Gyönyörû napnak ígérkezett a vasárnap, ráadásul, õsidõk óta nem voltam bicajos teljesítménytúrán, a helyszín is a szívem csücske, remek a rendezõgárda, úgyhogy elhatároztam,hogy letekerem az Ipoly-menti 90 teljesítménytúrát.
Reggel korán kelés, betekerés Csepelrõl a Nyugatiba ez is volt vagy 15 km,sebaj,meglett legalább a bemelegítés:))
A Nyugatiban gyors jegyváltás,majd még éppen elcsíptem a 7.40-es vonatot. A kerékpárszállító kocsiban már jópár túratárs várakozott az indulásra,úgy látszik mások is nagyon készültek a túrára:)) 9-re érkeztünk Szobra, ahol már várt minket a BTHE kedves rendezõsége. Gyors nevezés és az itiner felvétele után, még az állomás melleti "Kétkerekû" büfében némi csokimuníciót vásároltam,hogy legyen enrgiám:)) Aztán 9.10-kor drótszamaramra pattantam és elindultam.
Ipolydamásd után csakhamar az Ipoly festõi völgyébe értem a Helembai hegység (Burda) és a Börzsöny között, dimbes-dombos hullámzó úton,bár az emelkedõ kicsit több volt mint a lejtõ de nem volt vészes. Gyönyörû volt a hangulatos Ipoly-part. Késõbb kiszélesedett a láthatár, nyomultam tovább Letkés felé. Az ipolyszalkai elágazásnál már vártak a kedves pontõr hölgyek, megkaptam elsõ pecsétemet.Kis szerelvényigazítás után folytattam utamat. Idõnként egy-egy profi túratárs elsuhant mellettem szuper gépével, de hát, Robi mondásával élve, 6 óra szintidõre fizettem be:))Tekertem tovább Ipolytölgyes,majd Vámosmikola felé. Utóbbinál megálltam kicsit inni,majd haladtam tovább, a továbra is a többnyire kissé emelkedõ úton. Nemsokára elértem a Tésára vezetõ leágazó,utat arra fordultam. Eleinte kis hétvégi telkek,gyümölcsösök mellett mentem,majd a keskeny mûút betért egy csodás erdei környezetbe, kellemes árnyék volt, és nagyon hangulatos erdõ. Fel-le,fel-le ment az út,jócskán megtûzdelve kanyarokkal, de nagyon élveztem, ráadásul ez a rész (Tésa és környéke) még ezidáig "fehér folt" volt nekem,de most felfedeztem ezt is. Ismét közeledve az Ipoly parthoz, hamarosan elértem Tésát,ezt a békés kis eldugott falut, "távol a világ zajától" .A faluba vezetõ bekötõút mellett vártak a pontõrök, pecsételtem, ezen kívül ,müzlit,barackot kaptam (nem a fejemre:)) ) .A gyümölcs nagyon jólesett,be is termeltem hamar. Kicsit megpihentem, a pontõrök ámélkodva nézték a nagy hátizsákom,hogy ezzel megyek,kedvesen felajánlották,ha van felesleges holmim,visszaviszik a célba,amíg megérkezem.De szanaszét voltam pakolva,nem lett volna idõm most szétválogatni a holmikat, megköszöntem a segítséget,de mondtam,hogy majd legközelebb:)) Ez a Tésa és környéke idill csendes békés hely. Összesen 2 autóval találkoztam ezen a szakaszon. Madárdal,nyugalom, fák lombjainak susogása, közel az Ipoly, ez a nekem való hely ez kell most a lelkemnek... A pihenõ után tovább indultam , kiérve az erdõs részbõl,erõsebben emelkedni kezdett az út, majd egy nyílt fennsíkra jutottam ki, jobb kéz felõl a Börzsöny csodás vonulatai "figyelték" utamat. Közeledett az országhatár, mely egy darabon közvetlenül az út mellett volt, elhaladtam az ipolyviski határátlépõ pont elhagyatottnak látszó épülete és nyitott sorompója mellett, majd kicsit feljebb megálltam fényképezni. Egy út melleti határkõnél kicsit átléptem a zöldhatárt,hogy jobb rálátással bírjak a fényképezéshez. A táj megörökítése után, ismét fel a bringára, és továbbmentem Bernecebaráti felé,itt már szerencsére lejteni kezdett az út. Bár rendkívüli meleg nem volt,de a nyílt területre tûzõ nap azért jól "befûtött",nem fáztam... Bernecebaráti után, visszatérve a "fõútra" robogtam tovább Parassapuszta felé, ismét az út melletti határkövek jelezték,hogy közeledem a határátkelõhöz, balról már feltûntek a szlovákiai Ipolyság panelnegyedei és ipartelepei,valamint a vasútvonal. Parassapusztán elértem a 2-es fõutat,majd balra,a határátkelõ felé kanyarodtam, elhaladva a pihenõ kamionok mellett. Feltûntek a határátkelõ komor épületei, de most már elhagyatottan álltak, a schengeni cstlakozás óta megszûnt