Sámson 35
32.29km/1597m
Kezdeném mindjárt a túra hosszával. Az itineren, a rendezõi honlapon, illetve a legutolsó fõrendezõi adatok között teljesen eltérõ távok szerepelnek a 35km-es távot illetõleg. (32 és 36km között.) A szintre ugyanez vonatkozik, bár sok emelkedõ volt, de talán 1597m-nél kevesebb.
A túrára Berzsóval és Vixyvel, a Szegedi Boszorkányokkal mentem. Elõzõ nap a kellõ egésznapos bemelegítés -távot nem, csak szintet tartalmazó létrázós villanyszerelés- megvolt. Féltem, hogy nem bírom majd a sok szintet.
A célban, Sámsonházán maradt az autó, onnan mentünk át Pásztóra a fél nyolcas (+-15perc:) busszal, egy túrázó illetve Povyági és Valter társaságában. Õk az arborétum pontõrei voltak. Pásztón háromszor akartunk leszállni -a sofõr nagy örömére- mire tényleg a vasútállomásra értünk. A rajtnak helyet adó sportpályát a kertek alatt értük el.
Háromnegyed kilenckor rajtoltunk, már csak egy-két túrázóval találkoztunk. A fõrendezõ ekkor éppen még az elsõ ep.-ért aggódott és telefonált, mivel nem értek ki a helyükre.
A sportpálya után a városban a szalagozás kiválóra sikerült - legalábbis a fõútig. Sajnos a fagyizók még nem voltak nyitva. Elhaladtunk a heti piac mellett, itt a lányok majdnem megszavaztak egy görögdinnyét a hátizsákomba. :) A következõ Z+ szakasz ennélkül is nehéz volt. Emelkedõ, benõtt út, kimosott, "bokatörõs" ösvények. Mi is a -Mátra eddig kevésbé ismert részén haladó :)- szalagozást követtük. (Kezdtem azt hinni, hogy az egész útvonal a "dögöljenek meg a hosszútávosok" stílusban lett kitûzve.)
Egyre feljebb másztunk, a kilátás egyre szebb lett. Alattunk Pásztó, szemben a Tepke. Lassan visszaértünk a gerincre, a Z+-re, ezután már csak egy gyenge vízmosás vár 50m szinttel. A pontra (6.7km), 1:50 alatt értem fel.
Nyikom nyeregben gyors aláírás. Kicsit snassz volt, hogy csak a célban és Fallóskúton volt bélyegzõ, a többi helyen csak a pontõrök aláírása.
Tovább, a Z+/S- elágazásig, ahol az elõzõ pontõr fia írt alá, majd irányított a helyes útra. Az elsõ és második pontok közötti viszonylag unalmas szakaszon virtuálisan fagyiztunk egyet. :)
Sajnos elkezdett esni az esõ és délután hármig el sem állt. Mátrakeresztesig végre végig lejtett az útvonal. Mi is elvétettük valahol a S- -ot, de innen is gyönyörû volt ez a pici falu a hegyek, fenyvesek között. Leérve a jelzésre, rossz irányba indultunk :), de mivel jöttek szembe túrázók, hamar megtaláltuk mi is a Zöld Sas sörözõt. Az itteni két pontõr nem volt igazán rutinos, mindenük elfogyott, csak vizet tudtak volna adni, meg az elhaladó motorosokkal többet foglalkoztak, mint a túrázókkal. Szerencsére a sörözõ nyitva volt, így fél liter üdítõvel frissítettem. Mivel az esõ csak nem akart elállni, így a polómat lecseréltem egy hosszúújjú technikai felsõre, valamint beüzemeltem a deuter hátizsákom beépített esõvédõket huzatokat.
Mártakeresztes után, a fõútról letérve, a jelzések megszûntek. Rendben van, hogy az itiner errõl megemlékezik, de az, hogy ennek ellenére sem szalagoztak, komoly hiba! 2-3km pluszt tettünk így az útvonalba, mivel Fallóskúton túl értünk vissza a fõútra, és ráadásul -a javaslatomra- rossz irányba, felfelé indultunk. Vixy-re kellett volna hallgatnom, remélem megbocsátanak ezért a Boszorkányok. :)
Fallóskúton -még mindig szakadõ esõben-, bõséges frissítõ. Icetea, répalé, pogácsa. Vígasztalanul esett, a Kétvár-Közti-völgy szép volt, látszottak a patakmederben a korábbi felhõszakadás nyomai.
Jó tempóban értük el az Ágasvári turistaházat. Bent egész sokan voltak, én csak egy üdítõt ittam -a szolgáltatásból-, viszonylag hamar indultunk tovább. Még lefotóztam az erdész különleges uaz terepjáróját.
Idõközben elállt az esõ és kisütött a nap. Alattunk, a távolban a völgyekben még felhõk ültek, de tõlünk már senki sem vehette el aznap a jóidõt.
Itt kezdõdött a túra technikás része, az iszonyatos sár.
Az arborétumnál Povyágit és Valtert irígyeltem, hogy csak fekszenek kényelmesen a sátrukban, miközben olyan szépen ragyog a nap. (Na jó, az esõbõl napközben nekik is jutott bõven.) A szolgáltatás náluk nápolyi volt, elõször citromossal kínáltak. Megkérdeztem, hogy nincs-e csokis, és szerencsére volt. :)
Tovább mégnagyobb sár. Valamelyik túrázó -mi már nem találkoztunk vele- ezen a szakaszon a bokáját törte, a mentõk is küzdöttek gyalog a sárban, hogy felérjenek hozzá. Sokszor már mindegy minden alapon gázoltam bele a tízcentis pocsolyába, ha az éppen kevésbé csúszott, mint a sár. Csak egyszer estem! Itt ért be mindket Goodlooking, aki gyorsvonatként száguldott a sárban a túrabotjaival. Késõbb kiderült, hogy ugyanazt a buszt tervezi elérni, mint én.
Végül elértünk Tarra is. A domtetõrõl visszanézve szépek volt a Fehér-bánya sziklái. Ellenõrzõpont a vasútállomás mellett. A sátor kicsit megviselt állapotban volt, ránézésre úgy állt, mint amelyik bármikor ránk dõlhet. Itt a szolgáltatásokból szintén répalevet, iceteát és erste-bankos cukorkát vettem.
A célig hátralévõ 4km kicsit unalmas aszfaltozás kimaradhatott volna. (Megértem, hogyha csak Sámsonházán sikerült a célnak megfelelõ épületet, szállást, sátorozóhelyet találni.)
A turistaház elõtt 50m-re lévõ emlékmûnél, a kútnál még lemostam a cípõmet és a lábamat. Igaz, hogy ettõl estére teljesen felázott a talpam, viszont felengedtek a buszra.
A túrát 9:20 alatt teljesítettem, ami nem jelent semmit, hogyha a pontos távot nem tudom. Akár reális is lehet a 32.29km.
A célban finom tejfölös-sajtos tésztát ettem, átcseréltem a cuccaimat szárazra. Vixy kivitt minket Goodlookinggal az autóján a fõútig, a buszmegállóig, így simán elértük a hétórás buszt BP felé.
Az pár szalagozási hiba és az esõ nem hiányzott, az itiner jó volt, a résztávok, rész-szintek szerepeltek, térképvázlat volt, a kitûzõt postán küldik. Az 1300Ft nevezési díjat soknak találtam, bár nem a szolgáltatásokhoz képest, inkább csak egy "lélektani határon" túl van.
Szép túra volt, jól éreztem magam. Köszönöm Berzsó és Vixy társaságát!
Sámson 35 fotóim.
efemm. |
