Bakony szurdokvölgyei 50 (ami 55 km)
Eddig három teljesítménytúrán vettem részt, amelyek hossza mindig 25 km körül volt. Ezenkívül privátban mentem 35-40 km-t is. Elhatároztam, hogy megmérettetem magam az 50 km-es távon és majd eldõl, hogy feladom vagy végig tudok rajta menni.
Mivel bõ két hete nem voltam már túrázni, ezért elvonási tüneteim voltak, nagyon vártam ezt a napot. Éreztem, hogy mentálisan és fizikálisan is fel vagyok készülve erre a túrára. Elõzõ nap este bevásároltam, elkészítettem a szendvicseket, kikészítettem a ruháimat, mivel korán kellett kellni a busz induláshoz.
Megtapasztaltam, hogy 35 km után a hagyományos alsó gatya kidörzsöli a hajlatokat, így hosszúszárú gatyát vettem fel. Tudtam, hogy melyek azok a kritikus pontjai a lábamnak, ahol hólyag szokott képzõdni, így azt már indulás elõtt leukoplasttal leragasztottam. Ezeken kívûl betartottam a réteges öltözködés szabályait. Hideg volt és a szél is fújt, ezért egy tréning nadrágot és egy vékony farmert viseltem, továbbá egy poló, flannel ing és egy mellénnyé átalakítható vastag pulóver volt még rajtam.
Reggel a busz a rajt helyen tett le, gyors nevezés, majd indulás. Ezen elõzmények után 7:55-kor indultam el Zircrõl Csõszpuszta felé, amely a cél állomás volt. Az útvonalnak kevés ismeretlen szakasza volt számomra, mert privát túráimon, már jártam rajtuk. Tudtam, hogy a tempóm vissza fog esni az Alsó-Cuha völgyben és az Ördög-árokban, így ennek megfelelõen próbáltam idõt megtakarítani azzal, hogy ahol lehetett ott nagy tempót diktáltam.
Zirc templomtornya gyorsan távolodott, ahogy közeledtem a Cuha-völgy bejárata felé. A völgyben jól járható úton haladtam a patak mellett, amíg meg nem láttam az elsõ ep.-t. Megkaptam a matricámat és készségesen ráírták az idõmet is a lapra, ami 9:21 volt. Gyors fejszámolás, 5.9-es átlagot mentem, nagyon jó.
Ugyanezzel a lendülettel haladtam tovább Vinye felé. Néha meg-megálltam fényképezni. A felsõ Cuha-völgy most is olyan szép volt, mint mindig. Vinye elõtt némi bizonytalanság volt, mert eltûnt a jelzés, amin be kellett menni Vinyére, de hála a helyismeretnek nem volt probléma és odaértem a Vinye.hu büfébe, ahol a 2. ep volt. A büfében járt meleg tea és sport szelet. A hideg, nyírkos idõ miatt nagyon jól esett a meleg tea, illetve a csokival pótolni tudtam az elvesztett kalóriák egy részét. Némi pihenõ után indultam is tovább, mert tudtam, hogy az Alsó Cuha-völgy terepviszonyai be fognak lassítani. 5.8-as átlagot sikerült menni ezen a szakaszon.
Vinyét mûúton hagytam el, majd egy jól járható dózerútra tértem rá. Itt láttam egy õzet, ami nagyon megijedt tõlem és iszkolt, amilyen gyorsan csak tudott. Viszonylag hamar odaértem a Pakuts-pihenõhöz, majd az Alsó-Cuha szurdok bejáratához. A nyírkos idõ miatt nagyon csúszott a talaj, így észnél kellett lenni. Most nem volt annyira megduzzadva, mint nyáron a Cuha 25 tt-n. Megláttam a Remete barlangot és most is szomorúan konstatáltam, hogy nincs idõm közelebbrõl megnézni, különben sok idõt veszítek. Ennek megfelelõen felkapaszkodtam a csúszós és meredek part falon, majd kiértem az Ördög-rétre, ahol a 3. ep volt. Éppen egy futó ért oda, így elõre engedtem, hogy megkaphassa matricáját. 11:16 volt, ez 4.4-es átlagot jelent. Itt leültem az egyik padhoz és gyorsan generálozást hajtottam végre a lábaimon. Ahol kellett, ott leszedtem a tapaszt és kicseréltem, illetve ahol éreztem, hogy kell tapasz oda tettem. Így indultam tovább Csesznek felé.
