon a HÕSÉG az úr, nemcsak a Celsiusok miatt, hanem mert ismét elnéztünk egy kanyart, melyet a szembõl érkezõ, elõbb még kutya elöl futó társaink is megerõsítettek, mivel Õk is eltévesztették. :))
Nagyegyházán betonút, majd hosszan felfelé kígyózás a dombra (P) ismét piroson ballagunk, a hõség egyre elviselhetetlenebb, a beton visszaveri a hõt, 10:30 van, kevés az árnyék, de végre megvan az E.P. Kedves hölgy elõre üdvözöl minket és bíztat, hogy most erdõsebb rész jön, uh. lehet „hûsölni”…
Továbbindulunk, enyhe hullámvasút le-fel-le-fel-le, majd az erdõbõl kiérve csodálatos fehérlõ sziklafalak alatt vezet utunk, de jó is lenne felkapaszkodni a tetejére - gondoltam. Egy idõ után az autópálya zaja csapta meg füleinket, az Óbaroki E.P. már nem lehet messze. Egy sárga pillangó követ már vagy 1 órája minket, néha kettõt látunk belõle, lehet ez már a fáradság jele :)
Épphogy elértük Óbarok elsõ házát, már kanyarodtunk is felfelé és egy gyümölcsöskertes részen közelítettük meg a 4. E.P-t. Veszünk egy kis almát, szilvát, és körtét az ágakról (haza is jó lesz szuvenírnek) és leereszkedtünk az Óbarok ellenõrzõponthoz, mely egy hatalmas sziklafal alatt találtunk meg, az idõnk 11:30, nyugtázzuk, hogy kényelmesen benne vagyunk a szintidõben.
Kedves középkorú pár fogad minket, bíztatnak innen már nincs sok hátra (5,7 km) és az autópálya alatt sem kell átmennünk az idén. Reméltem is hogy nem kell ásni, de amikor elmegyünk a gyalogos alagút mellett, igencsak elcsodálkozunk. Ilyen is létezik :) az M1 alatt…
Elhagyva a pálya melletti falat kis házak mentén sétálunk, a hõség talán most a legnagyobb, pedig innen már nincs is árnyékos rész. A bánya mellett ismét van egy kis tanácstalanság egy keresztezõdésben, de a porban lévõ lábnyomok segítségével gyorsan megtaláljuk a helyes irányt. Az igazolófüzet-ben balra tartást írnak, ami kicsit csalóka volt, de végül egyenesen az úton elértük a várva várt fenyves részt. A fenyveseket törpefenyõk váltották, majd hirtelen elénk tárult Csabdi szépséges látványa lent a völgyben. A fotózást természetesen nem hagyhattuk ki :). Innen már csak leereszkedni kellett a faluba, a jelvényen szereplõ templomromot megcsodáltuk, vagyis csak Nikol, mert én rávetettem magam az elsõ kék kútra és megmosakodtam. Felfrissülve besétáltunk a Sörszalonba 12:50-re, ahol mindenféle feltéttel felszerelt zsíros kenyér várt ránk. Egy nagy palack hideg ásványvíz kíséretében lepihentünk, és kellemes érzéssel gondoltunk vissza a délelõtti túránkra.
Köszönjük a szervezõknek ezt a nagyon szép és változatos kis túrát, rendben volt minden, az ellátás nem lehet panasz, és a kisebb eltévedéseket, meg a kutyát átvészelve talán jövõre ismét elnézünk országunk eme elrejtett kis területére.
|
