Túrabeszámolók
| I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrák |
|
| I. Béla király emléktúra 30 km 2008.11.08.
Annyit meséltünk a (felnõtt) gyerekeknek a teljesítménytúrákról, hogy csak sikerült felkelteni az érdeklõdésüket, és találtunk egy mindenkinek megfelelõ idõpontot is arra, hogy megmutassuk, milyen élmény résztvenni egy teljesítménytúrán.
A túranaptárban gyorsan megleltük az erre a célra megfelelõ, érdekes látnivalókban gazdag, de nem túl hosszú túrát - az I. Béla 20 km-es távját. Nem is tudtam megállni, hogy ne meséljek elõre egy kicsit a Vadálló-kövekrõl és a Prédikálószékrõl, mint a környék legszebb helyeirõl. Nagy izgalomban telt az utolsó hét a túra elõtt, minden nap lestük az idõjárás elõrejelzéseket és szorítottunk a száraz idõért !
Az elsõ meglepetés akkor ért, amikor a túra elõtti napon a fórumon olvastam, hogy megváltozott a 20-as (és a 35-ös is) táv útvonala, pont az maradt ki belõle, amit elõre beharangoztam. Indoklást nem leltem (illett volna), csak egy igéretet, hogy az egyesület honlapján is szerepelni fog a változás. Hát nem szerepelt !
Mint azóta kiderült, sokakban merült fel az a megoldás, ami bennem is: saját szakállunkra beiktatni a Prédikálószékre vezetõ utat, ha lehetséges.
Szép tömeg jött össze a rajthelyen (ezen nem szoktam bosszankodni), mivel kicsit körülményes volt a nevezés. Még nem döntöttük el, hogy melyik távra menjünk, ezért érdeklõdtem a megváltozott távokhoz tartozó szintidõk felõl. Nem tudták megmondani (!), csak annyit közöltek, hogy nem fogják szigorúan venni (???).
Ezen felbuzdulva a 30-as távot választottuk és nekiindultunk az ország legmeredekebb emelkedõjének (legalábbis a kapott leírás szerint). Nagyon tetszett az út a fiataloknak, minden sziklára felmásztak, nézelõdtek, fényképeztek (így nem is maradtam le nagyon tõlük).
Az egész útvonalról annyit, hogy használható itiner, sok helyen (de nem mindenhol) segítséget adó szalagozás és a környék legszebb helyeit érintõ, nagyon jól kiválasztott vonalvezetés jellemezte.
Mivel enni és innivalóval (és rengeteg csokival) alaposan felszerelkeztünk, semmiben nem szenvedtünk hiányt, menet közben fel sem tûnt, hogy a beígért ellátás általában elfogyott, mire mi odaértünk. Nem haladtunk túl gyorsan, mivel négyünk közül mindig más lett éppen éhes, szomjas, esetleg egyéb..., de a szerintem reális 8 órás szintidõre így is beértünk.
Szóval jól éreztük magunkat egészen a célig ! Lehet, hogy ez máskor is elõ szokott fordulni, de nekünk az "elsõbálos" fiatalok miatt nagyon rosszul esett, hogy a várt gratuláció melletti oklevél és kitûzõ átadás helyett ridegen közölték, hogy elfogyott a kitûzõ, majd postázzuk ! Itinerbõl(igazolólapból) volt elég ? Vagy a végén indulóknak az sem jutott már ?
Ennek a szép idõben, szép helyeken eltöltött szép napnak a befejezése igen nagy csalódást okozott. Nem is akartam errõl a túráról beszámolót írni, nem szeretem, ha a túrarendezõk áldozatkész és nehéz munkáját a résztvevõk okkal - ok nélkül kritizálják.
Csak a tanulságot szeretném levonni - a díjazással (és az igazolólapokkal) nem szabadna spórolni egy túrán ! Ez nekem kb. olyan, mintha egy boltban az esetleges veszteség elkerülése érdekében nem tartanának elég árut !!! Azon lehet ugyan egy kicsit spórolni, de nem sokáig... |
| | | | |
|
|