Egy darabig földúton haladt a jelzés, majd kiért egy mûútra, megkezdtem hosszú és monoton menetelésemet Bakonyszentkirály és Csesznek felé. Nem vagyok kényes, ha túrázásról van szó, de a mûutakat nagyon nem szeretem. A lábaim ilyenkor használódnak a legjobban, arról nem is beszélve, hogy kényelmetlen a haladás rajta. Út közben elõbukkant Csesznek vára és a Bakony dimbes-dombos táj jellege is próbálta feledtetni a mûút okozta kellemetlenségeket. Eközben futók süvítettek el mellettem. 12:33-kor értem Csesznek Várkert Sörözõbe a 4.ep-ra. Itt ért véget a 20-as táv. Kicsivel kevesebb, mint a felén voltam túl a távnak és az Ördög-árok még szintén hátra volt. Ezért erõt gyûjtöttem. Kicsit pihentem, ettem zsíroskenyeret, ittam meleg teát, egyszóval az ellátás tökéletes volt. Az ördög-réti pihenõ, az aszfalt és hogy kezdtem fáradni, eredményezte, hogy az átlagsebességem csak 4.6-os volt ezen a szakaszon.
A "kényeztetés" után összeszedtem magam és elindultam az Ördög-árok felé. Cseszneket elhagyva a távolban feltûntek a szélerõmûvek, visszatekintve pedig Csesznek vára látszott. Egy könnyen járható úton jutottam el az Ördög-árok bejáratához, ahol talán az útvonal rövidítés miatt szalagozással vezettek le minket az árokba. Talán ezen a meredek úton csúsztam meg elõszõr a túra során. Az árok elején nem volt sok víz, csak mutatóban itt-ott gyûlt össze a mélyebb gödrökben. Ahogy haladtam tovább egyre több vízzel találkoztam. Sajnos többször is megcsúsztam útközben és a vízbe is bele léptem. Szerencsére a bakancsom vízálló volt, így megúsztam beázás nélkül. Többször is megálltam és a szebb szikla alakzatokat, mélyedéseket megörökítettem fényképezõgépemmel. Sokkal nehezebben haldtam, mint az Alsó-Cuha szurdokban és a vizes talpú bakancsom úgy csúszkált a sima felületû sziklákon, mint ha jégre léptem volna. Ez az árok két kritikusabb pontján okozott csak komolyabb problémát, illetve nagyobb odafigyelésre ösztönzött. Találkoztam egy 4-5 fõs csoporttal akik tanácstalanul áltak az egyik szorosnál (a létrás utáninál) és kérdezték tõlem, hogy szerintem merre kéne menni. Nem értettem a kérdést, így vissza is kérdeztem, hogy hogy merre kell menni, aztán elindultam tovább a szikla szoros felé ezzel utat mutatva a csoportnak.
Miután átküzdöttem a nehezebb részeken magamat, kiértem az árokból és feltûnt az 5.ep. 14:34 volt, úr isten, rengeteg idõ elment. Nem baj, megérte...
3.45-ös átlagot mentem. A ep.-on kaptam a futóknak szánt csokiból és szõlõcukorból, ami jól jött. Egy kicsit talán több energiám lett tõle.
