2x7 mérföldes tekergés tél
GPS-el mért távolság: 22,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 620 m. A szintbõl 40 m-t tett ki a várba vezetõ kaptató.
„Reggel” kilencre beszéltem meg a találkozót Brigivel a rajtba, hogy a kicsik többet alhassanak, no meg hogy a 24 órás szolgálat után könnyebben odaérjek. Kicsit álmosan érkeztem, viszont gyönyörû éles napsütésben vezethettem. Elõre örültem, milyen jó kis képeket lehet majd készíteni. Mire Mórra értem vége lett a napsütésnek, s csak a Vár-völgyben volt részünk belõle pár percig. Sajnos a gyerekeknek nem volt kedvük jönni, így a nevezés után kipakoltam egy csomó enni és innivalót a hátizsákból.
Negyed tízkor végre elrajtoltunk. Kezdtük a szokásos emelkedõvel. Az idei évben, az elõzõ napi esõ ellenére sem volt olyan sáros az emelkedõ, mint tavaly. Tempósan haladtunk. Az emelkedõ derekán, a kisebb csoportok után, utolértünk egy nagyjából 30-40 fõs csoportot, akiket rövid hezitálás után egy kicsit jobban járható szakaszon megelõztünk. Alig vált lankásabbá az emelkedõ, máris elértük az elsõ ellenõrzõ pontot. A bélyegzés után, folytattuk az utunkat. Bizony a zöld jelzés nem túl jó. Elkelt a szalagozás is mellé. Végre megnéztem, merre kellett volna jönnünk az õszi tekergésen. Az se volt rossz útvonal.
Tempósan haladtunk tovább. Az aszfaltúton már ért bennünket a szél, így a túra elején levetett pulóvert fölvettem, mivel tudtam, hogy a vár-hegy lábáig lejtõn fogunk menni. Beszélgetve gyorsan telt az idõ. A Vár-völgyben kicsit világosabb lett. Elõvettem a fényképezõgépet. Néhány kép után kiderült, figyelmetlen voltam. Megtelt a memória kártya. Amíg kicseréltem, Brigiék tetemes elõnyre tettek szert, s el is tûntek a várban. Fotózás után megkezdtem én is a kaptatót, egy egész gyerekcsapattal. Nem volt könnyû megelõzni õket. A várból, kis nézelõdés és fényképezés után, visszaindultunk. Az ellenõrzõ ponton, újabb pecsét, müzliszelet.
Elindultunk a Vár-völgyben, a változatosság kedvéért fölfelé, majd rátértünk a Buhin-völgyre, ami szintén gyönyörû. Szaporán lépkedtünk. A „túljelzett fáig” semmi gond, jó az út. Egy rövid szakaszon, még utána is. Az aszfaltút keresztezéséig viszont végig dagonya következett. Nem volt a legkellemesebb, de ennél rosszabbra számítottam. A Gyermek-táborhoz vezetõ lejtõ sem csúszott nagyon. Eddigre rájöttem, beszélgetés közben, jó lesz,ha figyelem a jelzéseket is, mivel társaim nem foglalkoznak vele. Ha rájuk bízom a tájékozódást, hamar elkevertünk volna, pedig a jelzések többsége jó! A Gyermek-táborban jó kis frissítõ pont. Zsíros és lekváros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor várt ránk. Igencsak jólesett.
A Rudolf-rétet, a szervezõk által, frissen festett piros keresztjelzésen értük el, ahol a Mikulástól csokimikulást, a krampusztól, a következõ pecsétet kaptuk meg igazoló lapjainkra. A Mikulás Brigitõl kapott egy mikuláscsomagot. Közben érkezett számukra egy kis elsõsegély is a szervezõktõl, forralt bor és tea formájában.
Ballagtunk tovább. Kis hullámvasutazás után, megkezdtük az utolsó lejtõt, a cél felé. Egy kis szaloncukor kíséretében Vajalnál megkaptuk az utolsó pecsétet. Nem maradt más hátra, mint begyalogolni a célba, ahol megkaptuk az oklevelet és kitûzõt. Egy kis beszélgetés után hazaindultunk.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 forintért, az elsõ és utolsó EP-n szaloncukor, a Vár-völgyben müzliszelet, a Gyermek-táborban a fent leírt kiváló ellátás, és csokimikulás a Rudolf-réten, tehát minden ellenõrzõ pontnál kaptunk valamilyen ellátmányt. Nekem viszont, változatlanul hiányzik a 3x7 mérföldes táv. |