a határellenõrzés. Átrobogtam a határon, az átkelõ után már Szlovákiában voltam. Kisvártatva a szlovákiai tudnivalókat ábrázoló táblák után máris beértem Ipolyságra (Sahy) , ahol egy keresztezõdésnél vártak a pontõrök. Pecsételtem, majd ismét édességgel,szõlõcukorral,ásványvízzel kínáltak. Jól betankoltam, majd továbbtekertem Pereszlény felé. Szlovákiában jóval gyérebb volt a forgalom és nagyobb a csend,leszámítva néhány õrült autós,meg motoros helyi menõ titánt ,az egyik a pereszlényi országúton szinte "kicentizett" engem,meg az elõttem haladó túratársakat, mintha valamit be is intett volna, de nem láttam pontosan szóval nagy az Isten állatkertje, de ezt leszámítva további incidens nem történt. Innét már csend volt alig-alig volt egy-egy autó, aki volt,az meg szerencsére normálisan viselkedett. A szlovák oldalon jórészt nyílt terepen mentünk, itt már eléggé tûzött a nap, forróságot éreztem, figyelmeztetett is az itiner,hogy hosszan lesz ilyen szakasz, de szerencsére ezúttal bõségesen vettem magamhoz folyadékot. Hullámos-emelkedõs szakaszok után begurultam a Százd (Sazdice) nevû településre, ittam egyet, majd immáron a Párkány felé vezetõ 564-es úton mentem tovább. Azért jólesett látni a bringás bajtársakat elõttem is meg mögöttem is,nem éreztem magam olyan egyedül. Dimbes-dombos úton haladva tekertem, ezúttal bal kéz felõl jó volt látni a túloldalon a Börzsöny fenséges hegyóriásait, melyre egész visszafelé úton jó rálátás volt, szinte teljes nyugati vonulat belátható. Megkapó látvány. Egy klassz gurulással beértünk egy kellemes kis faluba, Szetére (Kubanovo), gyönyörû temploma és gondozott kis parkja van,az itiner is említette. Innét ,ahogy a leírás is mondja a legmeredekebb emelkedõ következett, hajtûkanyarokkal, kiérve a faluból. A "hegytetõn" többen meg is álltak pihenni. Én ismét ittam egyet mert kiszáradtam, és kissé éhes is kezdtem lenni,de úgy döntöttem,majd a következõ pontál eszem. A hegytetõn, egy hangulatos Mária-kegyhely is található,mellette pihenõpadokkal, kellemes hely. Innét kellemesen lejtett az út Ipolyszakállosig (Ipelsky Sokolec), melyrõl tudtam hogy nagy méztermelõ község. A falu után nem sokkal jött a következõ település és egyben ellenõrzõ pont Ipolybélen (Bielovce) a korcsma mellett. Itt is bõségesen kaptunk erõsítõ csokit, többen a boltba is bementek vásárolni. A tartalék és a kapott csoki ,meg egy fényképezés után, ismét nyeregbe szálltam,hogy kicsit begyorsítsak,mivel féltem hogy kicsúszom a szintidõbõl. Átrobogtam Ipolypásztó (Pastovce) és Kiskeszi (Male Kosihy) településeken. Hamarosan távolabb feltûntek a Helembai-hegység vonulatai,majd a megpillantottam Letkés és Ipolyszalka templomtornyait. Éreztem,hogy nagyon melegem van, de az evés erõt adott,gyorsítottam. Ipolyszalkára (Salka) beérve a benzinkútnál bevásároltam egy kis szuvenírt, szlovák csokit meg dobozos Zlaty Bazant sört (naná! :)) ) majd a templom után,balra,a határátkelõ felé fordultam. Az Ipolyszalkát Letkéssel összekötõ határhídon még csináltam pár képet az Ipoly-partról, majd a hídon áthaladva a letkési határátkelõ után újból hazai földön voltam, a szobi országútnál az elágazásnál ismét ott voltak a kedves pontõr hölgyek, megkínáltak jó hideg ásványvízzel, egyben elcsodálkozva õk is,hogy mekkora a hátizsákom:)). Pecsételés után haladtam tovább kiérve Letkésrõl Ipolydamásd felé, a már ismert úton. Itt már több volt a lejtõ visszafelé, ráadásul az árnyék is,hál'Istennek,a hegyek közé beérve. Ipolydamásd után hamar elértem a 12-es utat,Szob felé fordultam,és kisvártatva a célban a vasútállomásnál voltam. 5 és fél óra alatt tettem meg a távot, nem csúsztam ki a szintidõbõl. Gratuláció, kézfogás szép oklevél és kitûzõ átvétele után,még ropival és chipssel is kínáltak,igazán szívélyesen fogadtak. Klassz túra volt,nagyon kellemesen éreztem magam,csodás volt az útvonal, még egyszer nagyon köszönöm a BTHE lelkiismeretes rendezését, a rendezõk,pontõrök kedvességét.
üdv
Krisz
|
