Túrabeszámolók


Prazská stovka (prágai százas)

Rush2006Túra éve: 20082008.12.01 12:01:22
Prazska Stovka - 105,5 km - 2000 m szint

M.Attilával, Bálinttal, Kovács Danival, és Csanáddal utaztam le Prágába ahol ismét megrendezésre került a Prágai Százas nevû teljesítménytúra.
Jó hangulatban telt az odaút. Megérkezvén Prágába otthagytuk a kocsit, mivel a rajt egy Vlasim nevû kis településrõl indult, amit Prágából kb. másfél óra alatt értük el a helyi buszjárat révén.

Sok fejlámpás cseh gyülekezett már a rajtnál. A megállóhely gyönyörûen ki volt építve. Jópáran már 22:00-kor elindulnak, mi megvárjuk a sor végét, és 22:30 környékén bevetjük magunkat az éjszakába. Szöveges leírás nincs, viszont a jelzések neve magyarul is fel van tüntetve a fekete-fehér térképvázlaton.
Kis érdekesség: ____ Vörös, ----- kék, -.-.-.-. zöld, ....... sárga, xxxxx fehér nyilak.
A jelzéseket kielemezvén aszfaltúton jutunk ki a faluból.
Kemény meredeken, ámde annál csodásabb úton jutunk fel a Velky Blanik nevû 631 m magas kilátópontra, ahol meleg teát iszunk egy turistaházban. Itt elég rendesen lehet már taposni a havat. Lefele meredek út következik, és az alján áttérünk egy hosszú aszfaltútra egészen Zvestov-ig. Itt ismét meleg teát, és szendvicseket kapunk korlátlan mennyiségben. Itt a kék jelzésre váltunk, és elég havas rész következik, kicsit nehezebben is haladunk a megszokottnál.

Dzbany a következõ ellenörzõpont neve, ami 688 m magasan van, viszont mi nem megyünk fel teljesen a csúcsra, hanem egy kietlen kopár résznél vár minket a pontõr fagyoskodva. Itt is lehet teát inni és szendvicset enni, ami kifejezetten jól jön, mégha hideg is a tea.
Elfelejtettem mondani hogy a pontok nagyrésze terepen kihelyezett filctoll volt, vagyis elég kevés volt az emberes pont.
A ponttól tovább ismét jó ideig emberes hóban haladtunk, még jó hogy az elõttünk levõ pár ember kitaposta nekünk.
Csanádnak eléggé fájt a lába már, Attila és Dani is ment a megszokott tempójában, Bálinttal pedig ketten mentünk elõl. Kb. 35 km-nél jártunk persze még mindig koromsötétben.
A Zebrák nevû pont elõtt látunk valami állatot totál kibelezve, hatalmas vértócsa, és mellette az állat bele. Szuper látvány a sötét és vad fenyõerdõben :-)
A pontnál megvárjuk a többieket, majd egy jó idõ múlva kivilágosodik, és a "kispista" motelhez érve (motel konopiste) tanösvény jelzésen haladunk. A térképen ez nem volt nekem teljesen világos, még jó hogy Bálint segített.

52 km múlva féltávhoz érkezünk egy Benesov nevû városba, ahol a cukrászdában vár az ellenörzõpont. Itt kapunk egy kajajegyet, amit mindnyájan húsgombóclevesre váltunk be. Nagyon jól jött ez a finomság, és amíg Csanád pihen kicsit, addig átmegyünk a cukrászdába is, és ott is megreggelizünk a helyi finomságokból.
Kaptunk még egy kajajegyet, ezt majd egy késõbbi ponton lehet beváltani.
Jó félórát pihenünk itt, nehezen megy a továbbindulás, de útnak indulunk a következõ 53 km-re immár nappal.
A S- jelzésen érünk ki a városból, majd a P-ra érve egy gyönyörû kastély kertjében haladunk. Látunk pávákat, kutakat, és megannyi szép növényt, illetve régi idõkbõl származó épületromokat. A P- jelzés egy patak mellett vezet jó ideig keskeny ösvényen, szuper útvonal. Hamarosan viszont már tépjük az aszfaltot jó darabig. Mikor elvégeztük az aszfaltgyilkolást akkor egy érdekes kis üdülõövezetbe érkezünk, ahol megannyi gyönyörû ház áll. Olyan mint a mesékben.
Ez után nagyon hosszú aszfaltos rész következik, és elég forgalmas az út is. Útközben beugrunk egy benzinkúthoz pihenni, "feltankolunk" kicsit a folytatáshoz.
Mikor már mindenkinek a töke tele lett az aszfalttal, megváltás érkezik, és a Z- jelzésen meredeken emelkedünk egy várromhoz. Nekem két kérésem volt, legyen terep, és emelkedõ. Most mindkettõt megkaptam. Hasítunk is Bálinttal fölfele erõsen, majd a csúcsnál sütit majszol a csapat. Innen tovább még mindig erõsen emelkedik, Csanádot kezdi elhagyni az ereje, de becsülettel küzd.
Felérünk a tetõre, a vadiúj nyilak tovább mutatnak egyenesen, de a Z- jelzés pedig balra. Kis tanakodás, maradunk a jelzésen. Kb. másfél óra múlva a túra egyik legmeredekebb, és leghosszabb emelkedõjéhez érünk, mászunk a Gryblára fel.

