Túrabeszámolók


Fel a Naszályra!

barlangimedveTúra éve: 20082008.08.12 02:47:31
Naszály 40 (-nek indult, de kb. 26 km megtétele után 22 lett)

Ezt a Naszály túrát egyszerûen nem hagyhattam ki, ha már hosszú évek óta látom a hegyet (a Duna másik partjáról) az ablakomból és még sohasem jártam rajta.
Így kicsit "hazai" pályának tûnt ez a hegy, de lehet hogy az Erdõkerülõ túráról ismerõs barátságos rendezõgárda is közrejátszott abban, hogy kicsit optimistán kezdtünk bele ebbe a túrába.

Ott kezdõdött a dolog, hogy a teljesítõképességünk határát súroló leghosszabb távot (37,7 km, 1370 m, 10 h) választottuk. Ezt a távot, szintet, szintidõt tapasztalatunk szerint csak optimális idõjárási és talajviszonyok között "bírjuk". Ennek megfelelõen az esõkabátokat a zsák mélyére süllyesztettük (úgyse fog kelleni), és az indulás után pár perccel elkezdõdött csepergésre elõ sem vettük. Ráadásul az út eleje a Gyadai-tanösvényen egy változatos, sûrû erdõben vezetett, ahol az esõt inkább csak hallani lehetett, érezni nem nagyon. Aztán egy szép tisztásra bukkant ki az út, majd a Lósi-patak mocsaras területén átvezetõ, cölöpökre rögzített pallókon hangulatosan kanyargó rész következett.

Nagyon tetszett az út, észre sem vettük, hogy kezdünk kicsit elázni. Mire az Óriások pihenõjénél lévõ 1.ep.-hez értünk, már nem volt kedvünk elõvenni a kabátokat, továbbra is ragaszkodtunk ahhoz, hogy nem lehet komoly esõ ezen a túrán.

Tévedtünk !
Mire a 2.ep.-hez értünk (Õsagárd-focipálya-agárbemutató és verseny) nemhogy elállt volna, de egyre jobban esett, jól feláztatva az amúgy sem csontszáraz utakat. Ráadásul ez a szakasz nyílt terepen(erdõszélen és egész fiatal erdõben)vezetett, ami se az egyszál pólónknak se az agyagos talajnak nem kedvezett. Õsagárdon egy büfésátorban található OKT bélyegzõt kellett(volna) fellelni, de mi pont akkor keveredtünk oda, amikor a csendes, áztató esõ sûrû záporrá változott. Szerencsére találtunk a sok sátor között egy üreset, amibe ideiglenesen beköltöztünk. Közel egy órát idõztünk ott, amíg megszáradtunk és elcsendesült az esõ. Közben megtettük a megfázás elleni óvintézkedéseket is (száraz zokni, póló és kellõ mennyiségû Jagermeister).

Felvettük a kabátokat is és elindultunk a vízben tocsogó focipályáról, miközben a várható talajviszonyok és az elvesztegetett idõ miatt bizony a rajtba való visszakullogás is eszünkbe jutott. Node nem ezért jöttünk, tehát irány a kék jelzés, amerre a túraútvonal folytatódott. A faluban még láttunk magunk elõtt két határozott tempóban haladó túrázót(viccesen mondtam, hogy biztos a seprûk), de utána egy jó darabig senkivel sem találkoztunk, és onnantól az eddig megszokott A4-es eligazító táblák is hiányoztak. Mire a Naszály tövénél lévõ útelágazásba érkeztünk K-,P- , addigra a hátralévõ táv és a haladási sebességünk összevetése sötétedés(és célzárás) utáni célbaérést valószínûsített. Az is világossá vált, hogy tényleg a seprûket láthattuk magunk elõtt elzúgni.

Mivel túrát sohasem adtunk még fel, ezért csak "átneveztünk" egy (a kiírásban nem szereplõ, de tetszetõs) rövidebb távra és a Cselõtepusztáról induló 22 km-es túra útvonalára tértünk rá. Ez az útvonal a Kopasz-tetõn keresztül vezetett a Naszályra, ahonnan a két túra már azonos útvonalon haladt a célig. Eddig se mentünk csúnya helyeken, de a Kopasz-tetõre vezetõ vadregényes út, a különbözõ irányokba pazar kilátást nyújtó, selymes fûvel borított hangulatos tisztások felejthetetlen élményt nyújtottak. Ráadásul eddigre már a nap is kisütött, szinte jutalmul konok kitartásunkért.

A Naszály után néhány ismerõs arcot is láttunk, akik a túra elején elhagytak már minket, és talán csodálkoztak, hogy kerülhettünk megint eléjük.
A tekintélyes szintkülönbség legyûrése a meredek, csúszós úton felfelé a Naszályra bizony fárasztó volt és lassan ment, de ugyanez egy menetközben "talált" csúnya térdizület rendellenességgel lefelé...Hát nem haladtunk gyorsan, egy-két esõtõl felfrissült csiga -huss- elhúzott mellettünk. Azért valahogy leértünk a hegyrõl és meglátogattuk a túra utolsó szakaszán található, Rockenbauer Pál emlékére állított kopjafát és emléktáblát is.

Mielõtt a kocsinkba ültünk volna, bejelentkeztünk a célban, hogy ne keressenek. Mivel egyetlen kiírásban szereplõ távot sem teljesítettünk hiánytalanul, ezért díjazásra sem tartottunk igényt. Megintcsak tévednünk kellett, egyszerûen kijelentették, hogy üres kézzel nem mehetünk el. Gyors fejszámolással megállapították, hogy az egyik túrának az eleje, a másiknak a közepe-vége, az összesen bõven megvan a rövidebb táv, így arra a díjazásra jogosultak lettünk. Az egész túra csúcspontját jelentõ, hatalmas kondérban rotyogó, amúgy is fenséges vaddisznópörkölt így sokkal jobban esett.

Összességében a viszontagságos körülmények (elázás, sártaposás, sérülés)miatt tulajdonképpen kudarccal végzõdõ túráról nagyon szép emlékekkel távoztunk. A táj, az útvonal, a rendezés színvonala és a rendezõk hozzáállása feledtette a kellemetlenségeket. Azt meg nem is értem, hogy az 500 Ft-os nevezési díjból hogy lehet "kigazdálkodni" minimum 1000 Ft értékû segédanyagokat, díjazást és szolgáltatást. No de nem is akarom firtatni, inkább a túratársak nevében is gratulálok, és köszönöm a rendezõségnek a fáradozásukat.