Szomor 23
Reggel a 7.00-s busszal indultam Szomorra Budapestrõl. Ahogy, az várható volt, eléggé megtelt túrázókkal, de ezt még fokozta a kb. harmadik megállóban felszálló iskolás csoport. Kicsit heringes doboz érzéssel, de megérkeztünk Szomorra, aho ki is ürült a busz. :-) Majd 10 perces sétával elértük a sportcsarnokot. A bejáratnál egy "lyukas" zászló fogadott minket, emlékeztetve arra, hogy ez a túra tulajdonképpen '56-os emléktúra. Ötletes volt, hogy a lyuk egy rávarrt vászondarab volt a zászlón.
Bár 8-kor már ott voltam a rajtnál, de a nevezést és az indulást csak 9-kor sikerül teljesíteni, mert megvártam a barátokat, akik kocsival érkeztek az kicsit messzebbrõl, mint én. De 9-kor sikeresen elrajtoltunk. Az útleírást követve, hamarosan el is értünk a Kakukk-hegy aljához, ahol egy furgon hátuljában vártak minket a lányok, egy szép pecséttel, és cukorkával.
Pecsételés után egy izmosabb emelkedõt és a golgotát követve felértünk elõször a kálváriához, majd a Kakukk-hegy tetejére. Itt szép kilátás fogadott bennünket a környezõ településekre, és a távolabbi hegyekre. Akkor még nem is sejtettük, hogy az egyik messzebbi domborulatot is meg fogjuk mászni. A feltámadó nem túl meleg szél arra késztetett minket, hogy sietõsen távozzunk a hegy tetejérõl. Miután leereszkedtünk, kukorica földek, és mezõk szélén, között folytattuk utunkat az Anyácsai-tóig. A szervezõk pogácsával, és egy szép pecséttel vártak minket.
Megkerülve a tavat, felfedeztünk egy gombát a fa törzsén. Fényképezés után kicsit kiléptünk, hogy az elõttünk haladó iskolás csoportot leelõzzük. Ismét kukoricás mellett haladtunk, bár itt már betakarították a kukoricát. Nagy sajnálatunkra feltámadt ismét a szél, így nagyon gondolkodtunk rajta, hogy visszavegyünk a hegyen levetett pulóvereket. Hamarosan elértünk az itinerben említett földutat, majd a mûutat, és elértünk a zsámbéki Színházi Bázishoz. Itt szintén egy furgon hátuljában vártak ránk a lányok egy-egy forró teával, ami nagyon jól esett, tekintve, hogy a szél mellé elkezdett szemerkélni az esõ is.
A színházi bázist elhagyva egy kis idõre beértünk az erdõbe, majd felérve egy magaslatra, már ráláttunk a következõ célunkra, Zsámbékra. Itt már nagyon fújt a szél, és erõteljesebben szemerkélt, ezért felkötöttem a táskámban lapuló kendõt, amit aztán hol fel vettem hol levetettem. Viccesen nézhettem ki. :-) Messzirõl megcsodáltuk a zsámbéki templom romot, és reméltük, hogy majd be tudunk menni, de sajnos kiderült, hogy belépõdíjas, így csak kívülrõl fényképeztük körbe, már amennyire lehetett. Pecsételéskor egy-egy almát kapott minden résztvevõ a pecsét mellé.
Fényképezkedés után, felmásztunk a Nyakas-hegy gerincére. Itt több helyen is szép rálását nyílt a szemben levõ Kakukk-hegyre, a kiindulási pontunkra. Fenyveseken haladtunk keresztül, majd hosszas gyalgolás után elértünk az Óriások Lépcsõjéhez. Itt nápolyival vártak minket a pontõrök. Bevallom kicsit másra számítottam az "Óriások Lépcsõje" alatt, de végülis szép, csak máshogy, mint ahogy gondoltam. Ez volt az egyik hosszabb résztáv az egész túrán.
Leereszkedve a hegyrõl elértük Anyácsapusztát, majd a lovarda után ismét feljebbi rétegekbe törtünk. :-) Ismét feltámadt a szél, így nagy öltözködésekbe kezdtünk, ami az egész túrára jellemzõ volt. Hol lefelé, hogy felfelé öltöztünk. Az erdõt felváltva ismét felszánott területek mentén vezetett utunk egyészen a Bab-kúti ellenõrzõ pontig. Ez volt az elsõ, és 23-as távon az egyetlen hely, ahol nem lányok pecsételtek.
A csoki és a pecsét beszerzése után, tovább indulva rátértünk egy sóderrel felszórt útra. A szalagozást követve elhaladtunk a Bab-kút mellett. Persze a fényképezõgépem is ezt a pillanatot választotta, hogy lemerüljön, így én nem tudtam képet készítetni a kútról háttérben a csodás õszi erdõvel. Az út során megtudtam egy, már sokszor látott növény nevét is: farkasalma. A somorodi útnál várt ránk az utolsó pecsételés. Itt kis dobozos almalével jutalmaztak a szervezõk.
Ezután következett a "fekete leves". Nem szeretem, sõt ki merem jelenteni, hogy nem szeretjük a betont. Márpedig a célig ez vezetett legnagyobb sajnáltomra. De mint tudjuk beszélgetés közben gyorsan telik az idõ, így hamarosan be is értünk a célba. Egészen pontosan 14.07-re, a busz vissza Pestre természetesen 14.08-kor ment. Így ezt sajnos lekéstem. A célban megkaptuk a jól megérdemelt kitûzõnket, illetve egy ígéretet, hogy az emléklapot postázzák majd.
Kicsit megpihenve, örömmel elfogadtam barátaim ajánlatát, hogy elvisznek a vonathoz Bicskére, mert így nem kellett 2 órát várnom a következõ buszra. Bicskén ahogy kiszálltam az autóból jött is a vonat, így nagyon hamar fenn voltam ismét Pesten.
Egy jól megszervezett túra, örültem hogy megismerhettem a Gerecsének ezt az oldalát is. Az külön érdekesség, hogy minden ponton, beleértve ebbe a célt/rajtot is, diákok vannak. Lényegében õk szervezik az egészet, a felnõttek a háttérbõl segítenek nekik. Büszkék lehetnek magukra, egy nagyon profin megszervezett túra volt. Azt pedig már csak itthon vettem észre barátaim telefonhívása után, hogy ha tüzetesebben megvizsgáljuk, és összeolvassuk az útközben kapott pecséteket pont a "Szomor 23" feliratot lehet belõle összállítani. Feltételezem az 56-os és a 10-es távon is hasonló felirat jön ki.
|
