Szeptember 20. Szolnok Pelikán teljesítménytúra.
30 km, szinte teljesen sík terepen. Idei második sík terepem volt, ismét rossz idõben.
Nekem negyed háromra már kispesten kellett lennem, ezért rögtön a 7 órai kezdéskor elindultam a célból 127-es rajtszámmal. Egy iskolai csoport elõnevezése volt az elõttem lévõ 126 fõ. Õket már a rajtban megelõztem és egyedül nekivágtam a távnak.
Ha hegyekben bírunk menni 5-ös átlagot, síkon nem lehet gond a 6-os, így 12 órai érkezésre számítottam és lazán fel tudok érni, még kis otthoni pihivel, átöltözéssel és kajával.
A rajtban megkaptuk az útvonalleírást, egy térképvázlatot és az igazoló lapot.
A rajt a Tisza- Zagyva találkozásánál lévõ gimnázium volt, innen indulva kellett lemenni a Tisza árterébe, ott vezetett az elvileg végig jelzésekkel ellátott útvonal. Már az elsõ 500 méter után elgondolkodtam, hogy ennyire hülye vagyok, ilyen sárban gyalogolni, fõleg 30 km-t. Miért nem volt nekem elég a 20, ha már menni akartam. Ráadásul rögtön meg is fájdult a lában és egyre jobban éreztem magam.
Na, Tisza ártér, majd a földgáton kellett menni egy fa hídig. Találtam egymás után hármat, három fakorlátot… Talán ez a híd, jelzés sehol. Lementem rajta. Bevisz az út a tanyák közé, oké, kiértem egy tisztább területre, és észrevettem a jelzésem, nem tévedtem el. A jelzés egy vasút alatti átjáróhoz vitt a szántóföld mellett. Itt nem volt ellenõrzés, csak fel kellett írni, a hídfõn található turistajelzések számát. Megtettem. Megnéztem a térképet, sima aszfalt úton, fele távolsággal ideérhettem volna, de nem errõl szól. Következõ ellenõrzõ pontig egy elején aszfaltos út következett, mely egy, még az esõben is szép (mert persze, közben az is eleredt) halastó mellett ment el. Az út másik oldalán a Millér fõcsatorna volt, egy pár horgásszal, gondolom mennyire örülhettek a késõbbi, zajosabb csoportnak. Majd következett a Tisza ártéri erdeje, onnan egy hosszú egyenes egy új erdõben, persze sár, sár, sár. A második ellenõrzõ pont elõtt volt még egy nagyon szép hely, a Feketevárosi holt-Tisza, kár, hogy nem volt nálam fényképezõ és, hogy ennyire rossz idõ volt, nagyon szép hely volt.
A pont 9.5 km-nél volt, 1 óra 40 perc után. Eddig nem rossz. Meglesz a remélt idõ, gondoltam…
A ponton kedves fogadtatás, alma, útbaigazítás. Egy újabb jelzés jött be. Igen, pont az ellenõrzõ ponton, ott láttam, meg majd jóval késõbb véletlenül egy fán.
Tovább indultam, legrosszabb szakasz volt, agyagos, saras, törmelékes út, térkép és a leírás valahogy nem stimmelt nekem, kb 500 méter után gondolkodás, vissza az ellenõrzõ pontra, biztos arra? Biztos. Oké, kezdjük újra. Ismét dagonya, majd jóval késõbb észrevettem a következõ jelzést, akkor mehetünk. Jó, hogy voltak egyértelmû célpontok. Ilyen volt egy mûút, buszmegállóval. MegvanJ. 50 méter aszfalt, majd ismét sár. Szöveg a leírásban: „Magasvezetésû öntözõcsatornához jutunk”. Hogy lehet ilyet írni? Õsszel? Nem volt ott semmi, mikor járták be utoljára? Volt egy pár útkeresztezõdés a földeken, egyet úgy gondoltam jó lesz, vagy nem. Megint egy részlet: „felhagyott risztelepek között”. Milyen a rizstelep? Fõleg szeptemberben, mikor már minden be van szinte takarítva. Letarolt földek mindenhol. De megint jó helyen kötöttem ki. Ez csak szerencse volt, semmi más. Majd irány a Zagyva töltés, rajta 2,5 km ment az elsõ lejövõ földútig. Na én találtam egy lejárót, nem az voltJ. Bár ezt nem bántam meg… Lementem a Zagyva partra, ott kerestem a fahidat, melyen át lehetett menni a másik partra. Ez volt a másik nagyon szép hely a túrán. A fahíd félelmetes volt, jó 3 méter széles, farönkökbõl összerakva, korlát nélkül. Kicsit sáros, csúszós, félelmetes, helyenként fa mentesJ. Ellenõrzõ pont a híd másik oldalán. 19.5 km 3 óra 40 perc. Itt már érzetem, hogy nem lesz meg a várt idõm. Csoki,megy egy matrica a igazolólapra, irány tovább a következõ pontig, ami 2 km-re volt a Zagyva parton, csak most a másik irányba. Itt elég sok fecske kísért végi, nagyon érdekes látvány volt, mikor körülöttem kõröztek. A pontnál igazolás és irány a következõ, megint 2 km-re lévõ pont. Itt minden ami terített asztalon lehet. Kis táplálkozás, folyadékpótlás és irány tovább. Ez a rész a Széchenyi Ökoturisztikai Parkerdõ volt, szép, gondozott hely, faforgáccsal leszórt útvonal. Ezután már aszfalt a városban (nem gondoltam volna, hogy valamikor örülni fogok az aszfaltos szakasznak), 2 ellenõrzõ ponttal, ahol megint csak fel kellett írni adatokat a vasútállomáson illetve a Tisza szállónál. Majd irány a cél. 12.25. Ha a visszafordulást illetve a bizonytalankodásokat kiveszem, meg lett volna, de így sem rossz, ebben az idõben. Ráadásul senki meg nem nézte, hogy felírtam-e az adatokat az igazolólapra. Itt ismét étel-ital és irány haza ahol már várt a meleg fürdõ.
Tisza illetve a Zagyvapart szép, fõleg az említett horgásztó illetve a holt Tisza. A pontõrök kedvesem barátságosak, az ellátás tökéletes.
Egyszer végig lehet rajta menni, bár nekem sem a kedvencem a sík szakasz.
Talán érdekesebb lenne egy tavaszi vagy nyári idõszakban megrendezni, mikor szebb a táj. Illetve még az útvonalleíráson lehetne javítani, kicsit kiegészíteni egy két jelzést, pontosabb meghatározásokkal.
Kíváncsi lettem volna azokra az iskolásokra akik bevállalták a 30 km-t. ki tudja miért? Egy Ötösé? Ebben az idõben elég felelõtlenség ilyen távon elindítani õket. Nem hinném, hogy mindenki gyakorlott túrázó lenne.
Kovács Attila
|
