Budai Kilátók
A 8 órási busszal érkeztünk Normafához. Elsõre kicsit meglepõen sokan voltak a nevezésnél, de szerencsére gyorsan haladt a sor, és a nevezés is gördülékenyen ment.
Normafától a kék körséta jelzésen elmentünk János-hegyig, majd ott a Piros sáv jelzésen felkapaszkodtunk az Erzsébet-kilátóba. A pont is fenn volt a kilátóba, így mindenkinek fel kellett menni. De szerintem a kilátás kárpótolt is mindenkit a pár lépcsõfokért. A pecsét megszerzésekor ugyan kicsit felgyülemlettek az emberek, de alapvetõen itt is gyorsan, és zökkenõmentesen haladt minden.
A piros sávon haladva elértük a kisvasút Szépjuhászné állomását, majd rácsatlakozva a sárga sávra elértük a Kaán Károly-kilátót. A sárga sávon kellett az elsõ meredekebb résszel megküzdeni, de ez sem volt annyira nehéz. A pont ismét a kilátóban volt fenn. Itt is eléggé felgyülemlettek az emberek, ezért gyors pecsételés után indultunk is tovább.
A sárgát, majd a sárga háromszöget követve elértük a Kis-hárs-hegyi kilátót. A kilátót magát felújították, ezért túratársam kérdése után fel is mentünk körülnézni. A kilátás magáért beszélt. A távolban, a szemközti hegyen jól látszódott az Erzsébet-kilátó. Nem is gondolná az ember, hogy ilyen messze eljött onnét.
Vissztértünk a sárga sávra, majd a zöld körséta jelzésen folytattuk utunkat a piros sáv megjelenéséig. Ott áttértünk a piros sávra, átkeltünk a Szépjuhászné úton, majd párszáz méter után elértük a Fekete-fej "csúcsot". Itt a kirakott zsírkrétával megjelöltük az itinert, és mivel eléggé sokan pont ide tették a pihenõjüket tovább is indultunk. Kicsit zavaró volt, hogy elõttünk akik végeztek a jelöléssel nem mentek tovább, hanem megálltak fenn a csúcson, ezért nehézkes volt mind a zsírkrétához jutás, mind pedig a továbbindulás.
A piroson folytatva utunkat kb. 500 m megtétele után elérkeztünk a következõ ellenõrzõ ponthoz a lovaspark mellett. Itt mindenki kapott egy-egy szelet csokoládét, és egy szép pecsétet.
A piros sávot követve eljutottunk a Vörös-pocsolya "megállóhelyig", ahol ismét zsírkréta várta a lelkes túrázókat. :-) Ezen a részen már sajnos fájt a lábam, így annyira nem tudtam gyönyörködni a tájban, mert inkább arra figyeltem, hogy hova és hogyan lépjek.
A piros után a piros háromszög jelzés következett, majd a végén egy kicsit a zöld háromszög. Így értünk el a Tarnai-pihenõhöz. Itt már többször voltam, de ilyen szép napsütéses idõt nem sikerült még egyszer sem kifognom. Itt összetalálkoztunk két ismerõssel. Mint kiderült mindketten külön-külön is ismertük õket. Mi lányok, így hagytuk a férfiakat beszélgetni, és elindultunk a zöld háromszögön a Csergezán-kilátóhoz. Beszélgetés közben csakúgy ment az idõ, és mire észbekaptunk, már oda is értünk a kilátóhoz. Közben túratársam is csatlakozott hozzánk, így hármasban felmásztunk a kilátóba, ahol megszereztük a túra utolsó pecsétjét. Elég sokat jártam már a Budai-hegységet, de ebben a kilátóban még nem voltam fenn. A kilátás szép, kár hogy a fém plaketteket leszedték amik azt mutatnák, hogy az adott irányba elnézve mit láthatunk. Itt kicsit megpihentünk, és élveztük a napsütést. A lábamnak is jól esett a pihenés, mert az emelkedõ végére már kezdett intenzíven fájni a bokám. Mikor megérkezett egy komolyabb adag iskolás, jobbnak láttunk indulni. :-)
A zöld háromszögön leereszkedünk a hegyrõl, majd kb. 1,5 km múlva áttértünk a zöld sávra, és ezen besétáltunk Nagykovácsiba a célba.
Itt kellemes meglepetésként ért, hogy mindenki kapott az emléklap mellé egy fém plakettet, illetve paprikás krumplit. Ezzel az utolsó pecséttel megszerzetem a Budapest Kupához kellõ utolsó pecsétet, így ennek boldog tudatában mentem el megkóstolni az ebédet. Kisebb pihenés és beszélgetés után sikeresen lekéstünk a buszt, de - bár kicsit siettem - nem szomorkodtam, mert így kiültünk még a napra beszélgetni kicsit. A következõ busz meglepetésünkre már szépem megtöltve emberekkel érkezett meg.
A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, mert végigjárja a jelentõsebb kilátókat. A szintidõ is barátságos, 7 óra alatt teljesíteni lehet bõven. Nekünk 5,5 óra alatt sikerült abszolválni a túrát. Még annyit emelnék ki, hogy minden egyes pecsételõs helyen a pecsétek egyediek voltak, mindig annak a kilátónak a képével és az akutális magasság értékkel voltak ellátva ahol éppen tartózkodtunk.
Szép túra volt, jó volt a társaság, és az idõ is nekünk kedvezett. :-) |