Tovább indultam Nagyesztergár felé. Egy darabig jól járható úton haladtam, de aztán ami utána jött az nem volt semmi. Frissen festett jelzés a fákon, de ösvény gyakorlatilag nem volt. A helyzet az ipari vágány után csak romlott. Nagyon sokat segített a szalagozás, ami nélkül szerintem többször is eltévedtem volna. Ez a szakasz sokat kivett belõlem. 15:42-kor értem Nagyesztergárra, ezzel 4.5-ös átlagot mentem. Nagyesztergáron megkaptam a matricámat, itt sokan jöttek egyszerre, itt volt vége a 30-as távnak. Magamhoz vettem néhány pogácsát, almát és leültem pihenni, mert már 36.6 km volt a lábamban, amit igazán éreztem. Miközben a pogácsát majszoltam, hallottam, hogy sokan feladták a túrát. Bevallom õszintén egy pillanatra nekem is megfordult a fejemben, hogy feladjam, de abban a pillanatban felálltam és mentem tovább.
A Nagyesztergár és Bakonynána közti útszakaszon másodszor jártam, mivel kék túrás vagyok, de most is ugyanolyan jellegtelen volt, mint 2002-ben. A haladás nehéz volt a marasztaló sártenger miatt, vagy a bokatörõs talaj miatt. Volt egy hely, ahol majdnem lejött a bakancs a lábamról, annyira belesüppedtem a sárba. Valahogy túléltem ezt a szakaszt és beértem Bakonynánára, melynek nagyon örültem. Itt vizet vételeztem és irány a Malom melletti 7.ep. 17:47 volt, 3.5-ös átlagot mentem. Fáradt voltam, és ismét megfordult a fejemben, hogy feladom. De nem, mert kiderült, hogy 2-en vagyunk csak az 50-es távon, a buszt lekéstem, ami Bakonynánáról indult, gulyást osztanak a célban és különben is, már csak 10.5 km volt hátra, általam jól ismert utakon. Pihentem, ettem csokit, banánt, ittam, az utolsó 10 km-re újra tapaszoltam a lábamat, beszélgettem a pontõrrel és tovább indultam.
Még világosban jutottam túl a Római fürdõn és értem Szentkútra. Már nem érdekelt a táj, azért még készítettem két fotót útközben, de leginkább arra koncentráltam, hogy tartsam a tempót, és egyik lábamat a másik után tegyem, bármennyire is elnehezültek és fáradt vagyok, és hogy a teljes sötétség elõtt Szentkútra érjek. Itt megkaptam a matricát, ettem banánt, csokit és nagyon finom szõlõcukrot. Ezek kellettek az utolsó 5 km-re, amely végig emelkedett. 4.1-es átlagot mentem ezen a szakaszon.
Elbúcsúztam a pontõrtõl és elõvettem zseblámpámat, így folytattam utamat Tésnek. Nem volt valami baratságos a sötét erdõ, fõleg, hogy a szél meglehetõsen erõs volt. Egészen Tésig már nem érdekelt semmi, tényleg csak a lépteimre figyeltem és az útra. Mivel már jártam erre többször is, így tudtam, hogy mikor és hol járok. Szerencsére hamar felértem Tésre. A tési aszfalton már nagyon nehezen mentem, a hideg szél a csontomig hatolt, a lábaim beálltak, ugyanakkor tudtam, mindjár vége. A mûútról letérve még egy kis darabon földúton haladtam, mikor feltûnt az Alba-Regia Barlangkutató állomás épületének fénye. Célba értem 20:12-kor. Megkaptam az emléklapot, a házban meleg gulyás levessel és teával kínáltak, amiért érdemes volt idáig eljönni. A komoly szintemelkedõvel rendelkezõ utolsó 5 km-en 4.6-os átlagot sikerült mennem.
Összegezve, jól éreztem magamat a túrán. A lábaim még mindig sajognak, és még mindig nehezen járok, de megérte, mert a Bakony talán legszebb helyein vezetett keresztül az útvonal. Szerintem ennek a tt.-nak a nehézségét a szurdokok beli nehéz terepviszonyok adják és nem elsõsorban a leküzdendõ távolság.
A lépésszámlálóm alapján hozzávetõlegesen 55000 lépést tettem meg.
A szervezés 5*, az ár/érték arány 5*, másoknak is csak ajánlani tudom.
|
