Cserhát 40
Kiírás szerint:
Táv (terepen): 41.56 km Szint (térképen): 1270 m
A reggeli köd sejtelmessé tette a tájat, misztikussá varázsolva a környezõ hegyeket/dombokat. Mint valami álombirodalom. Ki tudja, mi rejtõzik a köd mögött. Imádom ezeket a képeket/benyomásokat, amiket ilyenkor átélhet az ember. (Persze, a Tepke kilátó ezáltal rövid idõre elveszítette funkcióját: "szép kilátást nyújtok a környezõ tájra, ha felmászol rám.")
Garáb és Felsõtold között volt egy hosszabb mûutas szakasz, amire arra jó volt, hogy barátnõm felvegye a futócipõjét, így kímélve az amúgy is meggyötört lábát. A helyiek rácsodálkozva kérdezték, hogy mi ez a népáradat. "Olyan messzirõl elgyalogoltatok ide?!?" :-) Ha tudta volna, hogy még csak az elején vagyunk.
Hollókõ: még valamikor nagyon fiatal koromban jártam itt, így nem is nagyon emlékeztem rá. Nagyon elragadó hangulata van a helynek. Mintha néhány évtizedet/évszázadot visszamenne az ember az idõ. Rövid volt ez a látogató. Csak egy gyors pecsét (mozgó ep.). Majd innen rövid táv, és máris fent vagyunk a várnál. Újabb ep., gyors fénykép (közben csokievés). De hát menni kell, nincs idõ megállni.
Többen elfelejtettek bemenni Hollókõre, így most mehettek vissza pecsételni. Hát igen, az itiner szövegezése és a mellékelt térkép jelölése nem volt elég egyértelmû, egymásnak ellentmondóak voltak. Be kell vallanom, hogy itt én is bizonytalan lettem. Hamar érkezett a segítség, aki útbaigazított bennünket.
Egy hosszú szakasz következett Dobogó-tetõ felé. Megkínzott bennünket a hegy, de azért le nem gyõzhetett. Sokat lehetne írni arról, hogy ki milyen taktikával feszül neki a távnak, és hogyan próbálja teljesíteni azt. Sok a furcsaság, amit nem értek, de ezt hagyjuk. :-)
Cserhátszentiváni kilátónál éreztem, hogy azért nem vagyunk még a végén. Mikor a pontõr a szemközt lévõ hegyrõl beszélt, és arról, hogy ezt kell majd megkerülni, és majd azon a bizonyos úton kell majd visszajönni, ami ott a távolban látható, tudtam, hogy ez egy kellemes "kis séta" lesz. Többen megemlítették, hogy már sötétben fognak/fogunk csak célba érni...
A cél elõtti utolsó ellenõrzõpontra érve a pontõr - már jelezve a közelgõ sötétedést - épp egy lámpát függesztett fel az ep. elõtti fára. Itt úgy döntöttünk, hogy megérdemlünk egy szendvicset. Evés közben beszélgetésbe elegyedtünk a pontõrökkel. A teljes Cserhát túrán (az összes távot beleértve) 300 feletti volt az indulók száma - tájékoztatásuk szerint. Közben befutott egy csapat: hibáztak egy kicsit: Alsómalomnál nem fordultak vissza, hanem továbbmentek egyenesen, míg végül egy faluban kötöttek ki (azt hiszem Ecsegen). Szerény számításaim szerint, ezzel kb. 3-4 km pluszt sikerült összeszedniük. Õk már a Cserhát 45-ön voltak. Az idõveszteség miatt nem is idõztek sokat, azonnal továbbmentek. (Az egyik fiatal hölgy az itinerre panaszkodott, de szerintem, nem volt jogos a panasz. Én még igen csak kezdõ vagyok a tájékozódásban, de szerintem, ez a hely az egyike azoknak, ahol nem lehet eltévedni. Fõleg a szalagozás miatt!!!)
Alsótoldra már sötétben érkeztünk meg. Viszont kicsit ideges lettem az utolsó szakaszon, ugyanis sehol nem találtam az új fejlámpát. Dühös lettem volna, ha még azelõtt elveszítettem volna, mielõtt egy percet is használtam volna. Persze, az óvodában kipakoltam a táskámból, és végül meglett. Csak magamnak köszönhetem, hisz én "rejtettem" így el.
Elfogyasztottunk néhány lekváros/zsíros kenyeret, néhány pohár teát. Megérdemelt kitûzõ és oklevél. Ez nap is jól telt!!!
Kullancsok: ki nem állhatom õket. Szerencsére, még idõben észrevettem, hogy a nyakamon mászik egy, így rövid idõn belül megszabadultam eme gonosz teremtménytõl. Úgy látszik nagyon kedvelnek, mert mindig megtalálnak. Nincs mese: védõoltás. !!!Iszonyú drága!!!
Szintmetszet*:
tovább
* A képre kattintva részletes térkép és adatok |