Bálinttal kilépünk, és hasítunk fölfele, egy 100-as sporit hamar megelõzünk, és visszanézve már nyoma sincs. Kicsit bejelzett a térdem, de utána ismét minden rendben. Felérve a csúcsra, Bálint megtalálja a tavalyi beírását a csúcskönyvbe, majd idén is ír pár sort. Nekem most nincs kedvem :) Meglepetésre a többiek is itt vannak utánunk 5 percen belül, ki innen, ki onnan jön :)
Innen elég sok a jelzésváltás rövid idõn belül. A csúcsról lefele még jó terepen megyünk, majd jön megint az aszfalt, ami kicsit elálmosít. De megérkezik a kajás pont a legjobbkor. Jéghidegbõl be a forróságba majd vissza. Lehetõ legjobb recept a megfázáshoz. Ilyenkor viszont nem ez járt a fejembe, hanem az hogy végre megint kaja lesz. Fokhagymalevest rendeltünk meleg teával. Nagyon kellett az energia, mert bizony fáradtak voltunk azért már rendesen. Kb. 75 km-nél járhattunk.
Megvacsoráztunk, és indultunk a fogvacogtatóan hidegben tovább. Kb. 2 km-ünk maradt kiélvezni a túrát terepen, utána aszfalthegyek a végéig.
Danival kicsit kilépünk, majd egy lefestett jelzést sárgának látok késõbb, így jó hogy megvártuk a többieket legalább nem csesztem el. Ismét ránksötétedik és újból elõkapjuk a fejlámpákat. Psáry nevû helységbõl indul az aszfaltölés... Egy szántöföld mentén haladunk, végtelennek tûnik az út egyenesen. Talán ami látnivaló volt ezen a 3 km-en az a gumitelep :-) Még jó hogy sötét van, legalább annyira nem látszik hogy mi vár ránk. Viszont a K16-os ellenörzõhely eltûnt, nem leljük sehol. Vagy ki sem tették, vagy ellopták. No mindegy, egy igazolás készül a közeli magas toronyról.
Innen kb. olyan forgalmas úton haladunk vagy 7-8 km-t mint a 6-os út Pécs felé.
Roppant izgalmas ahogy 120-al elmennek melletünk a kocsik, ki fékez, ki nem.
Pár km után megállunk egyet pihenni, majd folytatjuk izgalmas utunkat tovább. Innen már sok mindent nem tudok írni, max annyit hogy a végén belerúgtam egy sziklába, és kettéjött a cipõm, úgy nézett ki mintha ollóval elvágták volna a közepét :)

A lényeg viszont az hogy mi az 5 fõs magyar delegáció sikerrel vette a kiküldetést, vagyis 105,5 km behúzva. Elég szomorú tény volt a célban az hogy nem volt jelvény, állítólag a költségvetés nem tette lehetõvé :(( Kaptunk egy oklevelet azért. Szegény Csanádnak és Daninak ez volt az elsõ külföldi túrájuk, és kicsit csalódottak voltak.
Jövõre ha ki lesz írva a túra a naptárban, a jelvényt ki lehet húzni..
A lényeg viszont az hogy teljesítettük mindnyájan ezt a kihívást is, és bizony legalább 40 km aszfalt volt a túrában..
Köszönöm a társaságot mindenkinek, és Attilának a hazautért big thanxxxx!